Hozzávetőleg egynegyedével esett a kőolaj világpiaci ára közvetlenül Irak megtámadása után 2003 tavaszán. A háború előtti 34 dollárról barrelenként akkor 25 dollárra mérséklődött az ár, abban a reményben, hogy amerikai ellenőrzés alá kerülésével Irak nyomban növelni fogja a kitermelését. Nos, ezek a várakozások alaptalannak bizonyultak. Olyannyira, hogy a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate könnyűolaj ára lapzártánkra meghaladta az 53 dollárt, és töretlenül araszolgat fölfelé.
Csakhogy az elmúlt hónapok dinamikus áremelkedésében az iraki helyzet vajmi kevés szerepet játszott. A drágulás igazi oka a nemzetközi kereslet példátlan erősödése. Az olaj iránti igény tavaly 2,2 százalékkal nőtt, az idei keresletnövekedés pedig elérte a 3,2 százalékot. Mindezért elsősorban a világ két legnagyobb olajfogyasztója, az Egyesült Államok és Kína a felelős: az előbbi az idei első félévben 3,5 százalékkal növelte a felhasználását, az utóbbi pedig egyenesen 21 (!) százalékkal. A feszített keresletre persze jócskán ráerősítenek olyan tényezők, mint az iraki válság elhúzódása, a nigériai polgárháborús állapotok, a karibi térségen az elmúlt hetekben végigsöprő hurrikánok – amelyek következtében szeptemberben 54 éves mélypontra zuhant az Egyesült Államok olajkitermelése -, vagy az orosz olajtársaságok „Kreml-függősége”.
ÚJ VONÁSOK. A jelenlegi drágulás alapvetően különbözik a hetvenes-nyolcvanas évek olajválságaitól. A mai árak reálértékben alig érik el az akkori szint felét, ám ami sokkal fontosabb, az elszabaduló kőolajáraknak ezúttal nem oka a kínálat szűkössége – a modern technológiáknak köszönhetően a világ ma sokkal nagyobb készletekkel rendelkezik, mint a szakértők akár három évtizede is feltételezték -, ráadásul a drágulás a világgazdasági fellendülés ütemét sem töri meg. A fejlett országok GDP-jének ugyanis jóval nagyobb hányadát állítja elő a szolgáltatói szektor, ezáltal mérsékelve a gazdaság „kiszolgáltatottságát” az energiaigényes termelőágazatoknak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) az olajárak 50 dollár fölé emelkedése után jelezte, hogy a világgazdaság növekedésére vonatkozó (30 dollár körüli olajárral számoló) szeptember 29-i prognózisa érvénytelen. Ám az, hogy a 4,4 százalékos globális GDP-bővülés helyett ma már „csupán” 4,0 százalékot vetít előre, jelzi: szó sincs közelgő recesszióról.
„A Brent kőolaj hordónkénti ára akár a 60 dolláros szintet is elérheti a következő hónapokban. E mellett valószínűleg a következő egy-másfél évben a piaci szereplőknek tartósan magas olajárakkal kell kalkulálniuk” – véli Pletser Tamás, az Erste Bank Befektetési Rt. vezető elemzője. A szakértő szerint az üzemanyagok ára az olajár-emelkedéshez képest csak jóval kisebb mértékben növekedhet. Amennyiben a dollár/forint árfolyam alapvetően nem változik, és a finomítói nyereségszint sem mozdul el számottevően, a Brent 60 dolláros árszintje 265 forint körüli magyarországi benzinárat vonhat maga után. Azaz miután a 95-ös oktánszámú benzin lapzártánkkor 247,50 forint volt (de a Mol már bejelentette, hogy szerdától 252,50 forintra emeli azt), a feltételezett további 20 százalékos olajár-növekedés csupán 7 százalék körüli mértékben növeli a benzin kiskereskedelmi árát.
