Az ISON-nak közép-európai idő szerint csütörtök este kellett volna megjelennie a teleszkópok felvételein, de hiába várták. Pedig kezdetben bizakodtak az eget kémlelők, mivel az üstökös magja a napmegfigyelő szondák fényképei alapján egyben elérte napközelségét.
Az Index azonban a BBC-re hivatkozva nem sokkal később azt írta, az üstökös nagyrészt megsemmisült. A csillagászok mégsem adják fel a reményt. A Napot figyelő űrszondák felvételei szerint valami előbukkant a csillag másik oldalán, de az nem lehetett az üstökös magja. Az Európai Űrügynökség szerint viszont a csóva egy darabja túlélhette a Nap közelségét.
A vesztébe száguldott?
A Naphoz legközelebbi pontján – apszispontján – az üstökös másodpercenként 350 kilométeres sebességgel száguldott a csillag légkörében. Ekkor 2760 Celsius-fokos lehetett a felszíni hőmérséklete, ami elég forró ahhoz, hogy elpárologjon a belsejében lévő jég, valamint a por és a kőzet is.
Az üstökös megfigyelése az év leglátványosabb csillagászati eseményének ígérkezett. A C/2012 S1 katalógusjelű égitest teliholdként kellett volna hogy ragyogjon az égbolton, ez azonban nem történt meg.
A tudósok számoltak azzal, hogy az üstökös darabjaira hullik vagy teljesen elpárolog, mint ahogy annak esélye is megvolt, hogy felragyog.
Messziről érkezett vendég
Ha az ISON vagy annak egy nagyobb darabja mégis megmaradt, akkor az szabad szemmel is látható lesz a Földről egy-két héten belül. Az ISON-t rendkívül ritka égi vendégként harangozták be, hiszen legutóbb 10 millió évvel ezelőtt járhatott a Nap közelében. Egyes modellek azonban azt mutatják, hogy nem is járt még erre.
Az ISON-t 2012. szeptember 12-én fedezték fel a Nemzetközi Tudományos Hálózat Távcsövével (International Scientific Optical Network, ISON), melyről nevét is kapta. Akkor azt mondták róla, hogy minden idők legfényesebb üstököse lesz, fényessége elérheti, sőt meg is haladhatja a teleholdét. Később ellentmondásos hírek jelentek meg róla, kutatók egy csoportja szerint mire ideérne az üstökös magja széthullik, elporlad.
Az ISON a Naprendszer külső tartományában lévő üstököszónából, az úgynevezett Oort-felhő vidékéről érkezett.
