„Teljesen nyugodtak lehetünk, határozott lépéseket tesz ebbe az irányba a törvény” – jelentette ki Dux László, decemberben lemondott felsőoktatási helyettes államtitkár egy szerdai konferencián arra a kérdésre, hogy a felsőoktatási keretszámok drasztikus szűkítése után el fogjuk-e érni azt az uniós vállalásainkat a diplomások arányának növeléséről.
Mint többször is megírtuk, a 30-34 éves korosztályban 2009-ben nálunk 23,9, az EU-ban 32,3 százalék volt a diplomások aránya. Az EU 2020 stratégiában szinte minden EU-s ország azt vállalta, hogy 40 százalékra emeli e fiatal korcsoportban a diplomások arányát, Magyarország viszont mindössze 30,3 százalékot írt alá. Ehhez is óriási növekedésre lenne szükség, de a mostani intézkedések – az államilag támogatott hallgatói keretszámok 40 százalékos megvágása, „röghöz kötés” előírása az ingyenes képzésért – nyilvánvalóan csökkenteni fogják a keresletet a felsőoktatás iránt, és semmi garancia nincs arra, hogy a végzési arányok nőhetnének.
Fotó: Kummer János
A Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja (NFKK) konferenciáján Varga Júlia oktatáskutató, közgazdász Dux határozott kijelentését cáfolta, s leszögezte: biztos, hogy 2020-ra nem érjük el a vállalt diplomás arányszámot. Igaz, hozzátette, nem csak ebben nem ért egyet Dux Lászlóval, hanem abban sem, hogy mit tanulnak a közgazdászképzésen a hallgatók. (Az államtitkár ugyanis nemrégiben kifejtette, hogy azért lehetett ennyire kivéreztetni a közgazdászképzést, mert ezek a hallgatók úgyis megtanulják az adóelkerülést, s e tudással vissza fogják tudni fizetni a diákhiteleket.)
Süket fülek
A pengeváltás a rektorok, egyetemi, főiskolai dékánok, tanárok, oktatáskutatók, közgazdászok részvételével szervezett Magyar Felsőoktatás 2011 – Hazai vitakérdések – nemzetközi trendek című műhelykonferencia második felében hangzott el, de tulajdonképpen az egész rendezvényre jellemző volt, hogy – különböző vehemenciával –, de határozottan bírálták a szakemberek a felsőoktatási törvényt, és az ahhoz kapcsolódó rendeleteket.
Másfél éve az az érzése az ilyen szakmai rendezvényeken az embernek, hogy soha nem volt még ilyen messze a tudomány képviselőinek és a gyakorlati szakembereknek az álláspontja a politikai döntéshozók elképzeléseitől. (Megjegyzem, a közoktatási törvény vitájában Orbán Viktor szájából el is hangzott, hogy „hagyjuk a számokat, én máshogy látom az életet”, azaz: mindegy mit mond a tudomány, a(z oktatás)politika „unortodox” módon alakul. Ahogy a miniszterelnök látja.)
Sokat árthat a kormány
A felsőoktatási törvény megváltoztatásának indoklásaként sokszor emlegette a kormányzat a diplomás túlképzést, a sok felesleges bölcsész kitaníttatását és a munkaerőpiachoz való rossz alkalmazkodást, s azt ígérték, hogy mindezt rendezi az új törvény. A konferencián Varga Júlia a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatát mutatta be, s cáfolta mindezeket az elvi alapvetéseket. Előadásából kiderült, hogy az oktatási kormányzat eleve keveset tehet azért, hogy jobban megfeleljen a képzési szerkezet a munkaerő-piaci igényeknek, viszont nagyon sokat árthat rossz intézkedésekkel.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkaerő-piaci jelzések (keresetek, foglalkoztatási arányok, munkanélküliségi arányok, álláskeresés időtartama) ugyan adhatnak némi jelzést arra, hogy milyen képzéseket kellene támogatni, de ezek mindig a jelenre vonatkoznak, s ez gyorsan változó világunkban vajmi kevés információ arról, milyen képzettségre lesz szükség 5-10-20 év múlva. Ugyanez a helyzet a vállalati igények felmérésével is, ebből sem következtethetünk még 1-2 évre sem előre. Hosszú távú munkaerő-piaci előrejelzések egyelőre nincsenek, most készül ugyan egy ilyen, de annak az első eredményei is csak 2013-ban várhatók.