A döntően olajszármazékokkal dolgozó vegyipari és műanyagipari társaságok vesztesei lehetnek a nagyon drága kőolajnak, amennyiben nem, vagy csak kisebb részben tudják a vásárlóikra áthárítani a megemelkedett alapanyagáraikat. A vegyipari cégek közül a BorosdChemet elvben érzékenyen érintheti az árváltozás, alapanyagainak jó része ugyanis olajszármazék. Pár hónapja, a 40 dollár fölé emelkedő olajárakat követve az alapanyagárak Kovács F. László vezérigazgató szerint nagyon megugrottak. Ezeket először három-négy hétig nem követte a feldolgozott alapanyagok (MDI, TDI, és az ismertebb PVC) ára, ami le is rontotta a cég nyereségességét. Júliusban és augusztusban azonban már a nagy kereslet miatt tovább lehetett hárítani az árnövekedést. Kovács úgy látja, hogy új, pozitív vegyipari ciklus indult, s a növekvő kereslet miatt 2005-ben és 2006-ban a magas olajárak ellenére tartható a tervezett nyereségességi szint a cégnél. A TVK esetében annyiban más a helyzet, ugyanis a cég a Mol-csoporthoz tartozik, és több fontos alapanyagát maga a tulajdonos szállítja. Ezzel pedig a magasabb árak esetén a Mol nyeresége nőhet.
Bonyolultabb kérdés, hogy a drágulás miként hat a Mol üzletmenetére. Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató tartósan magas olajárakra készül fel; ez kedvező a kutatási és kitermelési területen, ám a párhuzamosan emelkedő gázárakon már kevésbé profitálhat a cég. Mivel a Molnak az 1998 előtt feltárt gázmezők után magas bányajáradékot kell fizetnie, továbbá az oroszországi kitermelésnél is tetemesen nő – igaz, magasabb árak mellett – az adótartalom, Pletser Tamás szerint csak tompítottan jelentkeznek az emelkedő olajár kedvező hatásai. Mi több, a finomítói tevékenységnél a nagyon drága alapanyagok még rosszul is jöhetnek a cégnek, hiszen ilyenkor a finomított kőolajtermékek – például a benzin, a gázolaj vagy a bitumen – iránti kereslet általában csökken. Ámbár az utóbbi egy-két évben ezeken a piacokon az emelkedő árak ellenére is nagyon erős a kereslet, így valamelyest e téren is inkább javítja a Mol nyereségességét az erősödő olajár.
TOVÁBBHÁRÍTÁS. A műanyag termékeket feldolgozó cégeknél még az alapanyaggyártókénál is rizikósabb az árak továbbhárításának a kérdése, a piaci verseny ugyanis itt még élesebb. A Pannonplastnál is jó ideje érzékelhető ez a probléma. Mint Bokorovics Balázs, az igazgatóság szeptemberben megválasztott elnöke elmondta, a cégnél éppen most kezdődött el a termelés optimalizálása, mivel a csoport ma havi mintegy 80 millió forint üzemi veszteséget termel. Igaz, ennek csupán kisebb részéért felelős az alapanyagár-emelkedés.
„A fuvarozók a harmadik negyedévben részben már a tervezett eredményük terhére tankoltak, a tartósan magas dízelolaj-ár pedig egyenesen azzal fenyeget, hogy egyes cégek veszteséggel zárják az évet” – mondta Peterdi Péter, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetségének (Fuvosz) főtitkára. Az ágazatban a dízelolaj általában a vállalkozások költségeinek körülbelül 35 százalékát teszi ki, ezért emelkedése rendkívül érzékenyen érinti a társaságokat. A Fuvosz 2004-re azt a szakmai javaslatot adta tagjainak, hogy legfeljebb 10-15 százalékos emelést érvényesítsenek vállalási áraikban, a magas olajár miatt ez azonban kevésnek bizonyult. A jövő évre vonatkozó ajánlás tartalmazni fogja az idei veszteségek pótlását, konkrét számaival azonban a szövetség csak néhány hét múlva áll elő.
