Japán a kilencvenes évek eleje óta küzd az alacsony gazdasági növekedés, a növekvő államadósság és a defláció (csökkenő árak) problémájával. A nyolcvanas években kibontakozó tőke- és ingatlanpiaci lufi kipukkadását követően a japán vállalatok beruházási kedve és ennek nyomán a banki hitelezés jelentősen visszaesett. A termelékenység növekedési ütemének csökkenése, a jen erősödése és a munkaerőpiac szűkülése (az ötnapos munkahét terjedése nyomán) szintén súlyosbították a helyzetet. A visszaeső vállalati hitelállomány miatt a jegybank kamatcsökkentései nem tudtak kellő hatékonysággal beszivárogni a hitelkamatokba, így a jegybanki gazdaságélénkítés is akadályokba ütközött. Ennek következményeként a kilencvenes évek során a japán gazdaság a potenciális kibocsátása alatt teljesített, a kilencvenes évek második felében pedig fellépett a defláció, azaz az árak (és áttételesen a nominális bérek) csökkenése.
A japán deflációs spirál egészen a kétezres évek közepéig tartott. Az árak csökkenésének számos oka volt, a többi közt:
- az olcsón termelő ázsiai felemelkedő gazdaságok bővítették részvételük a nemzetközi kereskedelemben,
- a jen erősödése nyomán az importáruk olcsóbbá váltak,
- a belföldi termelés hatékonysága növekedett és a munkaerőpiac is kellően laza volt (nem volt éles, vállalatok közti bérverseny),
- az 1998-as ázsiai válság és a 2001-es, technológiai cégek tőzsdei szárnyalásán alapuló dotcom lufi kipukkadása és ennek tovagyűrűző, nemzetközi hatásai nyomán a belföldi kereslet is visszaesett.
A deflációs folyamatok megfordítása érdekében a japán központi bank 2001-ben (a monetáris politika történetében először) úgynevezett nemkonvencionális eszközök alkalmazása mellett döntött. Ezek használata akkor indokolt, ha a jegybank a nulla határt elérve már nem képes az alapkamat további csökkentésére (ezzel a gazdaság élénkítésére), ezért a szokásostól eltérő módon kell pénzt (likvidást) juttatnia a pénzügyi közvetítőrendszernek. Ez jellemzően a kibocsátott államkötvények tömeges felvásárlását jelenti. Bár a világ jegybankjai széles körben alkalmaztak hasonló eszközöket a 2008-as válságot követően, a japán jegybank úttörőnek számít ebben a tekintetben.
