A történelmi köztudat Szent Istvánt tartja államalapítónak, ami után logikus, hogy 1000-re, István megkoronázásának időpontjára teszi a magyar állam megszületését. Felmerül viszont a kérdés, hogy ez esetben minek nevezhetjük azt a szervezeti formát, amelyben őseink több mint száz évig irányították életüket a Kárpát-medencében? Méghozzá olyan sikeresen, hogy eredményeikre alapozva a szent király keresztény állama rövid idő alatt Európa egyik legstabilabb és legerősebb országává fejlődött.
Állam: hatalom és függetlenség
Állam volt ez a szervezeti forma, bár nem keresztény típusú állam. Sőt, talán meghökkentő, de az első magyar államot nem is a Kárpátok közt, hanem azon túl, az Etelköznek (Folyóköz) nevezett területen, valahol a mai Ukrajna, Moldova és Románia földjén kell keresnünk – mondja az FN24-nek Szabados György történész. Mindenekelőtt azonban az állam fogalmát kell tisztáznunk, ami nem is olyan egyszerű feladat. Az állam Paczolay Péter szavaival „a fogalmak azon kellemetlen fajtájába tartozik, mely a szaktudományok képviselőit szüntelen és szüntelen újraelemzésre és újraértelmezésre ingerli… az állam olyan történeti kategória, melynek leírni kívánt és remélt tárgya, az állam mint intézmény folyamatosan változik”
Néhány fogódzó azért mégis van, amelyek mentén megállapíthatjuk, hogy egy képződményt tekinthetünk-e államnak. Ezek a hatalom, a terület és a lakosság, azaz defníciószerűen: adott terület lakosai felett gyakorolt tartós, független, intézményes teljhatalom – fogalmazza meg az MTA–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. A magyarság minden mástól elkülönülő entitásként a IX. században jelent meg az írott történelemben. Az ezt megelőző állapotokra Bíborbanszületett Konstantin, bizánci császár X. században készült államkormányzati műve ad betekintést, aki türknek (régebbi nevükön pedig erős szabirnak) nevezi a magyarokat.
A magyar szövetségi elő-állam
„A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levédiának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták… De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünek nevezték. A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük, akik közül az első vajda volt az előbb említett Levedi. Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal.” A szávartü ászfalü erős, vagy rendíthetetlen szabirokat jelent, erről bővebben ide kattintva olvashat.
Fejedelmi személyek – Juhos Kiss-Sándor festőművész alkotása
Ez egyfajta elő-államot, vagyis egy független, szövetségi rendszert takarhat, amit „vajdák” kormányoztak. Közülük, mint első az egyenlők közt kiemelkedik Levedi, aki viszont nem volt még fejedelem, vagyis egyeduralkodó. Azért érdemes elő-államnak tartani ezt a képződményt, mert igazából nem tudni, hogy a monarchikus teljhatalmat nem birtokló Levedi első vajda befolyása meddig terjedt ki. Azt sem tudjuk pontosan, mikor állt fenn ez az állapot, a császár előadása ugyanis a datálás szempontjából annyira bizonytalan, hogy okkal merült fel: Levedi nem volt kortársa Álmosnak, Árpádnak, hanem sokkal előbb élt, és csak utólag csúsztatta össze a császár a két időszak szereplőit.
Két végpont létezik, amelyek tág keretei között elhelyezhetjük Levedi életidejét. A kazár birodalom a VII. században emelkedett fel, és Konstantin szerint a magyarok velük szövetségben harcoltak. Álmos fejedelem a IX. század elején született, az ő személye pedig már az etelközi tartózkodáshoz köthető. Vagyis a Levedi nevével fémjelzett „magyar szövetségi elő-állam” valamikor a VII. és a IX. század között állhatott fenn.
Nem volt kazár fennhatóság
Sok történész úgy véli, hogy Levédiában a magyarok a Kazár Kaganátus fennhatósága alatt éltek, ám azon vita folyik, hogy ez három, harminc, vagy sokkal több, akár 300 évig tartott-e. A források azonban ezt a függést korántsem erősítik meg, sőt, ahogy Szabados György fogalmaz: az általunk bizánci és muszlim kútfők által elérhetővé tett történelemben a magyarság mindig függetlenül élt a kazárok mellett. Az alávetettség elleni érveket a helyhiány miatt nem tudjuk mind felsorolni, de álljon itt három tény.
