 |
| A modell. Üzemanyag nélkül. |
Napcellákkal borított, így fénymeg-hajtású repülőket (például a nemrég lezuhant 70 méteres Heliost) már korábban is sikerült gyártaniuk a NASA mérnökeinek, ám azok a napszakok váltakozása miatt csak nappal repülhettek, vagy nagy tömegű energiaraktározó akkumu-látorok szállítására kényszerültek. Az új megoldást ezzel szemben mester-séges, távolról is sugározható energiaforrással táplálják, amely az éjszakai működést is lehetővé teszi. A gépet továbbfej-lesztve távközlési és kommunikációs eszközök szállítására, vagy katonai célkora lehetne felhasználni.
A lézerrepülő ötletét az utóbbi időben egyre népszerűbb lézeres adatátviteli technológiák adták. Ezek tökéletesítése során sikerült olyan precíziós mechanikai megoldásokat kidolgozni, amelyek a mozgó objektumok – például egy hajó és a parti lézer-adóvevő – közötti finomhangolást is lehetővé teszik. Így mód van a repülő tárgyak követésére is, ami elengedhetetlen az állandó energiaellátáshoz. Amennyiben pedig a lézersugár folytonosságát valami – például madár, vagy repülő – megszakítaná, a mérnökök több lézerforrást igénybe vennének: ezeket egymástól távol, úgy helyeznék el, hogy bármikor ráláthassanak a repülőre.
