Miért nem inkább arról írtok, hogy…?
Ez talán a legtöbbet föltett, médiának címzett kérdés politikusok és celebek, kommentelők és minősített, azaz nem egy szál szalámiban vagy tűzifában, hanem milliárdos közbeszerzésekben vagy közpénzek magánosításában utazó minősített tolvajok részéről egyaránt.
Nyilván nem egy hírlevélben tárgyalható meg a nyilvánosságban versenyző média- és politikai logikák feszültségeinek és különbözőségeinek összessége, kötet talán elég lenne a részletes feltárásra, ám a hídfoglalás ürügyén egy-két gyors példát azért elővennék, mert ezek talán segítenek magyarázni a média működésének törvényszerűségeit.
Először is, fontos újra leszögezni:
A 24.hu is ebben a két versenyszámban méreti meg magát.
Tehát az újság döntései annak jegyében születnek, tartalmai úgy készülnek, hogy minél több ember legyen kíváncsi a tartalmára, s minél többen gondolják úgy, fizetni is hajlandók a minőségi tartalmaiért. Ez utóbbi kategóriába tartoznak például azok, akik ezt a hírlevelet megkapják.
Ebből következik, hogy a médialogika számára értelmezhetetlen a politikai logikából fakadó végső sikerkritérium: a szavazók száma. Ideális esetben a hírmédiának nem szerepel a szempontjai között, hogy a működése nyomán több vagy kevesebb szavazója lesz-e például egy pártnak, könnyebb vagy nehezebb lesz-e az élete egy celebritásnak, több vagy kevesebb követője lesz-e egy influenszernek. A hírmédiának ugyanis nem az a célja, hogy politikai, társadalmi változást érjen el. Erre a politikusok, az aktivizmusban utazó civilek szerződnek minden szabad társadalomban.
Innen indulva jutunk el néhány példáig.
Például: kell-e tudósítani egy tüntetésről, ha azon kevesen vannak? És feltétlenül kell-e tudósítani egy eseményről, amelyen sokan vannak?
