„Az emberek többsége nem toleráns, sokukat az sem érdekli, ha pofára esik előttük egy vak” – mondja Horváth Nikoletta, aki éppen egy betegágyon fekve kapja a heti dialízisadagjának egyharmadát, mégis munkát keres.
Betegség
Niki vidám ember. Annak ellenére az, hogy az életéért küzd. Egy ritka, gyógyíthatatlan betegségben szenved, amilyen Magyarországon nincs senki másnak, és a világban is mindössze 200-an szenvednek tőle. Ez az Erdheim–Chester kór, ami érinti a csontokat, agyalapi mirigyet, szemet, vesét, hasi aortát. Az orvosok célja pedig már csak annyi, hogy ne terjedjen tovább, azaz ne támadjon meg más szerveket, de javulás nem várható.
Forrás: Facebook / Horváth Nikoletta
Ez az alattomos betegség a felelős azért, hogy a most 25 éves Niki nyolc éve elvesztette a látását, és hogy szervei sorra mondják fel a szolgálatot. Legutóbb a veséi álltak le a fiatal lánynak, ezért hetente háromszor jár dialízisre.
Tiniként feldolgozni, hogy az élete egyszer csak kettétört – egészen embertelen feladat ez. Eleinte az utcára sem volt hajlandó kimenni, mindig azt érezte, megbámulják az emberek.
Ahogy szüleinek sem volt könnyű, hogy az eddig önellátó gyerekük mindenben segítségre szorul. Időközben Nikoletta édesapja meghalt, így a dolgok nagy része az anyára maradt. Hiába a saját lakás, havi nyolcvanezer forintos összjövedelem mellett nehezen boldogulnak. Sokat költenek a vitaminokra, gyógyszerekre, a legtöbbe a speciális étrend kerül. Nikoletta nem ehet meg minden zöldséget és gyümölcsöt, folyadékot is csak mértékkel fogyaszthat, húsból viszont többet kellene ennie.
Munka kell
Épp ezért munkát keres, de nem csak maga miatt, hanem hogy meg tudja venni anyjának a 150 ezer forintos speciális szemüveget, amire szüksége van. „Legalább ő lásson, szükségünk van anya szemére, egy nem látó embernek nincs fontosabb, mint hogy az, akit a legjobban szeret, tökéletesen lásson” – mondja az egyetemista Niki. Eddig a Facebookon próbálkozott, és annyit sikerült elérnie, hogy bedolgozhat egy cégnek. De most állandó munkára van szüksége.
A főiskolán jó tanulónak számított, pár évig köztársasági ösztöndíjat is kapott. Egy év múlva kommunikáció szakon végez a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában, de úgy érzi, vaksága miatt nincs jövője a média világában. Marad a blog, amit már most is ír.
Így, amíg ideje engedi, vakvezető kutyájával, Lilivel – aki átsegítette a kezdeti nehézségeken – érzékenyítő órákat tartanak a helyi iskolákban és óvodákban, hogy elfogadtassák a gyerekekkel a másságot. „A gyerekek fel mernek tenni valódi kérdéseket, például a magánéletemről, vagy éppen arra kíváncsiak, hogyan tudok felöltözni, de ezzel nincs semmi gond, örömmel válaszolok nekik. Megelőzöm, hogy előítéletesek legyenek. Sokszor tapasztalom üzletekben, szórakozóhelyeken, hogy kiközösítenek, és előfordult, hogy nem akarták beengedni Lilit velem” – mondja Nikoletta.
„Bármit elvállalnék, amit az állapotomnak (vakság) megfelelően tudnék végezni. Sorolhatnám, hogy mi mindenhez értek, például telefonos ügyintézés, számítógép, gyors- és gépírás” – bizonygatja a súlyos beteg lány.
Amennyiben szeretne segíteni Nikolettának akár munkában, akár anyagilag, írjon szerkesztőségünknek az info@24.hu címre.
