Nem felel meg a budai alsó rakpart felújítása a hatályos szabványnak és a világörökségi elvárásoknak sem, ezért 15 milliárd forinttól eshet el Magyarország – jelentette be a Budapest Világörökségéért Alapítvány (BVA) vezetősége.
Már télen sem volt jó (Fotó: MTI)
Bouquet László, a BVA elnöke közölte, hogy az Európai Unió az alapítvány kérésére kezdett vizsgálatba, miután a magyar hatóságok és a Fővárosi Önkormányzat – mint megbízó – a világörökségért aggódók többszöri kérése ellenére is átvették az uniós pénzből finanszírozott munkát.
Az UNESCO világörökségi szakértői ugyanis 2005-ben úgy adták áldásukat (és pénzüket) a felújítás terveire, hogy az a régi kő támfallal azonos kivitelben készül el.
Az örökségvédők elnöke szerint az előző kormányzat alatt „olyan védelmi rendszer épült”, amely alatt nem indulhatott vizsgálat a hanyag kivitelezés miatt.
Nem tardosi a kő
Korompay Katalin, az alapítvány Ybl-díjas főépítésze beszélt a hibákról, melyek elsősorban abból fakadnak, hogy nem tardosi vörös kőből készült az alsó rakpart támfala, az illesztések pedig ferdék és hézagosak. Ilyen kivitelezés mellett félő, hogy a jégzajlás leveri a támfal burkolatát.
Számítása szerint – az alapítvány által – javíthatatlannak ítélt 400 méteres rakparti szakasz újjáépítése kétmilliárd forintba kerülne, amely csak „töredéke” annak a 15 milliárdnak, amelyet az unió visszatart, mint a Budapesti Központi Szennyvíztisztító beruházás összköltségének húsz százalékát. (A rakpart Margit híd alatti szakaszát a szennyvíztisztító-projekt keretében újították fel.)
Szépre és a jóra
Horváth János, az Országgyűlés fideszes korelnöke, mint az alapítvány védnöke, azt is elmondta, hogy államigazgatási eljárást kezdeményeztek az ügyben.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy három jelenlegi miniszternél (Fellegi Tamás, Fazekas Sándor, Réthelyi Miklós) és fél tucat államtitkárnál jelentették fel a felújítást. A fideszes politikus szerint „példátlan, hogy mennyire érdekli az ügy ezt a kormányzást, amely fogékony a szépre és a jóra.”
Mégis megfelel?
A Fővárosi Önkormányzat közleménye szerint „a partfal az unió követelményeinek, a magyar jogszabályi és hatósági előírásoknak, a vállalkozói szerződésben foglaltaknak, a szakhatóságok és szakértők elvárásainak megfelelően épült meg, amely műszaki, statikai és tartóssági alkalmasságát számításokkal és valós igénybevétellel is bizonyították”.
beszéljen, de ne most!
Az ügyben tartott sajtótájékoztatót némileg árnyékolta, hogy az alapítvány képviselői kezdetben azt nehezményezték, hogy a projektgazda EnviroDuna illetékesei nem hajlandók velük tárgyalni és csak bujkálnak, ehhez képest a teremben végig jelen volt a cég képviselője, aki szót is kért. Ekkor azonban közölték vele, hogy az esemény a média számára nyilvános, őt pedig senki nem hívta meg. Egyedül Horváth János adott hangot örömének, hogy elindulhat a párbeszéd.
Az átadás-átvételt megelőzően a BVA korábbi esztétikai kifogásaira hivatkozva a partfal kivitelezését a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) felkérésére egy független szakértő, a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsának (ICOMOS) magyar nemzeti bizottsága is megvizsgálta.
Az ICOMOS jelentése szerint: „A budapesti világörökség kiemelkedő egyetemes értékét hordozó- megtestesítő úgynevezett „attributumok” szempontjából ugyanakkor másodlagos szereppel bírnak a közel-nézetben a nem tökéletes esztétikai kialakítású részletek, mivel azok a távolabbi, átfogó nézetre épülnek.”