Az 1947. június 7-én, ASA Bucuresti néven alapított klub 27-szer nyerte meg a hazai bajnokságot, 24-szer a Román Kupát, kétszer a ligakupát és hétszer a román Szuperkupát. És ugyan hazai szinten nagyon komoly erőt képviselt, Európában sokáig igazi pofozógépszerep jutott neki.
Nem véletlen, hogy negyven évvel ezelőtt a semmiből bukkant fel a csapat, 1986 előtt egyszer jutott el negyeddöntőig, még a Kupagyőztesek Európa Kupája 1971-72-es kiírásában – mondjuk ott a máltai Hibernians ellen 1-0-s összesítéssel szenvedte magát tovább, hogy aztán kettő győzelemmel búcsúztassa a spanyol Barcelonát (2-1, 1-0), és végül csak az idegenben szerzett gól szabálya miatt búcsúzzon a német Bayern München ellen (1-1, 0-0).
Azonban a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) mindig kiesett az első fordulóban, csakúgy, mint a két UEFA-kupás részvétele idején.
Halagian összerakta, Jenei learatta
A nyolcvanas éve közepe azonban fordulópontot hozott a klub életében. 1984-ben Florin Halagian lett az edző, akinek neve lehet, semmit sem mond egy átlagszurkoló számára, de Romániában nagy tisztelet övezi, hiszen 1972 és 2011 között 878 élvonalbeli mérkőzésen (!) ült a kispadon, ez majdnem 300 meccsel több, mint az örökranglistán mögötte következő szakember…
Halagian több játékost is magával csábított az FC Olt Scornicesti együttesétől, így került a Steauához például Ilie Barbulescu, Marin Radu, Victor Piturca és Adrian Bumbescu is. De a csapat hiába maradt veretlen az első hét fordulóban, miután a Kupagyőztesek Európa Kupájának első fordulójában 1-0-s összesítéssel kiesett a Sven-Göran Eriksson vezette AS Roma ellen, az edzőt kirúgták.
Helyére Jenei Imre került, akit gyakorlatilag visszahoztak négy hónap után, és aki összerakta úgy a csapatot, hogy hét év után sikerült visszahódítani az aranyérmet.
Jöhetett az 1985-86-os idény, amelyben a Steaua tarolt, megvédte bajnoki címét megnyerte a Román Kupát, és váratlanul menetelni kezdett a BEK-ben is.
Fordulópont a Honvéd ellen
Az első fordulóban a dán Vejle ellen egy döntetlennel kezdődött minden (1-1), de a visszavágón aztán parádézott mindenki, ami egy 4-1-es sikert eredményezett.
Jöhetett a nagy falat, a Bp. Honvéd, amely a hazai meccsét Détári Lajos találatával be is húzta 1-0-ra, ám két héttel később a Steaua átgázolt rajta. Pedig az Andrusch – Fitos – Sallai, Dózsa, Garaba, Cseh – Sikesdi, Détári, Kovács – Bodonyi, Dajka összeállítás nem tűnt gyengének.
A meccs egy hatalmas Bölöni-bombával kezdődött, a kipattanót pedig Piturca belőtte, azaz egy perc után ledolgozta hátrányát a román csapat. A roham folytatódott, a Steaua 4-0-ra is vezetett Lacatus, Barbulescu és Majearu találataival, végül 4-1-re nyert és továbbjutott.
Rá sem lehetett ismerni a magyar bajnokra. A mezőnyben rengeteg volta pontatlan átadás,s ez sokat segített a hazaiaknak. Ráadásul a rendkívül veszélyes Lacatusnak és Piturcának egy-egy villanás is elég volt ahhoz, hogy megszabaduljon a követő emberfogással mellérendelt őrzőtől, s kellemetlenkedjen Andrusch kapuja előtt
– írta tudósításában a Népsport.
„A Honvéd elleni meccs valahogy fordulópont volt. Ugyanis a Honvéd elleni meccsen nyújtott teljesítményt látva Valentin Ceausescu (a diktátor Nicolae Ceausescu fia) először mondta ki az öltözőben előttük, hogy megnyerhetik a Bajnokcsapatok Európa Kupáját! Nem hitték el…” – emlékezett vissza Andrei Vochin újságíró.
Szenvedős Barcelona
Ki hitte volna, hogy a legjobb nyolc között lesz a legnehezebb dolga Jenei Imrééknek: a finn Kuusysi Lahti ugyanis alaposan megdolgoztatta a tanítványait. Az északiak védelme mindkét találkozón szinte feltörhetetlennek bizonyult, de csak szinte, mert az idegenbeli visszavágó 86. percében Piturca begyötörte a továbbjutást érő találatot.
Az elődöntőben a belga Anderlecht következett, amely Vincenzo Scifo góljával megnyerte a brüsszeli csatát (1-0), ám Romániában a kétgólos Piturca vezetésével a Steaua 3-0-ra hengerelt, és bejutott a fináléba.
Oda, ahol a Barcelona várt rá. A katalánok nem alkottak olyan félelmetes csapatot, mint manapság, Terry Venables edző legnagyobb sztárja a német Bernd Schuster volt, és sokkal nehézkesebben vergődtek el a fináléig, hiszen a csehszlovák Sparta Praha és a portugál Porto ellen idegenben szerzett több góllal, az IFK Göteborg elleni elődöntőből tizenegyesekkel mentek tovább, egyedül a Juventust sikerült viszonylag nyugodt körülmények között 2-1-es összesítéssel búcsúztatni.
Iordanescu lett a bombameglepetés
A sevillai döntőben az esélyesebb, szinte otthon játszó Barcelona a jelentős mezőnyfölénye ellenére sem tudott gólt szerezni. A spanyol lapok nem véletlenül bírálták Schustert és a skót csatárt, Steve Archibaldot, mondván előbbi haszontalanul futballozott, utóbbi pedig két nagy lehetőséget is kihasználatlanul hagyott, így a szaksajtó mindkettőjük lecserélését jogosnak minősítette.
Pedig román oldalon akadt probléma, hiszen az Anderlecht elleni visszavágón a csapatkapitány, Tudorel Stoica begyűjtötte második sárga lapját, és a 32 éves középpályás, aki a csapat tengelyének közepén futballozva Bölönivel kulcsembernek számított, nem léphetett pályára.
Azonban Stoica Sevillában mégis helyet foglalhatott a kispadon, mint Jenei segítője, és ez önmagában is meglepetésnek tűnt, hiszen addig a szakember munkáját Anghel Iordanescu segítette pályaedzőként.
„A 64-szeres válogatott játékos utoljára négy évvel korábban öltötte magára a katonacsapat mezét. Levezetőként két idényt még lehúzott Krétán, de 1984-ben mégiscsak szögre akasztotta csukáját. Mint kiderült, nem végleg: 1986. május 7-én, a mérkőzés 75. percében ismét pályára lépett. …
Már az első labdaérintések után kiderült, hogy az improvizált pótjátékos nem afféle töltelék. Iordanescu magabiztos labdabirtoklása, adogatásai és egy-két megvillanása valósággal elkápráztatta a nézőket
– írta 2021. május 21-i visszaemlékezésében a Székelyhon.
Ducadam: négyből négy
Miután 120 perc alatt sem született gól, jöhettek a tizenegyesek, ahol ugyancsak meglepetés érte a román szurkolókat. Radut azért cserélte be a szakvezetés Piturca helyére, mert biztos lábú ítéletvégrehajtónak számított, azonban a csatár egyszerűen nem merte elvállalni a rúgást.
A párbajt a Steaua kezdte, de Majaru középre helyezett lövése Urruti kapusról kipattant. De nem sokáig örülhettek a spanyolok, Alesanco jobb sarokra tartó labdáját Helmut Ducadam megfogta. Bölöni következett, szintén a jobb sarkot választotta, de Urruti másodjára is védett – ki hitte volna, hogy két bravúrral nem lehet a meccs hősévé válni?!
