Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír Zrt. elnöke és Szikra Dorottya szociálpolitikus, a Társadalomkutató Központ Szociológiai Intézete főmunkatársa beszélgetett Bánszegi Rebekával a „Választás egy széteső világban” című élő műsorunkban a magyar gazdaság helyzetéről, a Fidesz szociálpolitikájáról és a szükséges korrekciókról.
A rendszerváltás után a magyar tőzsde újraalapításában részt vevő közgazdász szerint a magyar gazdaság régóta krónikus problémákkal küzd: ilyenek a folyamatosan, de különösen a választások előtt megújuló magas költségvetési hiányok és az emiatt magas szinten ragadó államadósság, valamint ezek hatása az üzleti szféra versenyképességére. Mindez most kiegészült a célpiacunk, az Európai Unió feldolgozóipara problémáival,
és ez együtt már elég nagy ballaszt, nem csoda, hogy nem akar növekedés kialakulni.
Az állam Jaksity szerint idejétmúlt, inkább egy XIX–XX. századi felzárkózó országhoz illő gazdasági szerkezetet támogat, nem pedig olyat, amely a XXI. században szeretne helyt állni. „A világ bizonyos részei, akikkel versenyezni szeretnénk, nagyon-nagyon elmentek mellettünk” – mondta a Concorde elnöke, aki nem látja a magyar társadalomban sem, hogy szellemileg-érzelmileg végrehajtotta magában a rendszerváltást és tudatában van annak, hogy időközben a világ milyen változáson ment keresztül, és máshol vannak a célok, mint a ’90-es évek elején.
Nem eléggé versenyképes ország
Szerinte az egyik dolog, amivel foglalkozni kell, az a munkaerő képzettsége.
A GDP egy szorzat, valahány ember valamilyen termelékenységgel dolgozik. Hogyha többen dolgoznak, magasabb a GDP, ha termelékenyebben dolgoznak, szintén. Hogy tudnak termelékenyebben dolgozni? Ha képzettebbek, egészségesebbek, tudatosabbak, észnél vannak. A termelékenység-oldalon meg ott vannak azok a technológiai tényezők, amelyekre lehet, sokat költöttünk, akár támogatásból, akár saját forrásokból, csak nem biztos, hogy a legoptimálisabban. És ezért az, amivel ma találkozunk, az egy magas fokon iparosodott, az Európai Unióban magas fokon integrálódott, de a világpiacon nem eléggé versenyképes gazdaság.
Nem egészséges támogatások
A gazdálkodó szervezetek támogatása duplája az európai uniós átlagnak. Jaksity szerint nem egészséges ennyi pénzt elkölteni vállalkozástámogatásra, mert elaltatja a valós versenyzési képességet, és „rászoktat gyakorlatilag egy kábítószerre”. Szerinte egy kézen meg lehet számolni, hány olyan „komoly nemzetközi arénában magát megmérető cég” van, amelynek ezek az extrák 0%-kal szerepelnek a történetében.
Kristálytisztán emlékszem, hogy milyen volt, amikor mi elindultunk, senki semmiféle támogatást nem adott. 110 értékpapírcég volt akkor, aki licenccel rendelkezett. Mi azt csináltuk, hogy körülnéztünk, hogy mi mihez értünk, mások mit csinálnak, és megpróbáltuk megtalálni azokat a réseket a piacon, amiben mi azt gondoltuk, hogy jobbak vagyunk, amit hála Istennek az idő igazolt.
Ami a cégeknek még fontos, az az üzleti kiszámíthatóság: lehessen bízni abban, hogy a gazdasági szabályozás, az adószabályok a következő években is igazak lesznek, és nemcsak nagyon-nagyon rövid távon.
Jaksity aláhúzta, hogy a magyarok jövedelmi helyzete, a fogyasztás alakulása összefügg azzal, hogy milyen a gazdasági szerkezet: ha olyan típusú ágazatok vannak túlsúlyban, amelyeknek alacsony a hozzáadottérték-termelőképessége, akkor kevés az a jövedelem, ami aggregált módon létrejön a gazdaságban – nyilvánvalóan ennek következtében a fogyasztás is alacsonyabb lesz.
Az euró és az MI örömei
Jaksity György beszélt még az euróbevezetésről és a mesterséges intelligencia előtérbe kerüléséről, amelyeket a Tisza programja is említ.
Az örömei az euró bevezetési folyamatának már a felkészülés időszakában fognak jönni. Hiszen mit kell tennünk? Csökkenteni az államadósságot, a deficiteket, a kilengéseit a gazdaságnak, a forint árfolyamának, csökkenteni a kamatokat. Ez mind olyan, ami a lehető legjobb a gazdaság számára.
