Egy San Francisco-i szövetségi csődbíróságon szeptember 23-án csendben, a nagy háborús zaj miatt szinte észrevétlenül, 1,4 millió dollárért elárverezték mindazt, ami a Standard Media International lapkiadó után maradt.
Az új gazdaságnak szentelt, fénykorában több mint 200 ezer példányban megjelent Industry Standard magazin előfizetői listáját az AOL Time Warner vette meg félmillió dollárért. A webszájtért – beleértve a technológiát, a szellemi tulajdont, a védjegyeket, hírleveleket és a konferenciaszervező üzletágat – némi licitálás után az International Data Group (IDG) 900 ezer dollárt adott.
Kilogrammban mennyit nyomott a dotkom-őrület?
A hagyaték piaci értéke nevetséges. A dotkom-lufi kidurranásának havában, 2000 márciusában a heti magazin hirdetésbevétele becslések szerint számonként 1,8 millió dollár lehetett. Az persze igaz, hogy az elhíresült tavaly márciusi négy szám a maga 1096 oldalával már inkább tűnt vékonyabb telefonkönyvek kisebb sorozatának, mint magazinnak.
A Salon online magazin újságírója, miután a postások tavaly márciusban már nem voltak hajlandók kézbesíteni szakmai kötelességből olvasandó high-tech-kult magazinjait, komoly kutatásokra szánta rá magát. Otthoni mérlegén a Business 2.0, a Red Herring, az Industry Standard, a Wired, az Upside és a Fast Company márciusi termése 12,5 fontot (5,6 kilogrammot) nyomott. Egy összeadási művelettel azt is feltárta, hogy ez összesen 2884 oldal, duplája Tolsztoj Háború és békéjének.
A történelem legérdekesebb üzleti sztorija
Az augusztusi elbocsátások után megmaradt, kényszerszabadságról visszatért újságírók búcsúja – talán mert kizökkentek a tollforgatásból – nem sikerült annyira szellemesre, mint a szubkulturális hagyományokat ápoló Feed magaziné. A Goodby címet viselő, szeptember 25-ei dolgozatukban tárgyilagos, visszafogott hangon közölték, hogy megszűnnek létezni. És igen kitüntető, hogy szolgálhatták az olvasót, és csatlakozhattak a nagy kísérlethez, hogy megértsék a történelem egyik legizgalmasabb üzleti történetét.
A webszájton megjelent Goodby…Really című szeptember 26-ai keltezésű írásban a szintén a Standard Media International által kiadott Media Grok szerkesztője viszont már mosolyogni is tudott: „Amikor a Media Grok augusztus végén eltűnt, majd szeptember elején újra feltűnt, sokan (oké, 3801-en) írtak nekem. Néhányan (pontosan 687-en) azt mondták, hajlandók fizetni a Media Grokért, ha a hirdetési piac továbbra is ilyen fagyos marad, de jóval kisebb számban küldtek nekem pénzt (senki sem, hogy pontos legyek). Ha minden előfizető küldött volna egy 10 dolláros csekket, túl tudtam volna licitálni az IDG-t a csődárverésen, és akkor…”
Egyébként hirdetési rekorder volt
Bár a technológiai hossz csúcspontján 400 alkalmazottal dolgozott, a magazin egy idő után nem tudott megbirkózni az oldalszámbővüléssel, és korábbi anyagai reciklálására kényszerült. A hirdetőknek ugyanis garantálták, hogy a cikk/hirdetés arány mindenképpen legalább 45/55 százalék marad.
Az amerikai magazinpiacon a Standard ennek ellenére abszolút rekordot állított fel tavaly. Összesen 7558 oldalnyi hirdetést közölt, s ezzel 140 millió dolláros bevételre tett szert.
