Mint azt a nyájas olvasó bizonyára tudja, a szex, a drog és a rock and roll az ifjúság három tiltott doppingszere, amelyek használata miatt egyedül a pop nevű küzdősportból nem jár kizárás. Aki mindhármat egyszerre képes magához venni, és túl is éli, azt vagy Hudininek, a nagy szabaduló művésznek hívják, vagy Lou Reednek.

Reed a független rock legnagyobb öregje, az első lemezfelvételét 1957-ben készítette, mindenkivel játszott, akit az underground szcéna karizmatikus előadójának tartanak, olyan nőket vont bűvkörébe, mint Nico és Laurie Anderson. Nincs mese, Reed maga az art-rock megtestesülése, neve az underground szinonimája. Nem mindegy tehát, miként közelítünk a napokban megjelent Animal Serenade című koncertlemezhez.
Bonyolult művész Lou Reed, az életműve bölcseleti centrumának tartott Transformer című lemezéről egyik számot sem játssza el a három védjegy értékű kompozíció (Perfect Day, Walk On the Wild Side, Satelite Of Love) közül. Annál meglepőbb viszont, hogy a szintén „emblematikus”, az Andy Warhol legendás banánjaival ékesített Velvet Underground lemezéről – amely sokkal régebbi, mint az 1973-as Transformer – beemelte a repertoárba a Venus In Furs, a Sunday Morning, a Heroin, és az All Tomorow’s Parties címűeket. Persze, a Venus In Fursben csellózó Jane Scarpantoni játéka annyira ihletett, hogy újra érvényessé tudta tenni ezt a majdnem negyven éves klasszikust.
Paraméterek
Lou Reed: Animal Serenade • Warner • 12+8 szám, 73+55 perc. Poptőzsdei árfolyam: *** és fél
