Az ország Tibi bácsija 18 évesen lett ismert, ugyanis 1965-ben parodistaként nyerte meg a Ki mit tud?-ot. Ez az év különösen sikeres volt számára, hiszen érettségi után felvették a Színművészeti Főiskolára. A lemezlovasi karrierje is szépen ívelt felfelé, olyan neves együttesek kérték fel konferálni, mint az Illés, a Metró és a Hungária.
Fotók: TV2
Bár eddig nemigen beszélt erről, de úgy tudom, a hetvenes években önt is számos alkalommal bevitték a rendőrségre, akár Nagy Feróékat.
Így történt. Elég volt hozzá az is, hogy hosszú volt a hajam. Amint kiszálltam az autóból és megláttak a rendőrök, azonnal igazoltatni kezdtek. Sokszor bevittek a kapitányságra, hogy leellenőrizzenek. Ilyenkor többek között felhívták az Országos Rendező Irodát (ORI) is, ugyanis abban az időben csak ők adhattak ki működési engedélyt. Szerencsére sosem vertek meg és hivatalosan arról sem tudok, hogy megfigyeltek volna, de az biztos, hogy felügyelet alatt álltunk.
Azzal, hogy az ORI jogutód nélkül megszűnt, sok művész került bajba. Egyesek arról beszéltek, hogy eltűntek a ledolgozott éveik, így még a nyugdíjuk is veszélybe kerül. Önnel is ez történt?
Szerencsére nem, de a nyugdíjam nekem is nagyon alacsony, 61 ezer forint. Nem csoda, hogy a szakmabeliek azt mondják, addig kell dolgoznunk, amíg mozogni bírunk. Nekem szerencsém van, ugyanis mindig is több lábon álltam. Amikor már hanyatlani kezdett a discokorszak, jött a rádiózás és a tévézés, aztán a Három kívánság, majd tombolni kezdett a retro. Szerencsére ma is ugyanúgy szeretnek a fiatalok, mint amikor még én is ahhoz a korosztályhoz tartoztam. Annyi energiát kapok tőlük, hogy ez egy életre feltölt, akár egy akkumulátor. Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy generációkon átívelő celeb vagyok. Dani fiamnak mindig azt mondom, szóljon, ha a haverjai azt mondják neki, hogy a faterja ciki, mert akkor abbahagyom. De azt szokta mondani, hogy még mindig nagyon élvezik a fiatalok, amit a színpadon csinálok.
Szinte mindig mosolyogni látjuk, pedig a magánéletében igencsak komoly tragédiákat élt meg.
Édesapám és édesanyám egy évben haltak meg, ami nagyon megviselt. Ráadásul a halálos ágytól kellett egy szórakoztató műsorba mennem, amit nem lehetett lemondani. A közönség nem láthatta rajtam, mit élek át. Aztán 1989-ben súlyos autóbalesetet szenvedtem, és bár sokan nem is sejtették, életveszélyben voltam. Ráadásul abban az évben én vezettem volna a televízióban a szilveszteri műsort, ám a kórházi kezelés miatt erre nem kerülhetett sor. Feküdtem a betegágyban és potyogtak a könnyeim, mert tudtam, hogy abban az időben ennél nagyobb lehetőséget nem lehetett kapni. Ráadásul ezután évekig csak bottal tudtam járni, de ezt a nézők nem látták, mert a kamera előtt mindig letettem.
“Nem vagyok elveszett férfi, mindent meg tudok csinálni”
Negyvenévesen nősült és hatvan volt, amikor elvált. Mennyire viselte meg ez a dolog? Jelenleg van szerelem az életében?
Nem vagyok elveszett férfi, mindent meg tudok csinálni, ha kell főzök, mosok. Ráadásul két fiam született, a nagyobbik 25, a kicsi 10 éves. Mindkettőjükre nagyon büszke vagyok. A nagyfiam, Dani velem él, így egyedül sem vagyok. Azt sem titkolom, hogy van egy hölgy az életemben, akivel szeretjük egymást, bár a mi életünkben a szerelem már más, mint a fiataloknál.
Hogyan ünneplik a 65. születésnapját?
A mostani szlogenem:”Éjféltől éjfélig.” Már pénteken elkezdődik a buli és szombaton is folytatódik. Ezúttal a közönséggel szeretnék ünnepelni, nem vágyom hatalmas celebpartira. Persze a fiaim is felköszöntenek.