Mintha csak a Figyelőt olvasnánk: „2003-ban a gazdaság fejlődését közel ugyanazok a kedvezőtlen jelenségek, szerkezeti arányta-lanságok jellemzik, mint az előző két évben.” A megállapítást ezúttal nem lapunk tette, hanem a kormány, a jövő évi költségvetés általános indoklásának első mondatában.
A következtetés levonásával sem sokat késlekedik: a fiskális politika célja – olvashatjuk – nem lehet más, mint a külső és belső egyensúly romlásának megállítása. Erre pedig a kereslet szűkítésével és a – 2001-2003. években várhatóan a 34-35 százalékot is elérő – reálbér-növekedés fékezésével nyílhat mód. A keresletszűkítés legfőbb eszköze természetesen az államháztartás hiányának lefaragása. Rögzítik is: a deficit jövőre nem haladhatja meg a GDP 3,8, 2005-ben 2,8, 2006-ban pedig 2,5 százalékát.
Másodsorban, ha nem is szigorúan statisztikai értelemben, de hatásá-ban visszafoghatja az expanziót az államháztartás szerkezeti korrek-ciója: a folyó kiadások, ezen belül is a személyi kiadások arányának mérséklődése az államháztartáson belül. Csakugyan, ha minden igaz, jövőre nő a felhalmozások, tőke-jellegű kiadások súlya az államház-tartáson belül, (az idei 11,5-ről 13 százalékra). A személyi kiadások pedig „csak” 322 milliárd forinttal duzzadnak az államház-tartásban (az idei előirányzathoz képest), így 5,7 százalékos gyarapodásuk nem haladja meg a legújabban 5,8 százalékra taksált inflációt. Ámbár a központi költségvetésben a ceruza vastagabban fog, hiszen e szűkebb körben 9,0 százalékkal, azaz 71,8 milliárddal próbálják emelni – járulékok nélkül – a személyi kiadásokat.
Önkormányzati lyukak
A kormánykoalíción belül folyik a harc – nyugtázza az ellenzék, miután a kormánypárti vezetésű helyi önkormányzatok és szövet-ségeik máris nemtetszésüket fejezték ki a büdzsé miatt. Demszky Gábor főpolgármester arra kérte az SZDSZ-es frakciót: ne szavazza meg a költségve-tést, amíg nem illesztik be a tömegközlekedés normatív támogatását (lásd még a 20-25. oldalon). A szintén liberális Dióssy László, a Település Ön-kormányzatok Országos Szövet-sége 50 milliárdot hiányol a büdzséből (mások 200 milliárdos lyukról beszélnek), Toller László, a megyei városok szövetségének szocialista elnöke pedig az önkormányzatok további eladósodását vetítette előre.
Mi a feszültség forrása (a BKV akut ráfizetésein kívül)? Hiszen, mint a pénzügyi kormányzat kiemeli, 7,9 százalékkal, azaz az inflációt 2,1 százalékponttal meghaladó mértékben emelkedik az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból – a támogatásokból és az átengedett személyi jövedelemadóból (szja) – származó apanázsa. Budapest „megkapja” a 15,8 milliárd forint támogatást a 4-es metró építésére; 9,5 milliárddal többet fordítanak a kistérségi fejleszté-sekre, 9,4 milliárddal kiegészítik az EU-pályázatokra biztosított önerős forrásokat, 9,9 milliárdos támogatási többlettel fedezik a szociálpolitikai juttatások 6,3 százalékos emelését, 7,4 milliárddal támogatják a polgármesterek fizetésének január 1-jei megemelését.
Igen ám, csakhogy a központi büdzséből leosztott pénzek növekedése mindössze néhány területre koncentrálódik. A támogatások és az szja 88,9 milliárdos növekményének csaknem a fele, 42,4 milliárd fejlesztési célra (metró, címzett és céltámogatások, EU-programok) fordítódik, 12,8 milliárdos pluszt pedig az iskolákban a szociális és az esélykiegyenlítő jellegű támogatások (például rászorultsági alapon ingyenes tankönyv és étkeztetés, nehezebb helyzetben levő intézmények támogatása) idéznek elő. Ezek a kiemeltnek tekinthető területek. Jelentősen, 14,7 milliárd forinttal nő ezenkívül a „helyben maradó szja”, mivel az osztozkodás során alapul vett, két évvel korábbi szja-bevétel megugrott, miközben az önkormányzatoknál maradó rész hányada jövőre is 10 százalék marad. Az szja-bevétel növekedése valóságos áldás, mivel az adóból szépen ki lehet egészíteni a települések és intézményeik fenntartására folyósított normatívákat.
Így az önkormányzati intézmé-nyek támogatása forintértékben nem csökken. Ám reálértékben igen, hiszen a folyó támogatások emelkedése nem éri el az inflá-ciót. Ráadásul ezek a működési támogatások azok, amelyek a komoly tételek az önkormány-zatok működésében (lásd az ábrát). Az iskolák támogatása esetében külön törvénymó-dosítással „gondoskodnak” az értékvesztésről: 90-ről 80 százalékra csökkentették az önkormányzati iskolák költségeinek azt a hányadát, amit a központi költségvetésből garantáltan finanszírozni kell. A szociális, valamint kulturális intézmények fenntartása szintén az elhanyagolt területek közé tartozik a 2004. évben.
Van ugyanakkor a bizonytalan-ságoknak egy sajátos, időzített eleme is, ami éppenséggel segítheti a kormányzatot. Jövőre, az EU-csatlakozás évében igen nagy lesz a különbség a hiány „hagyományos” (pénzforgalmi szemléletű) és „uniós” (ered-ményszemléletű) mértéke között. Az unióbeli kereskedelmi partnerek 2004. május 1-jén ugyanis vámbelföldivé válnak, nem a vámosokon keresztül fizetik az általános forgalmi adót, vagyis az adóhivatalhoz terelődik át – így lelassul – az import áfa befizetése. Emiatt, számolnak a PM-ben, önmagában is mintegy 160 milliárd forint csúszhat át 2005-re a jövő évi forgalom után fizetendő adóból.
Ennek következménye, hogy gyökeresen más szerepel a törvényben, mint a tényleges közgazdasági folyamatokban. Pénzforgalmilag 874,3 milliárd forintra, a GDP 4,3 százalékára taksálják a 2004. évi hiányt, eredményszemléletben viszont csak 782,9 forintra, azaz a GDP 3,8 százalékára. Az utóbbi, maastrichti egyenleget még rontja is, hogy a költségvetés átvállalja a Rendezvénycsarnok nevű állami projekttársaságtól a Budapest Sportaréna építése kapcsán, 2003. december 31. után fizetendő adósságot (ami mögött eddig állami garanciavállalás állt), ez pedig július végi árfolyamon 29,8 milliárd forintot kóstál.
A kettősség mellett szólhat persze, hogy a költségvetési törvény a gyakorlati cselekvés – az államháztartáson belüli és kívüli fizetések – útját jelöli ki. Ehhez pedig az kell, hogy a törvény pénzforgalmi szemléletben mutassa be a folyamatokat, az uniós szemléletet pedig hagyja a statisztikusokra. Csakhogy így a költségvetés egyik legfontosabb jellemzője, a hivatalos célkitűzésként is szereplő hiánymutató csúszik ki a nyilvános ellenőrzés alól.
A hiány lefaragásának ára az elvonások mértékének radikális emelése. Az újraelosztás is duzzad, de kisebb mértékben, mint amennyire a jövedelemcentralizáció nő (lásd a grafikont). Sőt, ha az idei előirányzatok helyett a már közölt várható adatokat vetjük össze, arra juthatunk, hogy jövőre mégsem nő a kiadásoknak a GDP-hez viszonyított mértéke, hiszen a költségvetési előirányzatok szokás szerint alulbecslik a tényleges pénzmozgásokat. A PM ma úgy látja, hogy a főbb adókból, járulékokból az idén 119 milliárd forinttal több folyik be a költségvetésben előirányzottnál (a túlteljesítő adónemek között az áfa 83 milliárddal „vezet”), a pénzforgalmi hiány pedig 70 milliárddal meghaladja a tervezettet. A kettő együtt 1,0 százalékponttal növelheti az idei újraelosztást, azaz valójában még csökkenhet is jövőre a kiadások GDP-hez viszonyított mértéke.