A mesterséges intelligencia alkalmazása szerinte kikerülhetetlen. De a használata Jaksity szerint egy jól működő cég és egy normális társadalom kultúrájából következik. A munkatársai a saját területükön már alkalmazzák az életük megkönnyítésére, anélkül, hogy erre lett volna egy központi programjuk. Ez a mindset sok esetben hiányzik, ezért szerinte ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciával barátkozzunk, nem árt először a természetes intelligenciát fejleszteni.
Aki nem foglalkozik a mesterséges intelligenciával, annak egyértelműen és száz százalékig fenyegetés. Aki foglalkozik, az kap egy esélyt. Nem kapja meg garanciában, hogy siker lesz, de kap egy esélyt.
Konzisztens szociálpolitika
A műsor másik vendége Szikra Dorottya szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatársa volt, aki többek között európai illiberális pártok szociálpolitikáját is kutatja. Ami meglepő, hogy a populista pártok meglehetősen konzisztensek a szociálpolitikájukban: amit ígérnek, azt általában végre is hajtják. Ezzel szemben sok néppárt, főleg a baloldalon, gyakran veszti hitelét azzal, hogy nagyon sok mindent ígérnek, de aztán megszorítások jönnek.
A másik közös pont, hogy a populisták szívesen bontják a társadalmat érdemesekre és érdemtelenekre. A Fidesznél ez egyértelműen a dolgozók rétege. Ami a Fidesznél meglehetősen unikális, hogy leépítette a mindenkinek járó ellátásokat, és ehelyett kifejezetten a középosztályra, a felső középosztályra, illetve a leggazdagabbakra lő. Szemben például a Jog és Igazságosság Pártjával (PiS) vagy akár a Szabadság Párttal (FPÖ), amelyek kifejezetten egyenlősítő szociálpolitikákat is megvalósítottak.
Már fel se háborodunk
A szociálpolitikus szerint az is látható, hogy az emberek mennyire elfogadták azt, hogy a munkaalapútársadalom-szlogen mögött az állam mindent az egyén vállára helyez: mintha minden esetben csak a saját döntésen múlna, hogy valakinek van munkája.
Az embereknek a tudatossága azzal kapcsolatosan, hogy mi az, ami nekem járna mint szociálpolitikai ellátás, nagyon alacsony szinten van
– mondta Szikra, aki szerint ez biztosan hozzájárult ahhoz, hogy nem volt eléggé felháborító az emberek számára, hogy a Fidesz egy olyan újraelosztási rendszert valósított meg, ami pont a legszegényebbeknek nem ad, viszont fölfele oszt.
Olyat Szikra a kutatásai során nem talált sehol, hogy mindenféle plafon nélkül a leggazdagabbak is részesülnek adókedvezményből, CSOK-ból, babaváróból és még számos ilyen ellátásból – miközben a tényleg „életmentő” segélytípusokat, mint a lakásfenntartási támogatást, gyakorlatilag kivezette a Fidesz, pedig költségvetési szempontból ezek nem jelentősek.
Propagandaeszköz
Szikra Dorottya szerint a családtámogatások rendszere jó példa arra, ami az illiberális pártokra jellemző: a szociálpolitikájuk propagandaeszközzé, jól eladható politikai termékké válik.
Meg szoktak lepődni, amikor azt mondom, hogy a CSOK-ot a családoknak körülbelül 5%-a, tehát az embereknek a 10%-a veszi igénybe nagyjából. Ez egy nagyon, akár pártokon átívelően is népszerű program, merthogy ki ne szeretné a családokat támogatni, de abba már nem gondolnak bele az emberek, hogy ezek a viszonylag keveseknek járó programcsomagok nagyjából annyiba kerülnek már most, mint a teljes családtámogatás, tehát az olyan ellátások, amiket havonta akár minden család kaphatna.
Tisza vs. Fidesz
Szikra szerint a Fidesz tudatosan úgy politizál, hogy hosszú távon konzisztens maradjon a társadalomképe, és ebben számára rendben van, hogy nőjenek az egyenlőtlenségek. A Tiszánál viszont van komplex társadalomszemlélet, amelynek a célja az is, hogy csökkenjenek a területi, iskolai stb. egyenlőtlenségek. A Tisza növelné a pénzbeli ellátásoknál is a mindenkinek járó ellátásokat, és beszél arról is, amiről a Fidesz a 16 év alatt nem beszélt, hogy milyen színvonalon, milyen életszínvonalon tudnak élni a családok.
Bánszegi Rebeka arra is rákérdezett, hogy mit tartana meg az elmúlt 16 év szociálpolitikájából, és hogy mihez kellene konszenzust kialakítani. Szikra a bölcsődétől kezdve felépülő ingyenes iskolai étkeztetést mindenképp megtartaná, valamint érdemben növelné és az átlagbérhez vagy az inflációhoz kötné a családi pótlék összegét.
