 |
Jócskán a kereslet mögött kullogott még az autó-hifi piac, amikor a Napster hőskorában a gépkocsi-vezetők részéről már felmerült az igény, hogy legálisan előállított (grabbelt) vagy az internetről jogtalanul letöltött MP3 formátumú zenéiket autóikban is hallgathassák. A rádiók, illetve a szalagos magnó-kazetták kiváltására kész megoldások híján, eleinte sufnituning módszerek álltak rendelkezésre (discman autóba integrálása). A házilag kifejlesztett módszerek felváltására kevéssé ismert ázsiai gyártók próbáltak megoldást találni, árcsökkenést és problémamentességet azonban ezek a termékek sem hoztak.
A bajosan működtethető modellek láttán az elektronikai eszközök konstruálásával foglalkozó hazai mérnökök egy csoportja 2000-ben hobbi projektbe fogott, és – először saját használatra – merevlemezes MP3 lejátszót fejlesztett. Az első modellt fél év alatt piacképes termékké finomító szakemberek a világon az elsők között kínáltak olyan lejátszót (DMP3), amely winchesterről olvassa be a zeneszámokat. A berendezés merevlemez kapacitásának felső határa megegyezik a számítógépes merevlemez-kapacitás korlátjával (több mint 200 gigabyte). Bár a gyár csupán 20 gigabyte tárhelyet biztosít modelljéhez, a lejátszón így is három hétre elegendő zeneszámot tárolhatunk. A DMP3 beszerelése komoly odafigyelést igényel, s több autótípusnál csak a csomagtartóban lehet megoldani az egység tárolását. Működésbe hozni a rádiómagnóval történő összekötés után, egy apró távirányítóval vagy a már meglévő autórádió gombjaival lehet. A számok felmásolására a PC-be helyezhető winchesterkeret becsúsztatásával vagy külső USB adapter csatlakoztatásával van lehetőség. Az autóba való kényelmesebb beépítés érdekében a cég 2003 elején piacra dobta utastérbe integrálható szabványméretű berendezését (DH 100). Ez egy komplett, 4×35 wattos végerősítőjű autórádiót és egy kipattintható MP3-játszót tartalmaz, amelynek adathordozója egy laptopméret-szabványú hordozható merevlemez; ez az autóból kivéve önálló lejátszóként is üzemel. A fel-sőkategóriás terméket a zenék könnyű feltöltése érdekében beépített USB 2.0 csatlakozóval árulják.
 |
A tradicionális autó-hifi berendezé-seket gyártó cégek egészen 2001 végéig tartózkodtak attól, hogy termékpalettájukat MP3 lejátszóval színesítsék. Így tett a japán Ken-wood, mely cég csak a 2002/2003-as szériában jelentkezett először MP3 kompatibilis fejegységgel. A magyarországi disztribútor kereskedelmi vezetője, Bebők Attila szerint azért a késlekedés, mert az igényeket az MP3 fájlok olvasására is képes, távirányítható, 4×50 wattos teljesítményű CD-s lejátszójuk is kielégíti. Míg a cég középkategóriás termékében a fejegység MP3 lejátszó tudása nem, csak a rádiótuner érzékenysége, illetve a szolgáltatások bővülése jelent változást, a gyártó csúcskategóriás modellje a Windows által támogatott zenei formátumot (WMA) is kezelni tudja. A lejátszót távirányítóval, dupla előlappal és hangképek megjelenítésére is képes multicolor kijelzővel látták el. A Sony kínálatában csak 2004-től szerepel majd alsó kategóriás termék, a középkategóriás CDX-MP40-es lejátszójuk 4×52 wattos CD-s megoldás. E készülék levehető és mechanikusan lenyíló előlappal, illetve távirányítóval szerelt. Felsőkategóriás termékük egyebek mellett a tekintetben szofisztikáltabb, hogy az a zeneszámokat először a memóriába olvassa be, így ha az útviszonyok miatt ugrik a lemez, az a hallgató számára észrevehetetlen marad. Bár a piacon olcsóságuk miatt egyelőre a digitális zenefájlokat CD-ről beolvasó fejegységek terjedtek el, mindkét japán gyártó nyitott a közelmúltban a merevlemezes megoldásokkal ellátott fejegységek irányába. A Kenwood egyelőre 10, a Sony 16 gigabyte-os memóriájú készülékkel van jelen a piacon. S míg ezek árai meglehetősen borsosak (300–400 ezer forint), a CD-s alapmodellek árai már lefelé tartanak.
