Őrültség, de van benne rendszer – kommentálta kérdésünkre Jaksity György a múlt hét hírét, mely szerint 16 helyett 24 százalékos társaságadó terhelné a pénzügyi vállalkozásokat a jövő évtől. A bankok megadóztatásának tervét, amellyel Draskovics Tibor pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés és adótörvények készítése kapcsán rukkolt elő, a ConCorde Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, a Budapesti Értéktőzsde ex-elnöke politikailag zseniálisnak nevezte. A bankadónak szerinte közgazdaságilag is lehet értelme, a kivitelezést viszont az „útonállás – feltehetően törvényes – formájaként” definiálja. A kassza első számú őrének ötlete vélhetően abból a házilagosan összeütött filozófiából táplálkozik, amely szerint a hazai pénzintézetek a lakáshitelek állami kamattámogatásának köszönhetően extraprofitot zsebelnek be, és az állam a magasabb adó kivetésével egyszerűen csak visszavesz egy keveset abból, amit korábban maga adott.
Jaksity György. Kártékony kormányzati ötletek.
Az ötlet, bár csaknem példa nélküli, mégsem igazán meglepő attól a pénzügyminisztertől, aki kétségbeesetten igyekszik betömni a költségvetésben tátongó hatalmas lyukat, s nyilván ott keresgél, ahol jó eséllyel talál is valamit. Márpedig a bankszektor kiugró eredményeket produkál manapság. A pénzintézetek tavalyi 212 milliárd forintos adózás előtti eredményét tekintve 17 milliárd forintot hozott volna ez a többletadó az általános kulcsú társasági adón felül, az idén pedig már az első félév többletadója 13 milliárd forint pluszbevételhez juttatná a költségvetést a szektor hat havi 167 milliárd forintos eredményéből. Jogos lehet tehát 2005-re a 30 milliárdos többletbevétel-várakozás. Ebben kétségtelenül oroszlánrésze van magának az államnak, amely a lakáshitelek jelzáloglevél alapú kamattámogatásán keresztül több éve hatalmas mennyiségű költségvetési pénzt pumpál az üzletágba.
LAKÁSHITEL-BŰN. Az állami támogatású lakáshitelek robbanásszerű felfutása a 2002-es választások után indult el, köszönhetően annak, hogy az Orbán-kormány még a kampány idején – egy, a választások végeredményét eldöntő adu-ásznak szánt kampányfogásként – a használt lakásokra felvett, támogatott kölcsönök kamatát egy szintre, 6 százalékra hozta az új ingatlanokra igényelhetőkével. Ha a Fidesznek nem is hozta meg az intézkedés a kormányon maradást, a bankok bizniszét nem várt módon felpörgette. A kedvező kondícióval kínált konstrukcióknak köszönhetően ugyanis két év alatt – a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint – a 2002. márciusi 360 milliárd forintról 2004. március végéig 1625 milliárdra bővült a lakáscélú hitelek állománya. A jelzáloglevél kamattámogatás ugyanakkor tavaly 56 milliárd forintjába került a költségvetésnek, a kiegészítő kamattámogatás pedig (amelyet csak házasok vagy gyermeküket egyedül nevelők igényelhetnek új lakáshoz) további 30 milliárd forintot tett ki. A 2004. évre eredetileg 127,7 milliárd forintot terveztek lakástámogatásra, ami a nem várt felfutás miatt végül 197 milliárd forintra módosult. Ebből csak a jelzáloglevél támogatás közel 100 milliárdra rúg majd a Figyelő számításai szerint, míg a kiegészítő kamattámogatás várhatóan 40 milliárdot emészt fel. A támogatás közvetlenül a pénzintézetekhez kerül, amelyek aztán így a piacinál kedvezőbb feltételek mellett helyezhetik ki a hiteleket, tehát továbbadják azt az ügyfeleknek. A bankárok szerint tavaly a lakáshiteleken elért kamatmarzs nagyjából ugyanakkora volt, mint a többi piaci hitel esetében. Ugyanakkor a támogatási rendszernek volt egy olyan periódusa is (2002 márciusától tavaly júliusig), amikor valóban többlethez jutottak a bankok a piaci kölcsönügyletekhez képest – hogy pontosan mennyihez, csak ők maguk tudják.
Bankfiókban. Nem pont erre vártak.
A banki nyereség tetemes részét vélhetően a forgalomnövekedés adta, amit a támogatásnak köszönhettek. Ezzel párhuzamosan erőteljesen bővült a vállalati, kisvállalkozói szektor számára kihelyezett hitelállomány is a pénzintézeteknél, aminek viszont már semmi köze nem volt a lakossági üzletághoz.
ELLENÉRVEK. A bankokat váratlanul érte a támadás, jóllehet, a korábbi tárgyalásokon felmerült a kamatadó bevezetése, vagy alternatív megoldásként a társasági adóalap változtatása. A külön adó tervéről azonban csak a múlt szerdán értesültek, mindössze néhány órával a bejelentés előtt. Annál elszántabban kezdték azonban a bejelentést követően ellenérveiket gyűjtögetni. Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke több fórumon hangoztatta, hogy az egyes szektorok megkülönböztetése az adózás szempontjából alkotmányossági aggályokat vet fel, és más szektorok számára is aggasztó lehet, ha a jó teljesítményt adóemeléssel „jutalmazzák”.
