Megszállt tornyok, kettészakított autópályák, eltorlaszolt pályaudvarok, megbénított közlekedés, tetőről lenéző kutatók, felfüggesztett oktatás és félrevert vészharangok. Röviden így lehetne jellemezni az olasz oktatási reform elleni tiltakozásokat, amelyektől Olaszország hangos az utóbbi néhány hónapban.
Idén ősszel Mariastella Gelmini, az olasz egyetemi oktatásért és kutatásért felelős miniszter benyújtotta az új felsőoktatási törvénytervezetét, ami számos ponton módosítja a jelenlegi rendszert. Az új jogszabály átalakítja az egyetemi igazgatási-rendszert, kétszer három évben maximalizálja a kutatók alkalmazásának időtartamát, jelentősen szűkíti az egyetem forrásait – több millió eurót kivonva az oktatásból -, maximalizálja az egyetemi karok számát, szabályozza a rektorok újraválaszthatóságát vagyis nagyon komoly megszorításokat és mélyreható változtatásokat vezet be.
A programpontok közül a kutatók foglalkoztatása és a források szűkítése – amelyek egyértelműen a felsőoktatás privatizációja felé hatnak – váltotta ki azt az elemi erejű ellenállást, aminek a napfényes Itália tanúja lehetett az utóbbi időben. Már szeptember vége, október eleje óta általánossá váltak a több ezres megmozdulások és tiltakozások, amik decemberre elképesztő méreteket öltöttek. Több mint ötven városban összesen közel százezer középiskolás tanuló, egyetemi hallgató és kutató tiltakozott a törvény ellen, amely mindannyiuk érdekeit sérti. A kutatók a hat évben maximalizált időt sérelmezik, mely letelte után, ha nem kapnak megbízott oktatói címet – amely állami keretének bővítésére kevés esély van -, kénytelenek lesznek elhagyni az intézményt, míg a középiskolások és a hallgatók a tandíjak emelését és az ösztöndíjak csökkentését valamint számos szak megszüntetését érzik a bőrükön.
A törvénytervezet parlamenti beterjesztése óta, az ország majd minden egyetemét elfoglalták a hallgatók, lehetetlenné téve azok működését, melyhez idén – több száz éves történetük során először – olyan intézmények is csatlakoztak, ahol még sosem függesztették fel az oktatást, mint a pisai Santa Anna és a Scuole Superiore Normale melynek még a harangját is félre verték a felháborodott diákok. Igen sokszor – mint a Firenzei Egyetem vagy az előbb említett iskolák esetében – az egyetemi vezetőség is a diákok pártját fogta, engedélyezve a “kényszerű vakációt”. November végére általánossá váltak a vasúti pályaudvarok eltorlaszolásai, a városi közlekedés megbénítása, sőt, a hónap végén még a pisai Ferde Tornyot is megszállták a diákok, ahonnan a rendőrök menekítették ki a fenntragadt turistákat. A legtöbb megmozdulást azonban a képviselőházi szavazás napjára, november 30-ra időzítették. Genovában a város teljes közlekedését, valamint két autópályát vettek útblokád alá, majd minden városban elfoglalták az oktatási intézményeket, és megszállták a vasúti pályaudvarokat, több órás közlekedési káoszt okozva az egész országban.
Az erőfeszítések azonban hiábavalónak bizonyultak, az alsóház ugyanis megszavazta a jogszabályt. Mindazonáltal a történet ezzel nem ért véget. Ahhoz ugyanis, hogy a Gelmini-reform törvényerőre emelkedjen, még a Szenátusnak is jóvá kell hagynia, ami viszont komoly problémákba ütközhet. A IV. Berlusconi kormány ugyanis nyár óta kisebbségben kormányoz, köszönhetően a kormányfő és Giancarlo Fini házelnök közti pártszakadásnak, ami a parlamenti többség elvesztéséhez vezetett. Nem sokkal a kilépést követően az ellenzék benyújtotta a kormány elleni bizalmatlansági indítványt, amiről december 14-én szavaz a Képviselőház. Amennyiben a kormány elbukik, az oktatási reform már nem kerül a Szenátus elé, és így minden maradhat a régiben; vagyis a kutatók a katedrán, a diákok pedig a padokban.
A cikk szerzője Varga András, az ELTE ÁJK politológia szakos hallgatója.
