Univerzális kirakójáték

Bizonyára nálunk is rövidesen best-seller lesz ez a magas színvonalú, világos stílusú, szép kivitelű kötet. Szerzője Erdélyben született, iskoláit részben Budapesten végezte, s az Egyesült Államokban mint matema-tikus az internetről szóló szak-cikkeivel vált ismertté.

S ami nem közömbös, honfiúi keblünket büszkeség dagasztja, mert szerzőnk felfedezéseinek alapötletét Karinthy Frigyes egy 1929-ben írt kis írásából kapta, amelyben arról esik szó, hogy Földünk lakói, még ha nem is élnek egymás közelében, legfeljebb öt kapcsolaton keresztül egymással összekapcsolhatók. Erre épül a „hatlépésnyi távolság” elnevezésű tudományos fogalom. S ily módon az is bizonyítható, hogy a földgolyóbison élő hatmilliárdnyi ember között is létesíthető kapcsolat, ami éppen a hálózatok tudománya szempontjából számít alapvető megállapításnak. Ám a komoly(abb) matematikára rátérve nem hagyhatjuk említés nélkül a két magyar matematikai zsenit, Erdős Pált és Rényi Alfrédot sem, akiknek különösen a gráfelmélettel kapcsolatos felfedezései járultak hozzá ehhez az új tudományos elmélethez. Ez a furcsa matematikus páros a véletlenszerűség bevezetésével „a feje tetejére állította” a matematika egy elismert ágát.

MINDEN MINDENNEL. A könyvben szereplő fejtegetések, elemzések, megállapítások – némi leegyszerűsítéssel – két közhelyre vezethetők vissza: arra, hogy kusza, zavaros világunkban minden mindennel összefügg, valamint kicsi a világ. Jórészt ebből az alapállásból kiindulva fogalmazza meg Barabási leglényegbevágóbb felismeréseit. Lássuk: „Kis világunkban semmi sem történik elszigetelten, a legtöbb esemény és jelenség része egy komplex, univerzális kirakójátéknak, amelynek sok-sok darabja egymással kapcsolatban és kölcsönhatásban áll.” S ebben a kis világban a komplexitásnak szigorú szerkezete van. Hogy ezt a világot megértsük, mivel hálózatokban és hálózatok között élünk – hiszen a természet, a társadalom, az üzleti élet elválaszthatatlan a hálózatoktól -, feltétlen szükségünk van a hálózatokban való gondolkodásra. Ez a végső szentencia.

Noha szerzőnk talán legeredetibb eszmefuttatásai a világhálóra vonatkoznak, most mégis a bennünket leginkább érintő, érdeklő hálózati gazdaságról ejtsünk néhány szót. A piac nem más, mint egy irányított hálózat, s a gazdaság minden szereplője ennek egy-egy pontja. Ennek az irányított és súlyozott hálózatnak a szerkezete és fejlődése határozza meg a makrogazdasági folyamatok kimenetelét. Következésképpen – mondja Barabási – egy-egy makrogazdaságban jelentkező hiba teljes nemzetgazdaságokat taszíthat mély pénzügyi válságba. „Az erős összekapcsoltság miatti sebezhetőség a stabil gazdaságban is jelen van, amint ezt a high-tech cégek csődhulláma is mutatja. Mindezért a hálózatokat ne tekintsük „csodafegyvernek”, már csak azért sem, mert reménytelen kísérlet volna a gazdaságon belüli és azon túli bonyolult és sokrétű kölcsönhatásokat „egyetlen átfogó hálózatba foglalni”. Így van.

SEBEZHETŐ PONTOK. Sok még tehát a fehér folt a természet, a gazdaság hálózatait, azokat szabályozó törvényeket illetően, azt azonban e mindössze néhány éves tudományág művelőinek kutatásaiból tudjuk, hogy mint minden bonyolult rendszernek, úgy a hálózatoknak is vannak ismert és (még) ismeretlen sebezhető pontjai. És még ha komoly eredmény is, hogy a 2001. szeptemberi terrortámadásnak a hálózatot nem sikerült romba dönteni, és az „internettől az összekuszált gazdasági hálóig az összes hálózat életben maradt”, azonban az is igaz, hogy „bármilyen hálózat szétrombolható, ha kiiktatjuk a legtöbb kapcsolattal rendelkező csomópontokat”. Tegyük hozzá, talán „apró véletlen” is elég e bajhoz.

Idáig eljutva elgondolkodhatunk rajta, mit jelent mindaz, amit a hálózatokról megtudtunk a tudományban, az üzleti és a mindennapi életben. A válaszunk az, hogy a szerzőnk által szorgalmazott szemléletmód, vagyis a hálózatokban való gondolkodás már eddig is számos területen új felismerésekre vezetett, talán leginkább az internet megismerésében, fejlődésének várható irányában. Sőt azt is elfogadhatjuk, hogy „a huszadik században az összetett hálózatok összetevőinek feltárásában és leírásában olyan messzire mentünk, amennyire csak tudtunk”. Az azonban már némi túlzás, hogy sikerült volna feltárni „a körülöttünk lévő hálószerű világ fejlődését irányító alapvető szabályokat”, meg az is, hogy megértenénk, „ez a zavaros architektúra hogyan befolyásol mindent a demokráciától a rák gyógyításáig”. Mégis bízzunk az új tudományban és művelőiben. S ne feledjük: ha tetszik, ha nem, mi is a „komplex, univerzális kirakójáték” résztvevői vagyunk.