A Duna természetes állapota a folyószabályozások miatt mára radikálisan megváltozott. Ártereinek mintegy 80 százalékát vesztette el, és az élőhely kapcsolata egyre több helyen szűnt meg a folyóval. Az árvízvédelmi töltések miatt a többi hazai folyóhoz hasonlóan szinte egyenes csatornaként folyik korábbi önmagához képest, és jelentős medersüllyedés sújtja- tudtuk meg a WWF Magyarországtól.
Hazánkban a folyók szabályozottsága ellenére is rendkívül gazdag vizesélőhelyek találhatóak többek között a Duna, a Dráva, a Mura és a Tisza mentén. Ezek az egész Európában eltűnőben lévő ártéri ligeterdők utolsó, így rendkívül értékes foltjai, melyek őshonos fafajok életközösségének adnak otthont. A fogyatkozó ősöreg erdők kiemelkedő jelentőségű madárparadicsomok.
A Kárpát-medence a vizek paradicsoma volt
Az EU országai már felismerték, hogy a folyók és vizesélőhelyek állapotának megőrzése és javítása kulcsfontosságú a víz mint természeti erőforrás megmentése szempontjából. Emiatt született meg a folyók és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyek állapotának megőrzését is célzó irányelv. A rendszerváltás óta valamennyi kormány kiállt azért, hogy számos értékes élőhely védelme érdekében a Duna hazai szakaszán ne épülhessen vízerőmű.
A Paksi Atomerőmű bővítésének tervezésekor ugyanakkor mindennek ellenére felmerült, hogy a Dunát egy gáttal felduzzasztják, így biztosítva a reaktorblokkok hűtését. Azonban a magyarországi Dunán bármilyen vízlépcső, vízerőmű, ami a folyó vízszintjének jelentős duzzasztását célozza, ezeknek a rendkívüli jelentőségű élőhelyeknek állapotát veszélyezteti.
Az sem kellően nyomós érv, hogy a Duna és annak holtágai, mellékágai a duzzasztással több vizet kapnának, mert a duzzasztott és elgátalt folyó éppen dinamizmusát, “folyó jellegét” veszti el – fogalmazott Gruber Tamás a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője. Emiatt új típusú élőhelyek kialakulására már nincs lehetőség, a változatos vízparti élővilág megszűnik, és nem lesz meg az ártéri erdők, üde rétek azon kiemelkedő sokfélesége, ami miatt a Kárpát-medence egykor a vizek paradicsoma volt.
Folyószabályozásra természetesen szükség van, csak nem feltétlenül a természet megerőszakolása árán, hanem sokkal inkább vele “együttműködve”. Érdekességként nézzük meg, hogy nézett ki Budapest a Duna szabályozása előtt.
Hajóztak a Nagykörúton
A város fekvéséből adódóan a pesti oldal, illetve Óbuda térsége volt inkább vízjárta terület. A belváros egy medencében helyezkedik el, 10-15 méteres lejtőkön ereszkedik le az ember a Pesti-félmedencébe, a lejtők a Duna egykori teraszszintjeit jelzik. A szintkülönbségek a belvárosban nem ilyen markánsak, de a mai napig megvannak: a Nagykörút a Duna egykori mellékágának, medrének a vonalát követi, a Szent István Bazilika pedig egy kis dombon épült fel.
A városban, azaz Óbudán, Budán és Pesten a XIX. század második felében zajlottak a legjelentősebb árvízvédelmi beavatkozások, 1867-től volt kiemelt cél a város árvízmentesítése. Első lépésben a Budai oldalon építettek védműveket Óbuda és Budatétény között, megépültek a rakpartok, melyek a Duna medrétől vettek el területeket. Fontos lépés volt a meder beszűkítése és kiegyenesítése, a mai Lágymányos területén így a több mint egy kilométer széles meder kevesebb mint 400 méterre szűkült.
A Duna budapesti szabályozását több súlyos árvíz előzte meg, ezek közül a legjelentősebb az 1838-as jeges árvíz volt. A víz a pesti oldalon a Keleti-pályaudvart és a Ludovika teret is megközelítette, és csak néhány magaslat – köztük a Szent István Bazilika – emelkedett ki a vízből. A korabeli térképek szépen kirajzolják a Nagykörút vonalát, amely mentén a Baross tér, vagy a Nyugati-pályaudvar területén több mint 3,5 méteres volt a vízborítás.
A XIX. században az utcák, az utak és így az épületek is jóval alacsonyabban feküdtek, például a Blaha Lujza tér közelében a Rókus-kápolnához – melynek falán az 1838-as árvízre emlékeztető tábla is áll – ma öt-hat lépcsőn kell lemenni, ugyanis a kápolna megépülése óta néhol több méterrel feltöltötték a pesti oldal utcáit. Szintén a feltöltések eredménye, hogy főleg a pesti oldalon több tíz méterrel szűkült a meder, kétszáz évvel ezelőtt a Parlament helyén még a Duna medre volt.