Pedraza lövését ugyanis Ducadam ugyancsak kivédte, majd miután a harmadik körben Lacatus végre sikerrel járt, a román kapus Pichi Alonso jól helyezett lövését is kitolta. Bálint az ellenkező oldalra mozduló Urruti mellett a jobb sarokba gurította a negyedik Steaua-tizenegyest, Marcos azonban hiába bízott a bal sarokban, Ducadam a negyedik Barcelona-próbálkozást is hárította.
Piturca: Bármelyik csapatot felülmúlnánk
2026. május 6-án, szerdán a Steaua még életben lévő játékosait és stábtagjait a Képviselőházban megrendezett eseményen fogadta Nicusor Dan, aki államfői kitüntetésben részesítette a hősöket.
Érdemrendben részesül Anghel Iordanescu, Gabi Balint, Miodrag Belodedici, Bölöni László, Adrian Bumbescu, Vasile Iordache, Stefan Iovan, Marius Lacatus, Mihail Majearu, Florentin Marinescu, Stefan Petcu, Constantin Pistol, Victor Piturca, Marin Radu, Dumitru Stingaciu, Tudorel Stoica és Anton Weissenbacher.
A BEK-győztes csapat edzője, Jenei Imre 2025 novemberében, az együttes legendás kapusa, Helmut Duckadam 2024 decemberében halt meg.
Az eseményt követően a Gazeta Sporturilor megkérdezte Victor Piturcát, hogy emlékszik vissza a történtekre, és a 69 éves sportember felsőfokú jelzőkkel jellemezte az akkori csapatot.
Amikor azt kérdezték tőle, hogyan teljesítene az akkori Steaua csapata a mai futballban, határozottan kijelentette:
Szerintem manapság sokkal jobb lenne a játékunk, bármelyik csapatot felülmúlnánk! Megvolt a technikánk, a képességünk, hogy egy-két érintéssel nagyon gyorsan tudjunk a labdát járatni. Nem is látok most nagy csapatokat egyetlen érintéssel játszani az ellenfél harmadában.
De ennél merészebb kijelentése is akadt.
Azt olvastam, hogy Guardiola nevéhez fűződik a magas szintű letámadás. Dehogy! A Steaua már megtette ezt a presszinget 1986-ban!
Amikor megkérdezték tőle, a mai futballban mennyit érnének, hatalmas összegeket emlegetett.
„Például Stefan Iovan jobbhátvédként jelenleg több mint 100 millió dollárba kerülne. Belodediciről nem is beszéljünk! Két Bajnokok Ligáját nyert, és soha nem játszott olyan csapatban, amely méltó lett volna az értékéhez. A Valenciában volt, de a Real Madridban vagy a Barcelonában kellett volna futballoznia.”
A Steaua volt a legrosszabb döntős?
Hogy mennyit ér a BEK-győzelem? Lelkileg, sporttörténetileg nagyon sokat. De például a neves sportújságíró, Radu Banciu úgy fogalmazott, azért nem árt értékén kezelni a 40 évvel ezelőtti sikert.
Az iAMsport.ro újságírója úgy véli, hogy a történelmi siker ellenére a Steauának nem sok oka lenne a dicséretre, mert még a vesztesnél is rosszabbul játszottak Sevillában.
„A Steaua volt a torna történetének legrosszabb döntőse, 1986-ig egyetlen csapat sem futballozott rosszabbul a döntősök közül” – mondta, hozzátéve, a bukarestiek két osztállyal a Barcelona alatt teljesítettek.
„Egyetlen lövése, egyetlen helyzete sem volt 120 percen keresztül, aztán büntetőkkel győzött, mert a Barcelona katasztrofális időszakot élt át. Egy sztárok nélküli, jellegtelen csapat volt, amely még tizenegyesből sem szerzett gólt.
Nagyképűség nélkül mondom, de négy lövésből még is betaláltam volna Duckadamnak…
