Gazdaság

Az igazságszolgáltatás

hazai szereplőit nem övezi kellő tekintély és tisztelet.

Némelyek tiltakozása a tettlegességig fajul: pár hete egy ítélettel elégedetlen alperes a keze ügyébe kerülő székkel elagyabugyálta az ügyben eljáró bírókat és a saját ügyvédjét. A Postabank-per múlt heti fordulóján senki nem ragadott széket, a hazai ítélkezési gyakorlat presztízsén azonban aligha javított a kihirdetett ítélet. Princz Gábort, az 1998-ban csődhelyzetbe juttatott Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját az ügyészség 2004-ben 35 milliárd forintos hűtlen kezeléssel vádolta meg, a Fővárosi Táblabíróság azonban két évvel később felmentette. Az ügyészség új eljárást kért, ennek folyományaként találtatott bűnösnek a múlt héten az egykori bankvezér „hanyag kezelés” vétségében. Az eredeti vád és a mostani ítélet között szakadék tátong: a bíróság múlt heti megállapítása szerint a bűnelkövetés „nem volt szándékos”. Princz a hűtlen kezelésre 1998-ban kiróható 8 év szabadságvesztés helyett mindössze 3,6 millió forintos büntetést kapott. E különbség pedig éppen elegendő ahhoz, hogy a magyar átlagpolgár – akinek 200 milliárd adóforintjából állította talpra az állam a Postabankot – ismét úgy érezze: csúnyán átverték.

A 2006 nyarán kihirdetett felmentő ítélet nem csupán a közéletben, de pénzügyi-szakmai berkekben is felháborodást váltott ki. Sőt, az ügyben ítélkező bírónő véleménye szerint is olyan gyenge lábakon állt az ötévnyi nyomozó munka nyomán összeállított vádirat, hogy arra elmarasztaló ítéletet lehetetlen volt alapozni. Magyarán: kénytelen volt felmenteni Princz Gábort, akire maga az ügyészség is csupán felfüggesztett szabadságvesztést kért. A múlt heti fordulatért viszont aligha lehet a vádhatóságot okolni, az egyértelműen a bírói tevékenységre vet rossz fényt.

Látszat csupán, hogy a hanyag kezelés megállapításával kimondták a kilencvenes évek második legnagyobb hazai bankját csődbe sodró elnök-vezérigazgató bűnösségét. Valójában a magyar igazságszolgáltatás futni hagy egy bűnöst, aki a hatalmas anyagi károkozás mellett nagyban felelős a közélet tisztaságának romlásáért is. Egy tisztességes és időben – nem tíz év késlekedéssel – hozott ítélettel talán elejét lehetett volna venni a további bankkorrupciós eseteknek, így például a Kulcsár-ügynek is. A Postabank-pernek végeredményben így mégis csak az az üzenete, hogy ha jók a kapcsolataid, könnyen lenyúlhatod az adófizetők pénzét – és még az igazságszolgáltatás markából is kicsúszhatsz.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik