Hónapok óta tiltakoznak többek között a drasztikus felsőoktatási forráskivonások miatt a hallgatók és a oktatók. Az ő álláspontjukat támasztják alá a kényszerű szénszünetekről, oktatók elbocsátásáról és egyéb, már-már egyes egyetemek és karok megszűnését veszélyeztető durva „nadrágszíj-összehúzásról” szóló napi hírek.
A kormány ugyanakkor cáfolja a forráskivonást. Kedden – reagálva az ELTE BTK oktatói leépítése elleni tiltakozó akcióra – közleményében egyenesen azt állította, hogy nemhogy csökkennének, még nőnek is idén a felsőoktatásra fordított állami források.
Plusz 47 vagy mínusz 42
A közleményben azt írja az államtitkárság, hogy „a sajtóban megjelenő hírekkel szemben, mely szerint a felsőoktatási intézmények támogatása csökken, a kormány a tavalyi évhez viszonyítva mintegy 23 milliárd Ft többlettámogatást nyújt a felsőoktatási intézményeknek”. Korábban még 47 milliárdos „a PPP-beruházások kiváltására, az EU-s pályázatok önrészének teljesítésére és a szállítói tartozások kiegyenlítésére szolgáló állami kötelezettségvállalásra” fordítandó – plusztámogatásról szólt a kommunikáció.
Fotó: Neményi Márton
A Magyar Rektori Konferencia (MRK) közzétett összegzése szerint jelentősen – a 2010-es több mint 190 milliárdról 2012-re 165, 2013-ra 123 milliárdra – csökkent a felsőoktatási intézmények költségvetési támogatása. Azaz a tavalyi összeghez képest is 42 milliárdos a csökkenés. Ha az inflációt is beleszámolnánk, akkor még drámaibb az állami támogatás megnyirbálása.
Három P
A kormány szerint tehát a pluszforrások egyik legfontosabb célja a PPP-beruházások önrészének kiváltása. Ez azonban a szakértők szerint egyáltalán nem tekinthető pluszforrásnak, azt az egyetemek ugyanis nem fordíthatják sem oktatói bérekre, sem rezsire, sem semmilyen működési kiadásra. Ráadásul eddig a PPP-költségekben benne voltak a működtetési költségek is, ezek az intézmények „nyakán maradnak”. Berlinger Edina közgazdász szerint sem az állam, sem a felsőoktatási intézmények nem járnak jól a PPP-ráfordítások átvállalásától.
Az egész szerinte egy kommunikációs trükk, amiben – hasonlóan a magánnyugdíj-einstandhoz – a folyó kiadásokkal vetnek össze állománytípusú költségeket. A 2009 óta reálértéken 56 százalékkal lecsökkentett állami elvonást nem tudja pótolni a PPP-k kiváltása, az az intézményeknek érzékelhető többletet nem jelent. Ráadásul minderről csak a sajtóból értesültek a rektorok is, semmi hivatalos dokumentumot nem kaptak, így azzal az intézmények költségvetésének összeállításakor nem tudnak számolni.
Még nem demográfia
„A felsőoktatási intézmények hallgatói létszáma folyamatosan csökken, ami egyrészt a demográfiai helyzettel, másrészt egyes szakok hallgatót vonzó képességének jelentős csökkenésével magyarázható” – szól a másik kormányzati érv a forráskivonásra. Ez azonban – mint Berlinger Edina rámutatott – szintén nem állja meg a helyét. A demográfiai hullámvölgy ugyanis csak 2-3 év múlva éri el a felsőoktatást. Nem a demográfia, hanem épp a tavaly visszavágott források és keretszámok, és a további elriasztó intézkedések – tandíj, röghöz kötés – miatt jelentkeztek kevesebben a felsőoktatásba.
A közgazdász azt elismeri, hogy a felsőoktatásra fordított állami támogatások több csatornán futnak, és ebből csak egy rész látszik. 2009-ben egy OECD-felmérés szerint nemcsak az erre nevesített 194 milliárd, hanem összesen 280 milliárd forintot fordított az ország az egyetemekre. Most annyit lehet tudni, hogy a „látszó sort” lecsökkentették 194-ről 123 milliárdra, a láthatatlan tételek csökkenéséről nincsenek információk.
Az intézmények viszont annyit látnak, hogy erősen lecsökkent az állami apanázs. Ezért a rektorok – például az ELTE-n vagy a Corvinuson – oktatói elbocsátásokkal próbálnak büdzsét javítani. Az EMMI-közlemény szerint az már nem az ő dolguk. „Az, hogy kitől, mely területen oktató tanártól válik meg az egyetem, az az intézmény saját döntése” – írják.
A felelősség hárítva, mossák kezüket.
