Piaci viszonyokA megnövekvő nemzetközi érdeklődés miatt az eredeti antik darabokat a nagyobb haszon reményében közvetlenül a nyugat-európai országokba szállítják. Ott is leginkább az észak-olasz és dél-francia régiókba. Hazánkba inkább az alacsonyabb árszintet képviselő XIX. századi darabok kerülnek. Ezek árfekvése az elmúlt időszak alapján a minőség és kidolgozottság függvényében 30 és 260 ezer forint között mozog.
Az ikonok csakúgy, mint a pravoszláv vagy közismertebb nevén ortodox keresztény szakrális tárgyak zöme, kizárólag egyházközösségi tulajdonból kerülhetnek a műtárgyforgalomba. Az elenyésző számú ajándékozáson túl tehát az ilyen műtárgyak valamikor bűncselekmény útján hagyták el eredeti rendeltetési helyüket, a templomok ikonfalait és a házioltárokat. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a műkereskedelem történelme alatt nem ez az első ilyen eset…
Vásárolni érdemes őket, hiszen ízléses darabok szépen díszíthetik a lakást, és befektetésnek sem rosszak. Vásárlásnál azonban igen körültekintőnek kell lenni: rengeteg ugyanis az értéktelen hamisítvány!
Mire figyeljünk?
Ezek az ortodox, és ahogy a szakirodalom nevezi őket posztbizánci műremekek egyenesen a kora középkori bizánci művészet átörökítői. Ábrázolásmódjuk megmerevedését nem az önálló művészeti fejlődés hiánya, hanem a zsinatok által előre meghatározott, majd írásba foglalt szabályok okozták.
Az ilyen „festőkönyvek” a templomok dekorálásában is megfigyelhető, a világmindenségről alkotott rend tematikáját és formai követelményeit foglalták magukba. Bár a hosszú évszázadok alatt a nyugat-európai művészet egy-két finomabb stílusjegyét is sikerült magukba olvasztaniuk.
Mégis ezeket az előírt szabályokat az ikonfestőknek nem volt nehéz megtanulniuk és betartaniuk, hiszen személy szerint is az egyház kötelékébe tartoztak. Így a hit kérdéseivel és a képfestés szabályaival teljesen tisztában kellett lenniük.
Éppen ezért a legfontosabb szabály: A modern hamisítok gyengébb „műveit” ezen ikonográfiai szabályok rendellenes alkalmazása teszi felismerhetővé!
Másik árulkodó jel lehet az ékelés szabálytalansága vagy teljes hiánya. Mert mint köztudott, az ikonokat 2-3 cm vastag fatáblára festették. Ennek oka, hogy az oltárt a templom hajójára merőlegesen állított válaszfal takarta el a hívőktől. Ezen fából, faragásokkal dúsan díszített falon szigorúan meghatározott sorrendben helyezték el az ikonokat. Az ikon hátoldalán a falemez szálirányára merőleges csapolást készítettek annak érdekében, hogy a páratartalom változásával járó vetemedést (meghajlás) kiküszöböljék.
Alapozás nélkülAz alapozás elhagyása is figyelmeztető jel lehet. Persze ezt csak a sérült ikonok esetében vehetjük észre. A sérülések abból származnak, hogy a nem megfelelő tárolás és szállítás a festékréteg „lepattanását” eredményezi. Ilyen esetben a hiányzó festékréteg helyén nem közvetlenül a nyers falapot találjuk. Az ikon festésére alkalmas egyenletes és sima felület kiképzésére gipszet, vagy gipszes vászon alapot használtak. Így az esetleges sérüléseknél feltűnő fehér foltokat kell, hogy találjunk.
Árulkodó jelek
Ugyan már elmúltak, de még sokan emlékszünk azokra az időkre, amikor az általános iskolában a cirill betűkkel ismerkedtünk. Ha vissza tudjuk idézni ezeket az akkor olyannyira utált írásjegyeket, most gyors segítséghez jutunk a feliratok értelmezésében. Találkozhatunk ugyanis a műkereskedelemben olyan ikonnal is, amelyen a feliratokat értelmetlen piktogramokkal cserélték fel. Ebben az esetben a hamisító arra sem vette a fáradságot, hogy az ábrázolt téma eredetijét és annak szövegét pontosan másolja.
A XVIII. századi nyugat-európai művészet beszivárgásával az esztétikai rendszer megbomlik, a gazdag aranyozás helyett a barnás tónusok, az erős kék és piros színek használata kezdett elterjedni. Mégis feltűnően rikító színeik árulják el a mostanában készült példányokat. A jelenleg használatos szintetikus festékek merőben eltérnek az alkalmazható színskálától, és az „ikonokat” reklámszerűen színpompássá teszik.
A régi pogány hagyományok alapján az ikonokat nemesfém veretű borítólemezekkel (oklad) látták el. A gazdag ezüst vereteket időről időre felváltotta az olcsóbb rézlemez is. Az ilyen veretekkel díszített ikonokból csak az arcok, valamint a kezek látszanak.
Érdemes azonban ezeket a fedőkereteket vásárlás előtt eltávolítani, hogy meggyőződhessünk róla, tényleg valódi ikont rejt e maga alatt. Megfordult a műkereskedelemben már olyan ikon is, aminek antik ezüst verete alatt hamis kép volt, de olyannal is találkozhatunk, amelynek verete alatt nincs is a teljes kép megfestve.
Vásárlás előtt ajánlatos tehát alaposan szemügyre venni a felkínált ikont!
