Megkönnyebbült sóhajok és aggodalmaskodó hangok egyaránt hallhatóak voltak az Európai Unióban a múlt héten, amikor Románia öt év után végre lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. Ilyen hosszúra nyúlt és fárasztó alkufolyamaton egyrészt mindig jó túllenni, különösen, ha az unió türelmét alaposan próbára tevő Bukarest a tárgyalópartner. Másfelől brüsszeli vélemények szerint Románia az elkövetkező időkben csak tovább keserítheti a huszonötök életét, ha nem változtat eddigi hozzáállásán és teljesítményén. Ilyen vegyes érzések kavarogtak számos brüsszeli tisztviselőben, amikor a héten sikerült megállapodni a két utolsó még nyitott fejezet – a bel- és igazságügy, valamint a versenypolitika – lezárásáról, és ezzel lényegében a felvételi tárgyalások befejezéséről.
FŰT-FÁT ÍGÉRTEK. Pedig a románokkal nem olyasmi volt a probléma, ami annak idején a lengyelek esetében csaknem az őrületbe kergette az uniót, nevezetesen az állandó akadékoskodás és ellentmondás. Bukarest fűt-fát ígért a tárgyalásokon, aztán sokszor a kisujját sem mozdította az általa vállaltak végrehajtásáért.
Az Európai Bizottság erős fenntartásait mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a tárgyalások befejezésére célként kitűzött december végi határidő vészes közelsége ellenére néhány napja csupán legjobb meggyőződése ellenére tudta javasolni a tagállamoknak a versenypolitikai fejezet kipipálását. „Az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok romániai végrehajtásánál az a fő gond, hogy szinte semmi nem úgy történik, ahogyan kellene” – írta le a helyzetet egy bizottsági tisztviselő.
Az állami támogatások terén ráadásul Romániánál az előző bővítési körben csatlakozó országok szinte minden nyűge és baja fellelhető volt: az uniós szabályokkal összeférhetetlen társasági adókedvezmények (magyar recept) és az acéliparnak nyújtott tiltott támogatások (cseh és lengyel példa). Mi több, a bel- és igazságügyről szóló fejezet lezárása sem azért halasztódott, mert Bukarest teljesíthetetlen igényekkel lépett volna fel. Brüsszel egyszerűen nem látott garanciát arra, hogy az ország képes lesz a külső határok uniós elvárásokkal összhangban történő felügyeletére és az illegális bevándorlók kiszűrésére.
Románia szerencséjére azonban az EU-tagállamok politikai döntéssel félresöpörték az Európai Bizottság aggályait, mert tartani akarták magukat az előre kijelölt határidőkhöz, és nem akarták tovább várakoztatni a tárgyalásokat már fél évvel ezelőtt befejező Bulgáriát. A bolgár és a román csatlakozási szerződés aláírására így 2005 első felében bizonyosan sor kerül, és a két ország 2007 elején, de legkésőbb 2008-ban mindenképpen beléphet az unióba. Igen, 2008-ban. Amennyiben ugyanis a két szomszédos országnak a csatlakozási szerződés aláírása és a taggá válás közötti időszakban súlyos elmaradásai lesznek, Brüsszel büntetésként javasolhatja a tagállamoknak, hogy egy évvel halasszák el a belépést, ami be is következik, ha a huszonötök egyhangú szavazással úgy döntenek. Ám ha a brüsszeli bizottság Románia esetében a bel- és igazságügynél, illetve a versenypolitikánál bukkanna súlyos mulasztásokra, akkor ezen a két területen a tagállamok minősített többségének óhaja is elég az egyéves halasztáshoz.
SZIGOR. Bulgária és Románia ezen felül minden olyan védzáradékba beleegyezett, amelyeket az idén május elsején csatlakozott országokkal szemben is készenlétbe helyezett az EU és a taggá válás után még 3 évig bevethet. Olli Rehn, a német Günter Verheugen örökébe lépő finn bővítési biztos máris figyelmeztette a románokat, hogy habozás nélkül javasolni fogja a csatlakozás késleltetését, ha az ország nem ad bele „apait-anyait” a felkészülésbe. A bizottság minden korábbinál szigorúbb monitoring rendszerrel is gondoskodni kíván arról, hogy az EU leendő tagja teljesítse a tárgyalásokon tett ígéreteit.
A két, reflektorfénybe került témakörön kívül elsősorban a környezetvédelmi fejezet okozott nehézséget a tárgyalásokon. Románia végül 11 uniós „zöldszabály” alól kapott átmeneti felmentést, ezek időtartama 1-től 12 évig terjedhet. A leghosszabb – azaz 2019-ig (vagy 2020-ig) szóló – átmenetet a városi szennyvíztisztítás EU-normáknak megfelelő rendezésére adták a huszonötök, bár Románia a tetemes költségekre hivatkozva 2027-ig szeretett volna haladékot kapni. A környezetvédelmi feltételek megfogalmazásában Magyarország is aktív szerepet játszott, miután továbbra is nyugtalansággal töltik el a romániai aranybányák körüli áldatlan állapotok.
Ha Románia a felvételi tárgyalások végére is ért, az unió tagállamaiban és intézményeiben erőteljes fenntartásokat fogalmaznak meg az ország közeli csatlakozásával szemben. A széles körű korrupció, a sajtó függetlensége ellen intézett támadások, az örökbefogadások – egyébként javuló – gyakorlata, a környezet elhanyagolása, a romákkal szembeni diszkrimináció és a rendkívül nagy szegénység miatt Románia sokak szemében csak nagy jóindulattal készült fel a tagságra. A közelmúltbeli elnök- és parlamenti választás tisztaságát megkérdőjelező jelentések sem öregbítették az ország jó hírnevét az EU határain belül. Cristian Parvulescu, a Bukaresti Szövetség a Demokráciáért elnevezésű civil szervezet elnöke egyenesen azt mondta: „A jelenlegi körülmények között a 20 százalékos csalási arány nem csak lehetséges, hanem kézenfekvő is.” Bár az EBESZ megfigyelői szerint a visszaélések a tűréshatáron belül voltak, sokak fülébe bogarat ültetett a The Economist nem éppen hízelgő mondata: „A kis csalás Romániában olyan, mint a kevés hó Szibériában.”
A bővítési fásultság állapotába került uniót a románok esete is arra inti, hogy a jövőben jobban a tagjelöltek körmére nézzen. A bekeményítő hozzáállásnak már az EU-országok állam- és kormányfőinek december 16-án kezdődő csúcstalálkozóján is láthatóak lesznek a jelei, amikor a tagországok szentesítik a bolgár és a román csatlakozásról megszületett döntést, de még inkább állást foglalnak a török és a horvát csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. Néhány nappal az Ankarában és Zágrábban nagy izgalommal várt csúcs előtt a témáról tárgyaló diplomatáknak még fogalmuk sem volt arról, hogy az unió mikorra tűzi ki a tárgyalások megkezdésének a napját a két országgal. Ezzel szemben az nyilvánvaló volt, hogy az EU soha nem látott szigorú feltételek elé állítja a két reménybeli tagjelöltet.
HIDEGZUHANY. Mindez különösen a gyors csatlakozásban bízó Horvátországot érte hidegzuhanyként. Bár telefonbeszélgetésük során a minap Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök arról biztosította horvát kollégáját, Ivo Sanadert, hogy Magyarország a 2005 eleji tárgyaláskezdést fogja képviselni, az unió holland elnöksége jobban hallgat Carla Del Ponte hágai főügyész szavára, aki élesen bírálta Zágrábot, amiért a mai napig nem adta ki az utolsó szabadlábon lévő horvát háborús bűnöst, Ante Gotovina tábornokot. Ahogy a dolgok pillanatnyilag állnak, az EU csak akkor fogja tárgyalóasztalhoz invitálni a horvátokat, ha Gotovinát előzőleg Hága kezére adták.
Törökországnak sem nyújt át ajándékot a hétvégi csúcstalálkozón az Európai Unió. Miközben a tárgyalások időpontját minden bizonnyal kitűzik, Ankarát török vélemények szerint megalázó feltételeknek vetik alá. Ezek közül a „legeredetibb” egy olyan záradék, amely az emberi és a szabadságjogok megsértése esetén lehetővé tenné a tárgyalások felfüggesztését. A tagállamok az EU történetében először egy állandó védzáradékkal is megpróbálnak majd határt szabni a török munkaerő szabad áramlásának. A törököknek a Ciprusi (görög) Köztársaságot is el kell ismerniük a tárgyalások megkezdése előtt, hiszen azok formailag kormányok között zajlanak.
Ám akármi is történik az Európai Tanács e hét csütörtöki-pénteki ülésén, az előre megjósolható, hogy az eredménnyel – az uniót is beleértve – senki nem lesz elégedett. Hiszen a török „Orient Expressz” előbb-utóbb úgyis begördül majd a nagy európai „pályaudvarra”.
