A Mit választunk? És ez mibe kerül? elnevezésű, a Költségvetési Felelősségi Intézet és a Transparency International Magyarország rendezvényén az ügyvezető igazgató rámutatott: az utóbbi években a közpénzek elköltésének és az intézmények gazdálkodásának átláthatósága is csökkent. Közölte: a korrupciót nem tudják felszámolni a jogszabályok, ezt számos nemzetközi szervezet kutatása megerősíti. Ezen a téren az ellenzék hangoztat ugyan “szép ígéreteket”, ugyanakkor hitelességi deficitjük van e tekintetben – jegyezte meg.
Mit ígérnek a pártok?
Utalt arra: a Jobbik az elszámoltatás során etnikai és szociokulturális bűnstatisztikát kíván bevezetni, a DK pedig kimondja, hogy az állam irányítása terén a 2010. április előtti állapotokat kell visszaállítani. A baloldali pártok egyetértenek abban, hogy az adójogszabályokat csak évente egyszer lehessen megváltoztatni – fűzte hozzá.
Az LMP megszüntetné a kiemelt beruházásokat, mert az szerintük kockázatot jelentene a korrupciót illetően, valamint úgynevezett fehér könyvet hozna létre a korrupcióról – mondta. Szólt arról is, hogy a Fidesz nem tett közzé írásban választási programot, “nincs értékelhető korrupcióellenes ígérete”, van ugyanakkor egy “tízpontos szlogenszerű gazdasági elképzelése”. Hozzátette: minden kormányzó pártnak joga van ahhoz, hogy ne készítsen programot, “de ez ellentmond az európai demokratikus hagyományoknak”.
Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora és a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke szomorúnak nevezte azt a tényt, miszerint “a kormánypárt részéről nem kapott a választópolgár tisztességes, ellenőrizhető, írásos ígéretet”. A programokban nem meglepő, hogy a pártok azt fejtik ki, mennyit költenének az emberekre, de azt, hogy ennek fejében esetlegesen mit vesznek el a polgároktól, azt nem – mondta.
Kitért arra: a pártok úgy gondolkodnak, hogy az emberek a legrövidebb távú, legközvetlenebb anyagi érdekeik alapján nyerhetők meg. Bod Péter Ákos a magyar gazdaság központi problémájának nevezte, hogy kicsi a potenciális növekedési képessége és üteme, s ezzel kapcsolatban sem a kormányoldalnak, sem az ellenzéki pártoknak nincs érdemi mondanivalója.
“Majd lesz valami”
Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy a Jobbik ígéreteinek megvalósulása esetén azoknak közvetlenül mintegy 2500 milliárd forint lenne az egyenlegrontó hatása 2015-ben, míg az MSZP 8 és fél százalékos hiányt okozna jövőre. Rámutatott: ahhoz, hogy a következő három évben összesen ötszázalékos reál GDP-növekedést érjenek el, tíz százalékkal kellene növelni az államadósságot, ezt azonban nem lehet végrehajtani folyamatosan három éven keresztül, mert közben kiigazításokat kellene végrehajtani.
A programok azzal operálnak, hogy jelentős állami szerepnövekedéssel 2015-ben érzékelhető reál GDP-növekedést érjenek el, “aztán majd lesz valami” – fogalmazott. Mint mondta, összesen mintegy 500 ígéret fordul elő a parlamenti pártok programjaiban, ennek felét “árazhatóvá tudták tenni”.
Szalai Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának docense kiemelte: a mostani kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy a pártok nemigen határozzák meg programjaikban pontosan a gazdaságpolitikájukat, és a választók nem programok alapján döntenek.
Megemlítette, hogy a mostani kormánypártoknak jelenleg nincs koalíciós kényszere, minden bizonnyal emiatt nem éreznek késztetést a programkészítésre sem, de a mostani ellenzéki programokból sem derül ki, hogy mit csinálnának a pártok, ha a költségvetés bajba kerülne, valamint a “haveri kapitalizmus” felszámolásának kérdésére sem adnak választ.
