Vona Gábor a verses kihívást a vödrös akció méltó és intelligens változatának nevezi. Nagyon nehéz volt „kedvenc” verset választania, mert neki ilyen nincs, pontosabban nagyon sok van. A Jobbik elnöke végül élete első igazi kedvenc verse mellett döntött. Abba még gimnazistaként szeretett bele, „amikor az ember ébredező lelkét gyakran megszállja a világfájdalom”.
Tóth Árpád: Szeretnék átölelni
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt…”