Gondolatban főzték meg az ételeket a közelmúltban egy vendéglátó-ipari iskolában. Az itlet gyorsan népszerűvé válhat a hazai forráshiányos felsőoktatásban, ahol a jövendő kémikusok, vegyészek és biológusok csak elképzelik majd a petricsészét, az aminosavat, a nukleinsavat és az összes kémiai reakciót.
RACIONALIZÁLÁS. Mindez egyre kevésbé csak a képzelet szüleménye ezekben a napokban, amikor országszerte a felsőoktatási intézmények ez évi költségvetésének elfogadása zajlik. Jelszó a racionalizálás, s ennek az ELTE Természettudományi Karán (TTK) a hírek szerint a teljes idegen nyelvi központ áldozatául esik. Láng Ferenc dékán ugyanis a szakmai egységeket védi. Lapunknak külön kiemelte, hogy bár a nyelvi oktatás rendkívül magas nívón zajlik, neki elsősorban a szakmai és tudományos vonalat megjelenítő tanszékek érdekeit kell képviselnie. E megfontolás alapján jelezte, hogy ha mindenképpen elbocsátásban kell gondolkodni, akkor azt az idegen nyelvi központnál kezdjék. (A lista egyelőre csupán az intézményen belüli tervezést szolgálja, ám a Pénzügyminisztériumhoz is el kell juttatni a leépítendők számát, mert a kormány ígéretet tett arra, hogy a március elsejéig végrehajtott elbocsátások terhét a központi költségvetés állja.) Láng Ferenc szavaiból kiderül, hogy az ELTE TTK-n az a „baj”, hogy az oktató tanári gárda 75 százaléka magasan kvalifikált, úgynevezett minősített oktató (közülük több mint 30 akadémikus). Az a faramuci helyzet állt elő ugyanis, hogy az országban azokat az intézményeket rendíti meg kevésbé a kötelező béremelés, ahol nincs anynyi minősített oktató, ez esetben ugyanis kisebb teher a bérfejlesztés. Ellenben azokat sújtja leginkább, ahol magas a kvalifikált, tudományos fokozattal rendelkező oktatók száma.
Egyetemközi sakkparti. Nehéz lépések előtt.
Két héttel ezelőtt a Debreceni Egyetem találta szembe magát azzal a ténnyel, hogy miközben a közalkalmazotti bértábla alapján 4,5 százalékos – éves átlagban 8,6 százalékos – kötelező bérfejlesztést kell végrehajtania, a kasszában a szükséges 1,2 milliárd forint helyett csak 600 millió áll rendelkezésre. (Ennek pedig az az oka, hogy a múlt év végén a szakszervezetek által kiharcolt közalkalmazotti béremelésnek csak a felét állja az állam, a többit az intézményeknek kell kigazdálkodniuk.) A debreceniek végül úgy döntöttek, 461 alkalmazottjuktól válnak meg, köztük 56 oktatótól és kutatótól, 18 nyelvtanártól, valamint 38 tanszéki munkatárstól.
A fentieket országszerte további leépítések követhetik. Ám hogy pontosan hány főt érint a „racionalizálás” a felsőoktatásban dolgozó mintegy 24 ezer fős (ezen belül 17 ezer főállású) oktatói gárda tagjai közül, azt a Figyelőnek nyilatkozó Kiss Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) országos elnöke sem tudta megmondani. Most folynak a felmérések, kalkulációk, valamikor március elején lesz pontos lista, számadat.
Az országos számoknál maradva a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és az FDSZ kalkulációja szerint is mintegy 25-30 milliárd forintos adósságot görget maga előtt a szféra (s ezt nem cáfolta a szakminisztérium sem). Épp erre tekintettel Bessenyei Lajos, az MRK elnöke és Kiss Papp László is adósságkonszolidációt sürget. Indokaik között szerepel, hogy annak idején a bankok adósságkonszolidációjára is sor került, ehhez képest a felsőoktatás rendbetétele nem valami csillagászati összeg. Kiss Papp László szerint eleve „mostoha gyerek” az ágazat, mivel reálértéken az 1990-1992-es időszak finanszírozásában részesül. Az pedig egyenesen érthetetlen számára, hogy miért nem lehet 5 milliárd forintot előteremteni a központi költségvetésből, ugyanis ennyit igényelne az első körben kötelezően végrehajtandó 4,5 százalékos bérfejlesztés.
MENEDZSMENTI MENTALITÁS. Az oktatási tárca azonban kitart a racionalizálás mellett. Mang Béla államtitkár például korábban úgy vélekedett, azért küzd a mai napig gazdálkodási problémával számos intézmény, mert az elmúlt években nem hajtották végre azokat az intézkedéseket – belső szerkezeti korszerűsítéseket, tanszékek összevonását, párhuzamos egységek megszüntetését, nem oktatási jellegű feladatok kiszervezését -, amelyekkel milliárdokat takaríthatnának meg. Az Állami Számvevőszék egy múlt heti vizsgálati megállapítása is azt hangsúlyozza, az intézmények vezetésében erősíteni kell a menedzsment mentalitást, a hatékonyságmérést és az elszámoltathatóságot.
