 |
 |
Életciklusuk végén a csillagok nagy energiájú hipernova robbanásban semmisülnek meg. Ilyenkor az összeomló csillag központjában fekete lyuk keletkezik, majd az energia egy része gammasugárzás formájában távozik. A Swift űrteleszkóp most ilyen nagy erejű robbanást észlelt – a műholdas obszervatórium által megfigyelt gammakitörés a Földtől közel 13 milliárd fényév távolságban zajlott le, akkor, amikor a Világegyetem mindössze 900 millió éves lehetett. Így a robbanás az Univerzum eddig észlelt legtávolabbi pontjában történt: mostanáig „mindössze” 500 millió fényév távolságban rögzítettek ilyen eseményt.
A gammakitörések, más néven gammafelvillanások a kozmosz legnagyobb energiájú elektromágneses jelenségei. A Swift által azonosított, több mint 3 percig tartó robbanás során a műholdas obszervatórium automata rendszere elektronikus úton számos egyéb teleszkópot riasztott világszerte. Az ezek által végzett sok mérés segített megállapítani, hogy jelenség néhány perce alatt nagyjából 300-szor annyi energia szabadult fel, mint amennyit a Nap közel 10 milliárd éves teljes élettartama alatt majd kisugároz, és így sikerült rögzíteni a gammakitörést követő úgynevezett utófénylést is. Brit csillagászok szerint a most észlelt jelenség tanulmányozása a Világegyetem fejlődésének megértését segítheti. A mostani mérésekből például igazolhatják azokat a részben csak elméleteken alapuló feltételezéseket, miszerint a fiatal Világegyetem egyenletes, homogén volt, szemben a napjainkban megfigyelhető galaxisok és csillaghalmazok változatosságával. Az ősrobbanás során ugyanis csupán két elem, a hidrogén és a hélium keletkezett, a többit pedig a már ezekből kialakuló első csillagok hozták létre.