Az első, hogy megbízható források szerint a kazár uralkodó központi hadserege – a kisegítő és segédcsapatok nélkül – 10–12 ezer főt számlált, míg ugyanebben az időben a magyaroké kétszer annyit, 20 ezer harcost. Ugye nem kell feltenni a költői kérdést, hogy ilyen erőviszonyok mellett ki kit vonhat az uralma alá? Főleg úgy, hogy – második tényként említendő – a kazárok a magyarok ellen sáncrendszerrel, erőddel védekeztek. És a harmadik, a kabarok ügye. magyarokhoz egy jelentősebb kazár népesség (a kabarok) is csatlakozott, amit a Kazár Birodalom uralkodója sem megakadályozni, sem megbosszulni nem tudott.
Az első magyar állam: Álmos monarchiája
Sokkal tisztább a kép Álmos idején, a IX. század derekán, amikor a magyarság Etelközben élt, egy fejedelem által irányított monarchiában. Muszlim írásos emlékek szerint a főhatalmat a kende viselte, mellette működött a hadvezéri és bírói feladatokat ellátó gyula. Más források azonban nem említik, hogy a fejedelem tisztségneve kende lett volna. Mint Bíborbanszületett Konstantin, aki arkhónnak nevezi a magyarok vezetőjét, ami egyeduralkodót jelent, fejedelmet. Sőt, Árpádra a nagyfejedelem megjelölést is használja. Mégis, hogyan működött és hogyan épült fel a Magyar Nagyfejedelemség intézményrendszere a IX. század közepén? Talán már nem meglepő, ha a korszakot jellemző kínzó forráshiányra hivatkozva a válasz: nem tudjuk.
Konstantin X. századra vonatkozó leírásából feltételezhetjük, hogy a főhatalmat a fejedelem birtokolta, a hatalom második szintjén két főméltóság, a gyula és a horka állt. (Láttuk, a gyuláról a muszlim írók is tudnak, de a horkáról nem.) Ők működtek hadvezérként és látták el a bírói feladatokat. A harmadik szinten a hét vagy nyolc nemzetség (törzs?) vezetőjét találjuk. Ennél több részletet azonban nem ismerünk. Kanyarodjunk vissza az alapkérdéshez, államnak tekinthejük-e az etelközi nagyfejedelemséget? Röviden, igen. Részletezve pedig feleltessük meg a cikk elején az államról felállított „alapdefiníciónak”. Az intézményes főhatalom adott, élén a nagyfejedelemmel. Az uralkodó után következő gyula és horka intézményrendszere is tartósnak tekinthető, mert a méltóságok túlélték viselőjüket, magyarul egymás után több személy is viselte a horka, illetve a gyula címet.
Nem tudjuk azonban, mennyi ideig állt fenn a magyar állam Etelközben, Szabados György szerint körülbelül „két nemzedéknyit”, azaz valamivel több, mint fél évszázadot. Ez idő alatt azonban teljesült a függetlenség kritériuma is, hiszen a magyar nagyfejedelem egyetlen birodalomnak vagy uralkodónak sem volt alávetve. Sőt, igen erős támadó külpolitikát folytatott. Időről időre megtámadta és adóztatta az európai szláv népeket, hadjáratokat vezetett délre, a bolgárok ellen, és többek között a magyar veszély miatt emelte bizánci segítséggel Sarkel erődjét a Kazár Kaganátus. De a 860-as évektől nyugati kútfőkben is rendszeresen feltűntek támadó magyar hadseregek: 881-ben például kabarokkal karöltve Bécs alatt, a század végén pedig Észak-Itáliában.
A IX. században tehát magyarokat találunk Közép-, Dél- és Nyugat-Európa hadszínterein. Az expanzív, életerős külpolitika pedig az ezt éltető állami gépezet folytonosságát és sikeres működését jelenti. Sajnos nem tudjuk, volt-e adminisztráció; hogyan nézett ki a települések szerkezete; hogyan szabályozták a szokásjogot, stb. Összegzésként viszont elmondhatjuk, hogy bizonyos „államjelenségekre” utaló közvetlen és közvetett forrásnyomok alapján Álmos erős etelközi monarchiája a szűk források dacára is az állam ismérveit mutatja. Épen ezért jó lenne, ha a történelmi köztudat Álmos nagyfejedelmet érdemei szerint, mint az első magyar államalapítót tisztelné – fogalmaz Szabados György.
Hogyan emelkedett fel Álmos? Ez az erős állam végül miért hagyta el Etelközt? Kényszerből, vagy saját elhatározásból költözött be a Kárpát-medencébe? Az erre adható lehetséges válasz a korai történelmünk kérdéseit feszegető sorozatunk következő részének témája lesz.
