Végre valahára lábra áll a világgazdaság a The Economist karikatúráján, a kiadós infúziónak köszönhetően felkel betegágyából, majd az elfekvő ajtaján kilépve boldogan kürtöli szét mobilján a jó hírt. Észre sem veszi, amint alálép az olajárak száguldó kamionjának.
Valóban, amióta a XIX. század közepén kitört a nemzetközi olajláz, azóta – az iráni forradalom és az iraki-iráni háború kezdetét leszámítva – nem volt olyan magas a nyersolaj barrelenkénti átlagára, mint az elmúlt negyedévben, amikor a 35 dollárt is elérte. Ha pedig a 11 kőolaj-exportáló államot tömörítő OPEC-en múlik a dolog, a helyzet egyhamar nem is változik. Az olajminiszterek, az eredeti terveknek megfelelően, április elsejétől további 1 millió barrellel csökkentették napi együttes kitermelési kvótájukat. Az olajkitermelők így szeretnék elkerülni azt, hogy a téli fűtési szezon végeztével hirtelen akár 7-8 dollárral is leessen a nyersanyag barrelenkénti ára.
TELJES GŐZZEL. Mivel a döntés várható volt, a piacon nem következett be áremelkedés, sőt, némileg vissza is estek az árak. A szakemberek ugyanis elképzelhetetlennek tartják, hogy az OPEC-nek sikerülne visszafognia kitermelését a tervezett napi 23,5 millió barreles szintre. A tagországok ugyanis márciusban már mintegy 1,5 millió barrellel lépték túl a megszabott napi keretet, és közel 2 millió barreles napi többletre lehet számítani a következő hónapokban is. A 30 dollár feletti olajárak miatt gyakorlatilag az összes kitermelő maximális kapacitással üzemelteti kútjait és exportcsatornáit, csupán Szaúd-Arábiának vannak még tartalékai.
Pletser Tamás, az Erste Befektetési Bank földgáz- és kőolajipari szakértője szerint a megnövekedett kereslettel még így sem tud lépést tartani a kínálat. A világ felhasználása napi 80 millió barrel fölé emelkedett, elsősorban az amerikai és az ázsiai igények vártnál nagyobb mértékű emelkedése miatt. A dráguláshoz hozzájárult a kőolaj- és benzinkészletek alacsony szintje is a legnagyobb fogyasztóknál, főként az Egyesült Államokban. Az amerikai kormányzat oly veszélyesen leapadtnak ítélte a készleteket, hogy a jelenlegi magas árak ellenére is feltöltötte stratégiai tartalékait, pedig a szenátus a kivárásra kérte fel.
Nem segítette a piac megnyugvását, hogy az év elején a Royal Dutch/Shell – a hajdani „legszebb” az annak idején hét nővérként emlegetett vezető olajtársaságok közül – bejelentette: át kell értékelnie olajkészletei hozzáférhetőségét, és azokból 3,9 milliárd barrelnyit, vagyis a teljes tartalék 20 százalékát kihúzta a belátható jövőben kitermelhető kategóriából. A világ már hozzászokott ahhoz, hogy a saját forrásaikat nagyságrendekkel túlértékelő orosz vállalatok becsléseit független szakértőkkel kell ellenőriztetni, de hogy alig egy hónap leforgása alatt a Shell minősíti át készleteinek több mint egyötödét – erre az olajpiaci szakértők rémálmaikban sem gondoltak. Mindez kétségeket támasztott más cégek tartalékainak kiaknázhatóságát illetően is.
Mi több, a nagy kitermelők közül Venezuelában és Nigériában (ismét) zűrzavarossá vált a helyzet az utóbbi hónapokban, Irakban pedig a szövetséges csapatok mindmáig nem tudják szavatolni az exportot lehetővé tévő olajvezetékek működőképességét. Az északon Törökország, illetve délen Bászra kikötője felé tekergő csőkígyó az iraki gerillák egyik fő célpontja: rendszeresen a levegőbe röpítik egy-egy szakaszát. Végül, de nem utolsósorban, a dollár gyengesége is komoly mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az olajárak a háborús időszakokban megszokott rekordokat is meghaladják.
MELLÉKHATÁSOK. A szakemberek az árak némi enyhülésére számítanak a második negyedévben. A kereslet ugyanis ilyenkor hagyományosan viszszaesik, míg a kínálat aligha fog csökkenni. Ez azonban csak átmeneti enyhülést hozhat, hiszen júniustól beindul a benzinfogyasztásban csúcsidőszaknak minősülő turistaszezon az északi féltekén.
A Moltól kapott tájékoztatás értelmében a magyar olajvállalat is magas világpiaci nyersanyagárakkal számol az idén. Ennek hatásait pedig nemcsak a gépkocsival útra kelő turisták érzik majd meg: a szakemberek becslései alapján az EU fejlett országaiban a GDP növekedését negyed százalékponttal fogja vissza az olaj drágulása, s egyidejűleg várhatóan fél százalékpontos növekedést idéz elő az inflációnál. Nyeste Orsolya, az Erste és a Postabank szakértője szerint a magyarországi kihatás sem lesz ennél nagyobb mértékű, mivel a magas olajárakat ellensúlyozza a dollár gyengesége és a forint euróhoz viszonyított erősödése. A magyar árviszonyokban a jövedéki adó változásai sokkal gyorsabban és markánsabban jelentkeznek, mint a világpiaci olajárak. „A tartósan 30 dollár feletti barrelenkénti nyersanyagár azonban hátrányosan befolyásolja a magyar gazdaság teljesítőképességét” – véli a szakértő.
A nyersolaj tartós drágasága kettős nyomás alatt tartja a magyar kereskedelmi mérleget is. A hazai ellátás több mint kétharmadát biztosító orosz olajért dollárban fizetünk ugyan (ami pillanatnyilag kedvező), viszont exportunk meglehetősen törékeny lábakon áll ebben a viszonylatban. Az Oroszországgal folytatott kereskedelemben tavaly is 2 milliárd dollárt meghaladó mérleghiány keletkezett, s az idén minden bizonnyal tovább duzzad e deficit. A drága olaj ugyanakkor visszafogja a magyar exportlehetőségeket legnagyobb piacunkon, az Európai Unióban. Mértékadó becslések szerint a német gazdaság növekedése aligha haladja meg az idén az 1,0-1,5 százalékot, ami még nem elegendő a munkanélküliség csökkentéséhez. Uniós csatlakozásunk idején tehát valószínűleg pangó, vagy éppen szűkülő egységes piac várja a magyar exportőröket, miközben a helyzet arra fogja ösztönözni az EU régebbi tagországainak exportőreit, hogy még agresszívabban igyekezzenek teret nyerni a magyar piacon.
Ami a távolabbi mellékhatásokat illeti, az amerikai gazdaság törékeny növekedése is elcsúszhat a drága olajfolton. Az Egyesült Államokban ugyanis a GDP bővülésének egyik motorja a lakossági fogyasztás, az pedig elsősorban az amerikai polgár javulásba vetett hitére épül. Amennyiben az utóbbi hetekben rekordokat döntött ottani benzinárak állandósulnak, a fogyasztók elbizonytalanodhatnak, s visszafoghatják költekezésüket, tartalékolva a jobb időkre. A gallononkénti 1,60 és 2,27 dollár közötti, vagyis literenként 70-100 forintnak megfelelő árak ugyanis csak Magyarországról nézve tűnnek olyan vonzónak.
