a vasárnapi népszavazáson feltett két kérdés. Az ellenzéki Fidesz-MPSZ mozgósítására válaszul a szocialisták és a szabad demokraták erős ellenkampányba kezdtek.
Pedig történhetett volna másképpen. A referendumot ugyanis a magyar politikai paletta két szélsőséges csoportja, a kommunista-utód Munkáspárt, valamint a Magyarok Világszövetségének a mértéktartó jobboldal által korábban szalonképtelennek minősített vezetése kezdeményezte. Előbbi a kórházak magánosítását akarta megakadályozni (nem mellesleg egy olyan törvény „eltörlésével”, amely az alkotmánybírósági vétó miatt nem létezik); utóbbi pedig a maradék legitimációját kívánta megmenteni a külhoni magyaroknak juttatandó állampolgársággal.
Ahelyett, hogy a parlamenti pártok élből utasították volna el a szélekről feltett kérdéseket, egymásra licitálva kísérlik meg saját céljaikra használni a népszavazási kezdeményezést. A Fidesz sutba dobta korábbi álláspontját, és egyszeriben kettősállampolgárság-párti lett. A kórházprivatizáció leállítását követelve pedig tovább erősítette – a nyugati jobboldali politikával szöges ellentétben álló – magántőke-ellenességét. Az MSZP és koalíciós partnere ugyanakkor – ki tudja, miért? – felvette az eléje dobott kesztyűt, és némi hezitálás után határozott nemet mondott a kérdésekre, akaratlanul is aszszisztálva Orbán Viktor hatalmi játszmájához. Hetek óta sajátos kampány zajlik: a (határon túli) szavazatokért folyó harc jegyében a szociális és a nemzeti demagógia verseng egymással.
MEGOLDATLAN PROBLÉMÁK. Eközben értelemszerűen háttérbe szorulnak a tartalmi érvek: a határon túli magyarok áttelepülésének valóban megoldatlan és az egészségügy valóban siralmas helyzete. A magyar politikai elit másfél évtizede görgeti maga előtt e két problémahalmazt.
Számunkra nyilvánvaló, hogy az egészségügy gondjainak orvoslása elképzelhetetlen magántőke bevonása nélkül. Az ágazat a teljes összeomlás felé tart; fényévekre van a korántsem tökéletes, ám mégis működőképes nyugati modellektől. Változtatás, vagyis az érdekeltségi rendszer megteremtése nélkül az ellátás színvonala tovább romolhat. Az igényektől elrugaszkodott kínálatorientált szemlélet egyszerre idéz elő pazarlást és hiányt, valamint a félfeudális függelmi viszonyok konzerválódását. Igaz persze, hogy néhány kórház privatizációja csak felszíni kezelést adhat e gondokra. Hatékonyabbá és átláthatóbbá válhat ugyan az ezen intézményeken belüli gazdálkodás, ám pótlólagos tőke ezáltal nem kerül a rendszerbe. A biztonságos ellátás szavatolásához szükséges tőke pótlására csak abban az esetben lenne mód, ha a jelenlegi egycsatornás finanszírozás többpólusúvá alakulna át, vagyis Magyarország is áttérne a több-biztosítós modellre. Ennek azonban politikai realitása egyelőre nincs, mivel az orvosok egy részének lobbiérdeke fogva tartja a két nagy párt döntéshozóit.
ÁLSÁGOS ÉRVEK. Akárcsak kórházügyben, az állampolgárság megadásáról szóló kérdésben is tág tere nyílik a jogértelmezésnek. Hogy pontosan mit jelentene, ha az igenek kerülnének többségbe, arról ma még csak találgatni lehet. Az valószínűsíthető, hogy a politikai realitások és érdekek felülírnák a jog betűjét, és – a kormányzati érveléssel ellentétben – mégiscsak lenne mód a külhoni állampolgárok jogainak és kötelezettségének egy külön törvényben történő számbavételére. Ami persze népszavazás nélkül is megoldható lett volna, megspórolva az ez ügyben folyó demagóg kampányt. Mindkét oldalon. Mert álságos, amint a Fidesz saját hatalmi céljaira használja föl a határon túl élő magyarokat, és parlamenti javaslat helyett az utcára viszi a nemzeti kérdést. De nem kevésbé álságos, amint az MSZP érvelésében egymással vetekszik a szociális („sokba kerülnek”) és a nemzeti („második Trianon”) demagógia.
A rövid távú fiskális szemlélettől elszakadva nem tűnik igaznak, hogy a magyar migránsok romba döntenék a gazdaságot. Éppen ellenkezőleg: számos szakma munkaerőhiányát lehetne megoldani ilyen módon. Nem véletlenül érvelnek tőlünk nyugatabbra a gazdaság szereplői a szabad munkaerő-beáramlás mellett. Az MSZP mélységesen antiliberális álláspontra helyezkedik, amikor az emberek szabad mozgását hátrébb sorolja a területiség elvénél. De érthetetlen az ügyben az SZDSZ véleménye is, miszerint rossz a kérdés és kevés az információ, ezért nemmel kell szavazni. Valójában a kettős állampolgárság elutasításának következményei ugyanúgy beláthatatlanok, mint az, ha az igenek kerülnek többségbe.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