Nem nő a diplomás munkanélküliség
Az biztos, hogy nem véletlenül szeretne minél több fiatal diplomát szerezni, hiszen a felsőfokú végzettségűek kereseti előnye a diplomával nem rendelkezőkéhez képest nálunk az egyik legmagasabb az OECD országok között. Az egyetemi és főiskolai végzettségű fiatalok foglalkoztatási aránya igen nagy, 2008-ig 80-81 százalék között mozgott, 2009-ben, és 2010-ben, igaz, főleg a főiskolai végzettségűek körében csökkent egy kicsit. A regisztrált diplomás pályakezdő munkanélküliek száma alig változott, arányuk nagyjából 6-8 százalék – sorolta Varga Júlia.
A munkaerő-piaci sikeresség szempontjából (magas kereset, magas elhelyezkedési arány, rövid álláskeresési idő) a jogászok, a közgazdászok, informatikusok és a mérnökök vannak a legjobb helyzetben, illetve – bár a kezdő bérük nem annyira kecsegtető – az orvosok. A természettudományi képzésen diplomázottak ugyanakkor mind a nettó kezdő keresetben, mind az elhelyezkedési arányban, mind az álláskeresési időben a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak. A kormány – a keretszámokban is tükröződő – stratégiai célja, hogy e terület felé terelje a fiatalokat, de ezen adatok alapján nagyon nehéz lesz rábírni őket, hogy ezt a pályát válasszák.
Minden pénzkivonás a jövőt veszélyezteti
A konferencián többen – többek közt Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem nemrégiben kinevezett rektora, és Temesi József az NFKK társigazgatója – is aláhúzták, hogy a jövőt veszélyezteti minden pénzkivonás a felsőoktatásból. Így is sereghajtók vagyunk az OECD-ben a felsőoktatásra fordított források GDP-arányában. Ráadásul nagyon is intő jel, hogy a költségtérítéses szakokra egyre kevesebben jelentkeztek az utóbbi években. Úgy tűnik, elfogyott a fizetőképes kereslet. Temesi professzor szerint 2020-ig a felsőoktatásra szánt állami ráfordításokat 1,5, a nem állami forrásokat további 1 százalékkal növelni kell. Úgy véli, érdemes lenne elgondolkodni egy egységes, mindenki által fizetendő, nem túl magas tandíjon, ami össze lenne kötve szociális kompenzációkkal.
Jávor András a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (FTT) elnöke szerint is számos finomhangolásra van szükség a törvényben. Szerinte a fizetős szakok arányának növekedésével sérül az esélyegyenlőség elve. Ellentétben a diplomások számának csökkentését hangoztató véleményekkel, Jávor szerint annyi hallgatót kell a felsőoktatásban képezni, ahány diákból a társadalom számára értékesebb embert tud faragni az egyetemi, főiskolai szféra. Az elnök bírálta azt az elképzelést, hogy az intézményeknek anélkül kell kikalkulálniuk az önköltség mértékét, hogy legalább meg tudnák becsülni, hány hallgatót kell majd képezniük. Hatástanulmányok nélkül nem lett volna szabad ilyen nagy átalakításokba kezdeni – véli Jávor.
Itt az idő?
Bódis András szintén erősen bírálta a törvényt, mint mondta a keretszámok megváltoztatása mértékének nem lett volna szabad meghaladnia az évi 25 százalékot. Úgy fogalmazott, hogy a törvény nem ad hosszú távú víziót a magyar felsőoktatásról, és tele van belső ellentmondással (például a törvény oldaná a Budapest-centrikusságot, míg a keretszám-rendelet erősíti azt).
„Itt az idő megfogalmazni a magyar felsőoktatás misszióját, és közösen, az összes szereplővel alkotni egy stratégiát” – vázolta fel, mit kellene egy törvény megalkotása előtt tenni. Kár, hogy már azután vagyunk.
Így aztán jöhetett a törvényt jegyző Dux László, és beszélhetett a középkori nagy hagyományokról, és Klebelsbergről, a konzervatív-keresztény értékek megjelenéséről, és a minőség növeléséről.
Továbbá arról, hogy lehet növelni a „kiművelt emberfők” mennyiségét, ha közben csökkentjük azt.
