A rendszerváltás egész Közép-Kelet-Európa vadállományát megtépázta. Magyarországon is megkongatták a vészharangot, de mára kiderült, hogy stabilan őrizzük vadászati nagyhatalmi pozíciónkat az öreg kontinensen. A már a parlament előtt heverő vadászati törvény pedig a több éve rendezetlen tulajdonviszonyokra is megoldást ígér.
Európa nyugati országaiban az iparosodás, a vadgazdálkodás hiányosságai vagy egyszerűen a rosszabb adottságok miatt nincsen komoly vadállomány. A vadászok száma viszont többszörösen felülmúlja az 55 ezres magyar vadásztábort. A jól fizető külföldi bérvadászok így előszeretettel látogatják a volt szocialista országok területeit, köztük a “magyar vadászparadicsomot”, amire a közel nullszaldós vadászati ágazat igencsak rá is szorul.
A vendégekért folyó konkurenciaharcban Magyarország nem veszítette el vezető pozícióját, holott a szomszédos országokban is igen jók a területi adottságok. Az elmúlt években viszont a tulajdonviszonyok zavarossága sokkal nagyobb kárt okozott szomszédainknál, mint Magyarországon. Ezt a szakma úgy fogalmazza meg, hogy a közép-kelet-európai országok többségének vadállományát lerabolták vagy lefejezték.
A vadászat szempontjából legígéretesebb és legérintetlenebb területek Romániában vannak. Ám ott a forradalom után évekig semminek nem volt gazdája, az ország vadvagyonát olcsón elherdálták, illetve szétlopták. Egy belga vadász például két hét alatt 40 aranyérmes őzbakot lőtt, de ma már nem jár Romániába, mert eltűntek a kapitális trófeák. Pedig ezek léte a vadállomány minőségének legjobb fokmérője.
A rendezetlen tulajdonviszonyokat a komoly hagyományokkal és szakmai tudással rendelkező magyar vadgazdálkodás jobban átvészelte. De ne hallgassuk el: a délszláv válságnak is része volt abban, hogy az elmúlt években is megmaradt a külföldiek érdeklődése. Pedig a magyar vadállomány is számottevően csökkent: a nemrég átlagosan 3 nap alatt elejthető vadért ma már 5 napot kell itt töltenie a korántsem mindig türelmes vadászvendégnek.
A dolgok hátterében az ellenérdekelt lobbyk – vadászok, erdészek, földtulajdonosok – évek óta tartó küzdelme áll a jogszabályok megváltoztatásáért, az új tulajdonrendezésért és leginkább a vadászati jogért. Mindez a vadászterületek teljesen eltérő gazdálkodásához vezetett. Ezt csak tetézte a gazdasági kényszer vagy az enyhe szankciók nyomán virágzó nyerészkedés és orvvadászat. Így az igencsak változatos képet mutató ágazatban évek óta kiegyenlített, jó minőségű szolgáltatást nyújtó vadászterületek és tarra lőtt, lerabolt vidékek egyaránt akadnak.
A szakszerűséggel szemben teret nyert az azonnali profitra törő szemlélet, bár Vajai László, a Földművelésügyi Minisztérium illetékese szerint a folyamat tavalyelőtt kedvező fordulatot vett. Azonban ez sem oldotta meg a 34 éves, égbekiáltóan elavult törvény által szabályozott ágazat problémáit.
Magyarországon közel 8,2 millió hektárnyi terület alkalmas a vadgazdálkodásra. A több mint 5 milliárd forintos bevételű ágazat kiadásai is hasonló volumenűek, így inkább a vadgazdálkodás, vadásztatás közvetett haszna számottevő: több mint 48 ezer magyar vadásznak és évenként 23-25 ezer külföldi bérvadásznak ad lehetőséget kedvtelése folytatására. Az utóbbiak a megannyi más szolgáltatás igénybevétele mellett sokmilliárdos befektetéseket is hoztak hazánknak. Emellett 2800 hivatásos vadász, közel 100 vadászatszervező iroda és vadhús-kereskedelemmel, -feldolgozással foglalkozó cég dolgozik az ágazatban.
Nagyvadjaink kilövésére leginkább Németországból és Ausztriából érkeznek vendégek, apróvadjainkat pedig elsősorban az olaszok kedvelik. A bérvadászok korábban úgy tartották, hogy a környező országok közül Magyarországon a legdrágább a vadászat. Azonban ma már a hivatalos vadászatszervező irodák által kiadott árjegyzékek szerint hazánk sem az átlagos kilövési árakat, sem a járulékos szolgáltatásokat tekintve nem drágább, mint a szomszéd országok.
Az új vadászati törvény várhatóan a földtulajdonhoz köti majd a vadászati jogot, aminek eredményeként a ma létező 824 vadászterület lényegében 2,5 millió, kárpótlás során földtulajdonhoz jutott birtokos kezébe kerül. A helyzetet bonyolítja, hogy a “zsebszerződések” gyakorlata miatt a valódi földtulajdonosok kiléte sokszor ismeretlen, pedig a vadászati jog megannyi kötelezettséggel is jár majd.
A törvény értelmében 1997 márciusában megkezdődik a vadászterületek újrafelosztása, ami az átmeneti időkben komoly indulatokat korbácsolhat a területüket évtizedek óta szorgosan gondozók körében. A vadásztársaságok tagjaként potom pénzekért gyakorolt vadászati jogokkal az utolsó szocialista kiváltság is eltűnik, és a vadászat egy másik réteg: a pénzesek kiváltsága lesz. Ez egyes becslések szerint a magyar vadásztársadalom 70 százalékának lecserélődéséhez vezet, ami az átmeneti időkben az “utolsó lehetőségek” levadászása miatt még komoly károkat okozhat a vadállományban. A remények szerint azonban az ágazat bevétele jóval kedvezőbb képet fog mutatni, és a tulajdonviszonyok rendezése, a gazdálkodás biztonsága hosszú távon a vadállomány alakulásában is meghozza majd a gyümölcsét.
