Miként a megelőző hónapban, valamint tizenkét hónappal korábban, ugyanúgy júniusban is 9,1 százalék volt az Európai Unió aggregált munkanélküliségi rátája. Ahogyan a közösségi statisztikai hivatal, az Eurostat jelentésében olvasható, ezen belül a férfiak körében 8,3 százalékos, a nőkében pedig 10 százalékos volt az állás nélküliek aránya.
A legkedvezőbb mutatót Luxemburg és Ausztria mondhatta magáénak, mellettük Ciprus, Írország, az Egyesült Királyság és Hollandia maradt 5 százalékon belül. A másik végletet Lengyelország képviseli, ahol 20 százalék közeli a ráta, mellette Szlovákiában regisztráltak még 15 százalék fölötti értéket.
Tizenkét hónap alatt 11 országban nőtt kisebb-nagyobb mértékben a munkanélküliség, 12-ben csökkent, 2-ben pedig nem változott. A legnagyobb növekményt Svédországban mérték, ahol egy év alatt 5,5-ről 6,6 százalékra ment fel az állástalanok aránya, de Hollandiában és Csehországban is 1-1 százalékponttal emelkedett a ráta. Ezzel szemben Észtországban és Litvániában 1,4 százalékpontos javulást mértek.
A képet árnyalja, hogy az EU-ban továbbra sem egységes a munkanélküliség fogalma, az e kategóriába soroltak számbavételének módja. Jövőre azonban már minden tagállamnak igazodnia kell az ENSZ Munkaügyi Szervezete (ILO) által kidolgozott definícióhoz. Érdekesség, hogy az újonnan csatlakozó államok közül csak Lengyelország és Málta tartozik a „renitensek” közé, olyan régi tagokkal együtt, mint Olaszország és Hollandia, illetve a mostaninál egy körrel előbb csatlakozó Ausztria és Svédország.
