Ismét a kormányzati kommunikáció fókuszába került az élelmiszerár-emelkedés: a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) csípőből tüzel a kiskereskedőkre és a beszállítókra, akiket felelőssé tesz a drágulásért. A legújabb inflációletörő intézkedés az árrésstop, amelyet március 17-től 30 élelmiszer-termékkategóriára rendeltek el az 1 milliárd forint feletti nettó árbevételű kiskereskedőkre – fő szabályként azzal, hogy az árrés nem lehet nagyobb, mint 10 százalék. Ám
2023 novembere óta rendre minden hónapban ebben a fogyasztási főcsoportban volt a legnagyobb mértékű a drágulás a KSH fogyasztóiár-indexén belül az előző év azonos időszakához mérten. Nem történt ez másként az idén januárban sem, amikor az élelmiszerek átlagosan 6 százalékkal, míg a szolgáltatások 8,5 százalékkal drágultak, továbbá februárban sem, amikor az élelmiszerek 7,1 százalékkal, miközben a szolgáltatások átlagban 9,2 százalékkal kerültek többe.
Egyes szolgáltatási területeken az áremelkedés mértéke az elmúlt évek vágtató inflációját idézi fel. A KSH részletes fogyasztói árindex statisztikájában 24 olyan szolgáltatás is szerepelt, amely az átlagnál (plusz 9,2 százalék) jobban drágult az idén és tavaly február között. Mint az ábrán is látszik, a top három területen a „máshova nem sorolt egyéb szolgáltatásoknál” (plusz 19,2 százalék), a személyszállító járművekkel kapcsolatos egyéb szolgáltatásoknál (plusz 16,3 százalék), valamint a telefonálási és telefaxszolgáltatások díjainál (plusz 16 százalék) magas két számjegyű az árindex emelkedése.
Ha bért kell emelni, árat is kell emelni
A szolgáltatószektor áremeléseit alapvetően a bérinfláció határozza meg. Vagyis a szolgáltatócégeknél a bérköltségek emelése sokkal nagyobb mértékben növeli a teljes költségek szintjét, mint akár a kereskedelemben vagy az iparban. A költségek emelkedését pedig a vállalkozások jellemzően áthárítják a fogyasztókra, ezáltal az árszint is magasabb lesz.
