Húskutya volt

Ausztrália ugyanis a földtörténet egészen korai szakaszában levált az egykori egyetlen szuperkontinensről, így valóságos ősvilág konzerválódott rajta, amelyben az emlősöket kizárólag a törzsfejlődés alacsonyabb fokán álló erszényesek képviselik. Ausztrál és svéd kutatók most pontosan meghatározták a dingó eredetét: DNS vizsgálatok eredményei alapján arra következ-tettek, hogy a faj mintegy ötmillió évvel ezelőtt, Délkelet-Ázsiából, az ember közvetítésével került a kontinensre. A dingó tehát háziasított, és nem vadon élő kutyafajtától származik, mint azt korábban egyesek feltételezték. A génanalízis a paleontológiai adatokat is kiegészítette. A legrégebbi dingó-maradványok ugyanis alig több mint háromezer évesek, márpedig a dingók a DNS-óra szerint ennél régebben érkeztek. Ez a megállapítás egyébként egybecseng azzal az ismert ténnyel, miszerint az ausztrál őslakosok éppen hatezer éve kezdtek kalandozni az indonéz szigetvilágban. A kutyákat ők hozhatták magukkal csónakjaikban. Meglepő, hogy a kutatók szerint az állatokat nem kedvencként, vagy vadászebként tartották, hanem húsukért tenyészthették: erre a későbbi korokból származó csontmaradványok alapján következtettek. És bár a kutyaevés ma is bevett szokás Indonéziában, való-színű, hogy a dingószállítás egyedi esemény lehetett: a gén-analízis azt is megmutatta, hogy a faj egyedei között meglehe-tősen kicsi a genetikai változatosság, így a ma élő példányok meglehetősen kevés ős utódai – talán mindössze kettőé.