 |
| Oktogon Café, Budapest |
A kávécsarnok minden várakozásunkat felülmúlja, persze, a portál alapján olyan üzletre számítottunk, ahol egy légtérben árulják a gyrost és a mobil előlapokat. Az Oktogon Café ezzel szemben a rendszerváltás utáni vendéglátás egyik koronaékköve, része az atavisztikus álmainkban élő kávéházhagyománynak. Majdnem olyan szenzációs a kivitelezés, mint a Centrálban, arról nem is beszélve, hogy az Oktogon Café része lett a Nagykörút identitásának, annak a Nagykörútnak, mely megszámlálhatatlan kávéméréssel büszkélkedett a századfordulón. Az egy éve nyílt boltíves egységben három eredetileg is itt álló kőoszlop gondoskodik arról, hogy a betérő vendég úgy érezze, a kávé szentélyébe érkezett egy koffeines feloldozásra.
Velencei csillárok ékesítik a mennyezetet, de Marco Polo és a dózse helyett Pető Ivánt látjuk tárgyalni Szenes Andreával. Oda se nézünk. A bőrszékek, bőrkanapék kiválóan illeszkednek a kávéházi hagyomány elmaradhatatlan eleméhez, a parkettához, amely itt még nem kopott annyit, mint a bécsi Sperlben, de a csarnokunkat már kezdi belakni a város. Azt nem mondhatnánk, hogy úgynevezett művészkávéházzal van dolgunk, ahhoz homogén a vendégkör, de ideális hely akár egy kézirat korrektúrázására is. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy eltűnt a kontinentális reggeli, pedig az, 500 forintos árával a kávéház egyik legvonzóbb ajánlata volt. Már csak azért is, mert – beidézve az örök társalgási témát – „nincsenek reggeliző helyek a városban”. Viszont 990 forintért a déli órákban elkölthetünk egy kiváló menüt. Ott jártunkkor ropogós csirke szárnyakat kínáltak jázmin rizzsel, mellé csokoládés túrótortát és egy szabadon választható üdítőt kaptunk. Ebből is látszik: megfizethető a kínálat. Viszonyítási alap lehet még a 240 forintos Illy kávé, amely szintén nem mondható drágának.
| Paraméterek |
Árak: középkategóriásak
Kiszolgálás: jó
Esztétikai paraméterek: visszafogott, de mégis impozáns elegancia
Cím: Budapest VI. kerület, Oktogon |
|
A mennyezetre festett halovány motívumok olybá teszik a mintázatot, mintha csak lefejtették volna az évszázados festékrétegeket, és ha tovább kapartak volna, lehet, hogy egy sosem volt idill sosemvolt kávéházi freskóját találják meg.