Útépítés privatizációból?
Az idei előirányzatok több mint kétszeresére, 312,6 milliárd forintra ugrik jövőre az országutak, autópályák építésére és felújítására szánt keret. Ami a sztrádákat illeti: a kormány 2006-ig 420 kilométernyi új szakaszt kíván megépíttetni, és az ennek arányos részéhez szükséges forrást, mint állítja, biztosította a büdzsében. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére az idei 79,4 milliárd forint után nem kevesebb mint 207 milliárdot fordítanának, s további 10 milliárdot az építkezések előkészítésére különítettek el. Sőt, ez utóbbi kapcsán a kormány azt kéri a parlamenttől, legyen az előirányzat nyitott, ne kelljen az országgyűlés jóváhagyását kérni a túllépéshez, ha több előkészítési költség merülne fel.
Nem volt teljesen érhető az a kor-mányfői bejel-entés, amit a Postabank priva-tizációja során elért mesés (101,3 milliárdos) ár kapcsán nem először hallhattunk: eszerint a privatizációs bevételek fedeze-tet nyújtanak az úthálózat-fejlesztés keretének kitágítására. Jövőre, mint a költségvetési törvényjavaslatból kiderül, a kormány külön számlát is nyitna a – tételesen fel nem sorolt – közlekedési infrastruktúrafej-lesztés finanszírozására. A tőkealap-számlát a privatizációs bevételekből töltik fel, bár, ha ilyenek épp nem folynak be, a költségvetés a szükséges beruházásokat átmenetileg megelőlegezheti. A számla felhasználásáról havonta, illetve az év leteltével a zárszámadási törvényben is beszámolnak. Medgyessy Péter jelezni kívánja, hogy az állam a privatizációból befolyó pénzt nem herdálja el, nem költi folyó kiadásokra, hanem továbbra is vagyonba fekteti. Ez a kívánt infrastruk-turális beruházásoknak minimális szintjét határozza meg: a privatizációs eladásoknál kisebb értékű útépítés nem történhet, mert akkor az elherdálás esete forogna fenn.
A szimbolikus jelzés világos, de van egy, az anyagmegmaradás törvényével kapcsolatos nehézség: a privatizáció nem jelenthet forrást a beruházá-sokhoz, hanem csak pénzesz-közöket szabadít fel. Az útépítés növeli a keresletet, és ha a költségvetés már úgyis deficites, a beruházások folytán nagyobb lesz a kormányzati eladósodás, vagyis nő a költségvetés hiánya is. Ezzel szemben a privatizá-cióval az állam vagyona nem változik, a kormány vállalatot (a jelen esetben bankot) adott el pénzért, az államháztartás egyenlegét a tranzakció nem javítja. Végül is ez a logikája a költségvetési beszámolók EU-ban használatos (ESA95) rendsze-rének is: a privatizáció nem ad felmentést az alól, hogy az államnak kordában kell tartania a költekezést. A jövőre tervezett útfejlesztések a GDP 1,5 százalékát teszik ki, miközben a megcélzott hiány 3,8 százalékos – tehát még az sem állítható, hogy egyedül a privatizáció tágította ki a költekezés lehetőségeit.
A MÁSIK OLDALON. Az adó-könnyítéseket részben az intéz-ményi kiadások csökkentésével ellensúlyozták: 200 milliárdot lefaragtak a tervezés során a kiinduló bázisul szolgáló idei előirányzatokból (ez a működési költségek 7, a fejezeti előirány-zatok 25, a beruházások 30 százalékos csökkentését jelen-tette). A megtakarítás ily módon nem érte el az alig két hete bejelentett 300 milliárdos mér-téket (Figyelő, 2003/39. szám).
