Rövid betegség után elhunyt Jánoska Antal kártyagyűjtő és kártyakutató – írja hosszú Facebook-posztjában a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.
Jánoska Magyarországon a játékkártyák történetének legszakavatottabb ismerője volt, a magyar kártyával kapcsolatos kutatásai pedig különösen fontosak voltak a játék történelmének megismerése terén. Kultúrtörténeti jelentőségű gyűjteménye 2014 és 2017 között került a múzeum őrzésébe. A több mint 2700 kártyacsomagot számláló játékkártya-gyűjtemény számos ritkaságot foglal magába, köztük olyanokat, amelyekből egyetlen példányt ismer a szakirodalom, sőt, a XIX-XX. századi magyar vonatkozású-, illetve közép-európai játékkártyákon túl az anyag átfogóan mutatja meg Ázsiától Amerikáig a regionális játéktípusokat is. A hagyatéki anyag részét képezi továbbá 600 tételes szakkönyvtár, adattár, játékábrázolás gyűjtemény, a kártyázáshoz kapcsolódó használati-és segédeszközök, valamint a kártyamotívumos tárgyak csoportja – olvasható a múzeum nekrológjában.
A kutató tagja volt a Kiss Áron Magyar Játéktársaságnak, a londoni Nemzetközi Játékkártya Társaságnak, a Talon Osztrák-Magyar Játékkártya Társaságnak, illetve a Pulszky Társaságnak. Kutatásai eredményeként részt vett számos könyv írásában, szerkesztésében: ezek közül a legismertebbek a Die Spielkartenfabrik Piatnik in Budapest und ihre Nachfolger (1992, Franz Braunnal), Kártyalexikon (társszerkesztő, szerző, képszerkesztő, 1993, 2008), Tarokk album (szerző, 1998), Szerencsejátékok (szerző, 1999), Rablóulti (Zsigri Gyulával és Levente Józseffel, 2006), Zsugaléria (Horváth Ferenccel, 2012,), illetve a Katonai kártyák-Kártyázó katonák (Facsar Mihállyal, 2014).
Írt magyar, angol és német nyelven szakmai cikkeket, tanulmányokat, rendezett saját gyűjteményéből kiállításokat Magyarország tizenhat városában, szerkesztette az ezeket kísérő katalógusokat, szakértőként közreműködött játék-és dokumentumfilmek forgatásában.
2009 óta a legnagyobb kártyakultúrával, kártyajátékkal foglalkozó magyar nyelvű weboldal szerkesztője is volt, sőt, a kétezres években barátaival ő állította a magyar kártya szülőházaként, illetve a Wichmann-kocsma egykori otthonaként elhíresült Kazinczy utca 55. falán álló emléktáblát is.
