Gazdaság

Fesztiváltáncos

A július-augusztus hónapban zajló Budafest Nyári Zenei Fesztivál szervezője, az Operaház volt prímabalerinája, Bán Teodóra egy évtized alatt 300 millió forintos forgalmú céget épített fel.


Dörömböltek az Operaház kapuján, miközben Bán Teodóra és Keveházi Gábor balett-táncosok a nyári szünet miatt bezárt épület egyik próbatermében gyakoroltak. Turisták sétálták körül az Ybl-remeket, és minden oldalról próbáltak bejutni az általuk megismerni vágyott épületbe. „Ez a kilencvenes évek elején történt – emlékezik Bán Teodóra -, akkor gondoltunk először arra, vajon miért nincsenek nyáron is előadások az Operaházban, holott biztosan lenne rá igény.”


Fesztiváltáncos 1


Mindketten a Magyar Állami Operaház sikeres, vezető táncosai voltak akkor, nemzetközi tapasztalatokkal a tarsolyukban. Turnéztak, és szinte minden magára adó városban nyáron is találkoztak kulturális rendezvényekkel. Avignon, Aix-en-Provence, Salzburg, Verona, Firenze, Vicenza… Megismerték a staggione-rendszerű művészi munkát is, vagyis azt, amikor egy-egy produkcióra (mondjuk egy nyári bemutatóra, esetleg egy turnéra) állnak össze művészek, egyhuzamban rengeteg előadást teljesítenek, majd a sorozat befejeztével kiveszik a részesedésüket a produkcióból, és elbúcsúznak egymástól. Ezek a minták lebegtek a szemük előtt, amikor úgy döntöttek, megpróbálnak elindítani egy nyári kulturális fesztivált a budapesti Operaházban.

MERÉSZ KEZDET. A programokat a kettejük, és egy éppen akkoriban hazatelepült kanadai jó ismerősük tulajdonában lévő rendezvényiroda, a V.I.P. Arts Management hozta létre. Az akkori rendelkezések szerint a kft. alakításához szükséges egymillió forintos tőkét egyenlő arányban adták össze.

A Budafest Nyári Opera- és Balettfesztivált 1992-ben rendezték meg először, s mindjárt 13 milliós veszteséggel zárták a kalandot. Szerencsére sikerült megállapodniuk a hitelezőikkel, és néhány év alatt, részletekben törlesztették a tartozást, továbbá még néhány év – egyre csökkenő – veszteségét is. Utóbbi a nyilvánvaló tapasztalatlanságból eredt. Mindjárt az első szezonban 40 estét kötöttek le, amit nem tudtak eladni, mert ilyen sok előadásra nem volt elegendő érdeklődő. Nem hirdették meg jó előre a fesztivált, az emberek pedig nem tudták, hogy az Operaház nyáron is nyitva van. Nyugat-Európában az a szokás, hogy két-három évre előre lekötik a produkciókat. Ők csak menet közben, a saját kárukon okulva tanulták meg, hogy fel kell venni a kapcsolatot utazási irodákkal, szállodákkal, egyéb idegenforgalmi intézményekkel, s ahhoz, hogy az ember eredményt érjen el, már kezdetben bele kell tenni a vállalkozásba bizonyos összeget: a hirdetést, a reklám- és marketingköltségeket nem lehet megspórolni.

A kanadai partner a kezdeti veszteségek láttán azonnal kihátrált az üzletből, de egy kis idő múlva Keveházi Gábor is elhagyta a vállalkozást. Évek óta Bán Teodóra vezeti a menedzserirodát, amely mára közel 300 millió forintos éves forgalmat lebonyolító céggé vált. Bár a tulajdonosnőn kívül még mindig csak három alkalmazottal és néhány külső foglalkoztatottal működnek, Bán Teodóra már pontosan tudja: a közeljövőben bővítenie kell a létszámot, egy embernek például kizárólag a hazai és külföldi kapcsolattartással kell foglalkoznia teljes munkaidőben. Legnagyobb produkciójuk a Budafest, de ők szervezik a szilveszteri Operabált és a 100 tagú cigányzenekar év végi operai koncertjét is. Fiatal, tehetséges művészeket fellépési lehetőséggel támogatnak, és az év egészében számos nagyszabású rendezvényt, gálaműsort, konferenciát rendeznek nagy cégek, vállalatok megbízásából.