Az autópálya-építés előirányzatai kiemelkedő mértékben nőnek (lásd külön). A bővülő források másik csoportja az uniós támogatásokkal függ össze: a 2004. évi költségvetésben összesen 245,5 milliárd forintnyi, uniós támogatással megvalósuló projekt szerepel, amiből 170,5 milliárdot az EU alapjaiból, 75 milliárdot pedig a hazai költségvetésből finanszíroznak. Ezen belül például az Ispa előcsatlakozási program és a folytatásaként megjelenő kohéziós alap 52,2 milliárd, a Phare 42,1, a 2004 májusától rendelkezésre álló operatív programok 83,5 milliárdot jelentenek. Közben a gazdasági tárcánál kezelt „hagyományos” vállalkozásfejlesztési célelőirányzatokat megkurtítják, így a beruházás-ösztönzési célelőirányzatból az idei 15,6 helyett 12,8, a turisztikai célelőirányzatból 19 helyett 14,2 milliárd, a kis- és középvállalkozói célelőirányzatból 20 helyett 12,8 milliárd áll rendelkezésre.
Az előnyben részesített területek másik csoportját a szociális transzferek adják. A családi pótlék több mint 11 milliárdos emelésében nem csak a gyermekenként (gyerekszámtól függően) 300-400 forintos emelés, hanem a közoktatásban tanulók jogosultsági korhatárának 23 évre emelése is megjelenik. A gyes mellett munkát vállalók után a munkáltatóknak nem kell megfizetnie a 3450 forintos egészségügyi hozzájárulást. Növelik a legrászorultabbnak tekintett, mintegy 750 gyerek után járó rendszeres gyermekvédelmi támogatást (4600-ról 5100 forintra), és 2004 folyamán tovább emelik a lakásépítési kedvezményt (a „szocpol támogatást”). A nyugdíjak reálértéke 2,5 százalékkal nő a januári 6,3 százalékos emelés, és a jövő novemberben folyósított 53-54. heti juttatás eredményeként. A társadalombiztosítási és jóléti ellátások jövő évi, 344,4 milliárd forintnyi növekményének több mint felét, 187,7 milliárdot a nyugellátások emelkedése adja majd. A kormány közel 50 ezer új lakás építésének megkezdésére és 40 ezer befejezésére számít és arra, hogy a támogatott ingatlanhitelek állománya 2004 végére eléri majd az 1140 milliárd forintot. Így a lakástámogatások is 120 milliárd forintra duzzadnak, bár már az idei felhasználás is meghaladja az előirányzott 81,6 milliárdos keretet.
Igazából nincs erő, amely gátat vetne a lakosságnak nyújtott támogatások növekedésének. A „rászorultság” elve mindaddig félrevezető hivatkozási alap, amíg a „nem rászorultság” alapján is osztogatás folyik.
IGAZGATÁS. Mindez az önkormányzati intézmények feladatellátásában támadó feszültségekben és persze a központi intézményeknél végrehajtott kényszerű spórolásban is lecsapódik. A minisztériumok, fejezetek központi igazgatását végigtekintve: csökken a támogatás a miniszterelnökségnél, a Belügyminisztériumnál, a földművelési, honvédelmi, környezetvédelmi, oktatási, egészségügyi, pénzügyi tárcánál, jelentősen nő viszont az igazságügyi, a munkaügyi, az informatikai tárca, a kormánytól független intézmények (köztársasági elnökség, számvevőszék, Magyar Tudományos Akadémia) központi kerete. A bíróságok és az ügyészségek 8 milliárddal vaskosabb költségvetést terveztek maguknak, mint a kormány szerette volna, ám egy 2002 novemberében elfogadott törvény miatt fordult a kocka, miután a koalíció – a kormányprogramot követve – nem kívánja ráoktrojálni a büdzsét az igazságszolgáltatásra. Így a törvényjavaslatba az igazságszolgáltatási tanács és a főügyészség verzióját kellett beszerkeszteni, és csak a mellékletben bukkan fel a kormány verziója. A szakma a keresetek nagyobb mértékű emelését kívánja, no és lényegesen több beruházást.
A parlamenti pártok sincsenek kisemmizve: a költségvetésben be van terjesztve a tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványaik támogatására szolgáló 1 milliárd forint.
A 2004-es költségvetés igazi paradoxona így fogalmazható meg: a politikusok nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy „jót tegyenek” a lakosságnak. Ezért pedig jövőre az adók könyörtelen emelésével kell fizetni.
