Az 1954-ben született Gált, a budapesti VII. kerület gazdasági bizottságának volt elnökét 2008 novemberében vették őrizetbe és helyezték előzetes letartóztatásba különböző korrupciós cselekmények gyanújával. A szabadságkorlátozást többször meghosszabbították, amit a szökés, illetve összebeszélés veszélyével indokoltak. Szabadlábra helyezték ugyan 2011 májusában, ám ugyanazon év júniusában ismét előzetes letartóztatásba helyezték, amiből decemberben szabadult.
Az elsőfokú bíróság 2012 februárjában nem jogerősen nyolc és fél év szabadságvesztésre ítélte. A fellebbezést még nem bírálták el.
Gál György 2011-ben fordult az Európa Tanács égisze alatt működő strasbourgi székhelyű bírói fórumhoz, arra hivatkozva, hogy hazájában a hatóságok a vele szemben folytatott eljárás során megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ezt keresete szerint az indokolatlan előzetes letartóztatással valósították meg.
Az EJEB-hez csak akkor lehet fordulni, ha a panaszos saját hazájában már az összes jogorvoslati lehetőséget kimerítette. Gál tehát nem a büntetőügy érdemi elbírálásával kapcsolatban fordult Strasbourghoz, hiszen ügyében még nem is született jogerős ítélet. Panasza az előzetes letartóztatásra vonatkozott, ami ellen – valamint a meghosszabbítások ellen – rendre tiltakozott, eredménytelenül.
Gál György az európai emberi jogi egyezmény számos paragrafusának a megsértésére hivatkozott – így például arra, amely az ügy ésszerű időn belüli elbírálásának kötelezettségét mondja ki, illetve arra is, amely a magánélethez és a családi élethez való jogról szól. Összesen 100 ezer euró nem vagyoni kártérítést követelt.
A strasbourgi ítélkező fórum azonban csak abban a pontban látta alátámasztottnak a magyar hatóságok részéről az Emberi Jogok Európai Egyezményének a megsértését, amely szerint minden letartóztatottnak joga van ahhoz, hogy ésszerű időn belül bíróság elé állítsák, ellenkező esetben szabadlábra kell helyezni. Ennek alapján ítéltek meg Gál Györgynek 3100 euró nem vagyoni kártérítést.
