Információ, hír, tudás
Amikor a magyarországi zsidóságot megfosztották a hiteles hírforrásoktól, a szóban terjedő hírekre, híresztelésekre hagyatkozva próbálták kitalálni, milyen jövő vár rájuk. A zsidótörvényekkel sújtott nők és férfiak több forrásból is tudomást szerezhettek a tömeggyilkosságokról, így az ukrajnai frontról hazatért munkaszolgálatosok és a szlovák, lengyel menekültek ezreitől, a cionistáktól vagy a BBC magyar adásából.
A korabeli valóságérzékelések megragadásához nem az információ létére vonatkozó kérdés visz a legközelebb. Különbséget kell tennünk ugyanis az információ és az információ befogadásával létrejövő tudás között. A holokauszt idején – ahogy Yehuda Bauer hangsúlyozza – a hírek, ha töredékesen és egyenetlenül is, de eljutottak a zsidókhoz. A tanúságtételek azonban azt mutatják, hogy jelentős részük nem hitte el, amit hallott, és nem a hallottak alapján hozott döntéseket és cselekedett.
Vagy, ahogyan Amos Goldberg megfogalmazta:
A zsidóknak tehát nem a képessége hiányzott ahhoz, hogy elképzeljék, mi történik; hanem az akaratuk.
Ha valaki hallott is a lengyel vagy a kelet-európai zsidóság elpusztításáról, abból nem következtetett arra, hogy mindez a saját országában is megtörténhet. A magyar zsidóság jelentős része hitt abban, hogy elkerülheti a deportálást, és nem fog vele ugyanaz megtörténni, mint, amit a szomszédos országok zsidóságáról híresztelnek.
