TAPENADE
Provence olajfaligeteinek gyümölcse, az olajbogyó, nemcsak önmagában mennyei, hanem tapenade nevű ízesítőként akkor is, amikor kapribogyót, szardellát, fokhagymát, friss kakukkfüvet, esetenként babérlevelet és némi olívaolajat is kevernek hozzá. Az intenzív ízű, s ezért csak kis mennyiségben használatos fűszerkrém dolgos kezű készítői a hagyomány szerint csak lassan, meghatározott sorrendben adagolhatják a törőmozsárba szórt olajbogyókhoz az előbb felsorolt ízesítőket. A fényes, illatos, homogén krém aztán akár ropogós pirítóson önmagában, vagy saláták, halak és tészták markáns ízesítésére is kiváló.
TARAMASALATA
Amit például Törökországban a mezze jelent, az a görögöknél mezédes névre hallgat és ennek a szemet-szájat egyaránt gyönyörködtető, sokszínű ételkavalkádnak egyik kedvelt fogása a rózsaszínben tündöklő, halikrából készült krém, a taramasalata. Az álomszínű masszához pirított morzsát, tejet, tojássárgát, citromlevet, illatos ecetet, sót és fűszereket, valamint olívaolajat kevernek, aztán az így kapott krémet citrommal koronázzák meg, s általában hidegen szervírozzák.
TORTILLA
Két különféle ételt takar az elnevezés, hiszen a tortilla Latin-Amerikában vékony, kukoricakorpából készült, palacsintaszerű sült tésztát jelent, míg Spanyolországban mint omlett ismeretes. Dél-Amerika országaiban a mindennapi táplálkozás meghatározó gabonaféléje volt a kukoricakorpa, ezért a belőle készült harapnivalót a spanyol konkvisztádorok ugyanazon a néven illették, ahogyan hazájukban a szintén hétköznapi, tojásból és burgonyából készült omlettet. A dél-amerikai változat szerint a mindkét oldalán ropogósra sütött tésztát úgy kezelik, mint egy szendvicset, azaz különféle töltelékekkel gazdagítják. Leggyakrabban az avokádóból, zöldcitromból és chilipaprikából készült guacamole szósszal kínálják, de vöröshagymával, apró paradicsommal, sajttal, vagy éppen csirkemell-szeletekkel töltve is isteni, csak egyetlen dologra kell odafigyelni: a tortilla kizárólag frissen és melegen fogyasztandó!