A legkeményebben az OTP Bank fogalmazott. Közleményében közgazdaságilag és az adózás logikája alapján nehezen indokolható, populista lépésnek minősíti a többletadót, utalva arra, hogy míg náluk az utóbi húsz évben felére csökkent a létszám és megnőtt a hatékonyság, az államigazgatásban ettől jelentősen eltérő tendencia érvényesül: az államháztartási deficit és az államadósság folyamatosan nő, a lényeges társadalmi, gazdasági reformok nem indultak meg. A kormányzat a költségvetés egyensúlyának javítására tett erőfeszítések során továbbra is a bevételek növelésére és nem a kiadások csökkentésére fókuszál” – áll a közleményben.
Miközben a bankok képviselői a háttérben úgy nyilatkoztak, hogy a tárgyalások során a kormány részéről egyfolytában zsarolni próbálták őket, most maguk sem válogatnak az eszközökben. Azzal fenyegetnek, hogy a jelenlegi helyzet végső soron a betéti kamatok eséséhez, és a hitelkamatok növekedéséhez vezet. Ezzel együtt várhatóan a szolgáltatások díjai is emelkednek majd. A történteknek tehát egyfelől a banki ügyfelek, a lakosság issza meg a levét. Másfelől elgondolkodtató, hogy az egyébként is alacsony lakossági megtakarítási hajlandóság hova csökkenhet a betéti kamatok mérséklődése láttán.
Politikai primitivizmus
Az az ideológiagyártás, ami a tőkejövedelmek és a személyi jövedelemadó kulcsai közelítésének szükségességéről szól, politikai primitivizmus – ez Jaksity György sommás véleménye a tőzsdei árfolyamnyereségadó-tervről és a tőkejövedelmek 20 százalékos adójának 25 százalékra növeléséről. Ez a többszázezer magyar vállalkozást érintő változtatás ugyanis ahelyett, hogy minél többeket csábítana a tisztességes adózás felé oly módon, hogy a vállalkozók jövedelmüket osztalék formájában veszik ki, nem pedig fiktív számlákkal, inkább újra kikerülésre, kiskapukeresésre biztat. Emellett túl sok embert érint, szavazatokat is veszíteni lehet vele. Ráadásul azon a hamis és szakmailag hibás ideológián alapul, hogy a tőkejövedelmek alacsonyabban adóznak, mint a személyi jövedelmek. Ez azért nem igaz, mert ha az iparűzési és a társasági nyereségadót, valamint az osztalékot vagy árfolyamnyereséget terhelő 20 százalékos adót együtt vesszük figyelembe, akkor a tőkejövedelem adója már ma is 50 százalék közelében van, miközben az átlagos szja-kulcs 22 százalék, a határadókulcs pedig 38 százalék. Jaksity György felhívja a figyelmet arra is, hogy ez a módosítás azoknak a nagy külföldi tulajdonú cégeknek egy részét is rendkívül kedvezőtlenül érinti, amelyek régóta itt működnek, s mostanra eljutottak arra a szintre, hogy stabil nyereséget termelnek, osztalékot fizetnek. E kört tehát éppen akkor sarcolják meg, amikor a működőtőke-beáramlás hiánya miatt panaszkodunk.
Furcsa lépés lenne az árfolyam-nyereségadó ismételt életre keltése is, hiszen azt éppen ez a kormány szüntette meg hatalomra jutását követően. Az ötletek között a 12,5 százalékos és a 25 százalékos kulcs is felmerült; a változtatást a jelek szerint az MSZP támogatná, az SZDSZ határozott elutasítását hangoztatja. A Befektetési Szolgáltatók Szövetsége szerint az adófajta mintegy 160 ezer tőzsdei kisbefektetőt érintene kedvezőtlenül. Jaksity a tőzsdei árfolyam-nyereségadót egyértelműen károsnak tartja, az ebből befolyó néhány milliárdos többletbevétel a költségvetés szintjén elhanyagolható, a tőkepiacnak okozott kár viszont felmérhetetlen lenne.
ALKOTMÁNYELLENES? Hat évvel ezelőtt egyébként már történt egy, a mostanihoz némileg hasonló kísérlet az egyik „kitüntetett” szakma megfejésére. Akkor a befektetési vállalkozások helyi iparűzési adójának alapjául szolgáló nettó árbevételt állapította meg a jogszabály a hitelintézetektől és pénzügyi vállalkozásokétól eltérően (kedvezőtlenebbül), ami aránytalan adóteherrel sújtotta volna a kipécézett szakmát. Az érintettek akkor az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely megállapította, hogy a megkülönböztetésnek „alkotmányosan elfogadható indoka nincs”.
A végkifejletet illetően azonban ma még nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni, mindazonáltal a politikai akarat nagyon erősnek látszik a „bankadó” tekintetében, hiszen e kör megsarcolása aligha ütközne társadalmi ellenállásba. A Pénzügyminisztérium taktikája ugyanakkor egyelőre kifürkészhetetlen. Hétfői lapzártánkig például annyi már kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását: még a héten leülnek a pénzintézetek képviselőivel, hogy újratárgyalják a lehetőségeket. Kérdés, a nagyhatalmú bankok lobbiereje, avagy a választók kegyeiért elkeseredett harcba indult szocialisták politikai elszántsága bizonyul-e végül erősebbnek.