FORRÁSKUTATÁS. A Budafest 1995 óta már képes eltartani önmagát. Finanszírozása három forrásból – egyrészt állami támogatásokból, pályázati pénzekből, másrészt jelentős szponzori segítségből, harmadrészt a jegybevételekből, körülbelül 60-20-20 százalékos arányban – történik. A kulturális tárca, a fővárosi és a kerületi önkormányzatok, valamint a turisztikai államtitkárság kezdettől fogva támogatta a rendezvényt. Szponzorokat találni már sokkal nehezebb volt. Egyrészt, mert kezdetben még nem álltak a magyar cégek elég jól, másrészt pedig még a gazdagabb társaságok is a szélesebb körű ismertség reményében elsősorban a könnyebb, népszerűbb műfajokat segítik. Ennek ellenére – főleg a balett-táncosi népszerűségnek köszönhetően – mégis sikerült találni hosszabb távra is szponzorokat. A Paksi Atomerőmű és a Magyar Villamos Művek (MVM) szinte a kezdetektől támogatja a Budafestet.

Mint Müller Mihály, az MVM kommunikációs vezetője elmondta, támogatási filozófiájukat kétévente felülvizsgálják, de Bán Teodóra színvonalas vállalkozása beleillik a hoszszabb távú stratégiába is. „Részben önzetlenül szponzoráljuk a rendezvényt – hangsúlyozta Müller -, mert nagyon örülünk, hogy egy ilyen kulturális program felpezsdítette az életet Budapesten az unalmas, forró nyári hónapokban is. Másrészt nekünk is hasznunk van ebből, hiszen ilyenkor egy-egy előadásra 150-200 partnerünket is meghívjuk, és a színvonalas program, a gyönyörű épület erkélyén elfogyasztott pezsgő, a kötetlen beszélgetések csak növelhetik a presztízsünket és partnereink bizalmát.”

A menedzseriroda tulajdonosnője elárulja, nem véletlenül választották a V.I.P. Arts Management elnevezést. Már a névvel jelezni kívánták rendezvényeik exkluzivitását, s azóta is ragaszkodnak ahhoz, hogy minden programjuk mind tartalmában, mind megjelenésében, eleganciájában osztályon felüli legyen. Azok a cégek, amelyek egy-egy gálaműsor, vagy egyéb rendezvény szervezésével bízzák meg őket, el is várják, és hajlandók is megfizetni ezt a színvonalat.

 

Bán Teodóra

A V.I.P. Arts Management 1992-es megalakulásáig a Magyar Állami Operaház neves balett-szólistája volt, azóta a kulturális rendezvények szervezésével és művészek menedzselésével foglalkozó céget vezeti. Legrangosabb rendezvényeik a Budafest, a Szilveszteri Operagála, és a Zene-Bor Ünnep, a 100 tagú Cigányzenekar Ünnepi Koncertje a Budapest Kongresszusi Központban.
Egy lánya van – Keveházi Krisztina balettművész -, valamint egy 2,5 éves unokája. A menedzserasszonyt ma már annyira leköti a cég irányítása, hogy nem táncol. Szabadidejében olvas, és szeret nagy autós túrákat tenni, felfedezni számára eddig ismeretlen vidékeket, akár Magyarországon is.

MEGÚJULÁS. Munkatársai szerint Bán Teodóra értő, körültekintő és kemény üzletaszszony, aki mindent ellenőriz, gyakorlatilag minden szálat a kezében tart. Ő maga azt állítja, a művészi produkciók létrehozása, a rendezvényszervezés nála valószínűleg ugyanabból az önkifejezési vágyból fakad, mint a tánc: meg akarja mutatni, hogy képes valamit létrehozni, ami kifejezi művészi ízlését, alkotói tehetségét. Az utóbbi években az előadóművészből lett kulturális menedzser úgy érezte, már túlságosan bejáratottan megy minden a Budafesten, valamit frissíteni, újítani kellene. Elsősorban a fesztiválprogramban szereplő művészeti műfajok és a helyszínek kibővítésén törte a fejét. A Várban a Hilton Szálló dominikánus udvara szinte kínálta magát az intimebb, kamarajellegű produkciók és az exkluzív zenei csemegék számára, s ez évtől már kamaraoperákat, folk- és jazz-koncerteket, táncesteket is láthat, hallhat ott a közönség. A nagyzenekari koncerteknek pedig kapóra jött, hogy befejeződött a Bazilika és az előtte lévő Szent István tér felújítása. A 30 előadásból álló rendezvénysorozaton az idén 2500 művész működik közre, és mintegy 30 ezer vendéget várnak.

A Budafest költségei 2003-ban mintegy 160 millió forintot tesznek ki. Az Operában 3 ezer forinttól 11 ezerig kínálnak jegyeket, a másik két helyszínen a belépők egységesen 4900 forintba kerülnek. Bár a fesztivál idei első programjai teltházasak voltak és óriási sikert hoztak, a tulajdonosnő tisztában van azzal, hogy mivel ez a cég számára megint egy „új kezdet”, bizonyos veszteséggel, illetve reklámköltség-többlettel is számolnia kell. De ez a befektetés már nem egy kezdő üzletasszony bizonytalan kimenetelű vállalkozása – egy jól működő cég bevételei és gondosan kialakított üzleti stratégiája nyújtanak számára fedezetet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik