Vegyes érzelmek előzték meg a hét elején az amerikai központi bank, a Fed lapzártánk utáni döntését. A piacon általános volt a meggyőződés, hogy Greenspanék negyed százalékponttal, 2,25 százalékra emelik az alapkamatot. Ez átmenetileg drágíthatja ugyan a dollárt, ami jól jönne az európai exportőröknek, ám gyengítheti a fogyasztási kedvet a tengerentúlon.
Németországban egyébként a közgazdászok körében konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy jövőre is folytatódik a dollár értékvesztése az euró ellenében. Eltérő prognózisokat csupán a változás ütemére irányulóan hirdetnek. Az alapkérdés az, hogy elviselhető, vagy világgazdasági sokkot okozó ütemben zajlik-e majd az árfolyamromlás. Michael Burda, a berlini Humboldt-Universität közgazdász professzora például borúsnak látja a világgazdaság kilátásait. Szerinte a hatalmas amerikai külkereskedelmimérleg-hiány hirtelen tőkekiáramlás kockázatával jár, ami drasztikus kamatemelést és a fogyasztást visszaszorító importárakat okozna, végső soron elfojtaná a konjunktúrát. Martin Hüfner, a HVB-csoport vezető közgazdásza pedig valószínűnek tartja, hogy az euró 1,50-1,60 dollárra emelkedik jövőre a jelenlegi, 1,32-1,33 dolláros szintről. Szerinte nem csak a hatalmas amerikai ikerdeficit olcsóbbítja a dollárt, hanem az is, hogy a jegybankok világszerte megkezdték az euró nagyobb arányú tartalékolását a dollár rovására.
A Commerzbank vezető közgazdásza, Ulrich Ramm viszont abból indul ki, hogy az óriási amerikai külkereskedelmi hiány fő okozója Kína, amely viszont rá van utalva a kivitel fenntartására a munkahelyek és a gazdaság fejlődési ütemének megőrzése érdekében. Ramm ezért nem lát okot arra, hogy a kínai jegybank radikálisan csökkenthetné a dollár felvásárlását. Kína és Japán folytatódó dollárvásárlásaira számít Michael Heise, a Dresdner/Allianz-csoport vezető közgazdásza is. Ám az árfolyamnyomás akár addig is növekedhet, hogy az Európai Központi Bank (ECB) nyíltpiaci beavatkozásra kényszerül a dollár árfolyamvesztésének fékezése érdekében. Wolfgang Wiegard, a német kormány ötfős gazdasági tanácsadó testületének („az öt bölcs”) vezetője is felvetette, hogy az ECB-nek meg kellene fontolnia a devizapiaci beavatkozást, ami szerinte hatékonyabb eszköz, mint egy esetleges kamatcsökkentés.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
