Somoskő vára
A Salgótarjánhoz tartozó Somoskő fölé magasodó, onnan, illetve a szlovák oldalon lévő Sátorosbányáról is elérhető vár magját a Kacsics nemzetség még a XIII. század végén emeltette, majd az egymást követő gazdák kezében nőtt egyre nagyobbra. Az 1576-1593 között török kézen lévő erődítmény a legendák szerint vérontás nélkül vált újra a Magyar Királyság részévé, az Oszmán Birodalom katonái ugyanis megfutamodtak a falak alá érkező sereg elől, amit Balassi Bálint is elkísért.
A vár visszatérése gyors fejlődést hozott, hiszen ágyútornyok, és erősebb védművek születtek, 1682-ben, Fülek ostrománál, valamint a Rákóczi-szabadságharc végén, 1711-ben azonban felgyújtották, így jelentősége végleg elveszett.
A Petőfi Sándor által is megcsodált, az Útirajzok című munkájában dícsért együttes közel háromszáz éven át tartó állapotromlását végül a hetvenes és nyolcvanas években folyó munkák állították meg, így nem csak a gyönyörű kilátás, de maga a vár miatt is érdemes felmászni hozzá.
A túrának ezzel persze nem kell véget érnie, hiszen egyúttal a szlovák oldalon lévő – egy lávaömlés szülte – bazaltorgonákat, valamint a magyar oldalon lévő Petőfi-kunyhót is érdemes megnézni, ahol a legenda szerint a költő 1845-ös látogatása során is megszállt.
Rákóczi-kastély, Borsi
A Sátoraljaújhelytől mindössze öt kilométerre fekvő Borsi négyszáz évvel ezelőtt, Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házasságkötésével került a Rákócziak kezére: ekkor vették át a jó eséllyel két reneszánsz kastélyépületből összenőtt együttest, ami a következő negyven évben született bővítéseknek köszönhetően nyerte el a legszebb arcát. Ebből a képből mára annak ellenére is sok részletet láthatunk, hogy az 1676-ban II. Rákóczi Ferenc születésének tanújává vált épület rövidesen kuruc megszállás alá került, majd a Thököly seregéből kivált martalócok 1688-ban felgyújtották.
A romossá vált kastély helyreállítása végül száz évvel később kezdődhetett meg, a munka oroszlánrésze azonban a XIX. és XX. század fordulóján, illetve az 1940-es években, Lux Kálmán és fia, Géza munkájával vált valósággá. A felújítások az elmúlt harminc évben aztán tovább folytatódnak, sőt, a fejedelem szülőháza a magyar és a szlovák állam közreműködésének köszönhetően 2021-re végre a múltjához méltó állapotba került.
Az együttesben ma múzeum, illetve egy tizenhárom szobás szálloda működik.
A dunacsúni kastély
A Győrből mindössze egy órányira autózásra fekvő szlovák főváros, Pozsony vára felé tartó kirándulók közül talán csak kevesen hallottak a rajkai határátkelőhelytől mindössze öt kilométerre lévő, 1947-ig még Magyarországhoz tartozó Dunacsúnról, pedig a nemrég felújított kastélya megérdemli, hogy a környéken túrázva útbaejtsük.
A Pozsony külvárosának számító település most ökocentrumként, illetve oktatási központként működő épületeinek nemrég még csak a három évtizedes elhanyagolás miatt rommá vált falai látszottak, a dicső múltra pedig csak a sokszor csupasz, vizes falak emlékeztettek.
Az egykor a Szapáryak által építtetett – de rövidesen már a Zichyk által lakott – kastély (1757-1781) nem a terület egyetlen régi eleme, mellette ugyanis egy kétszintes reneszánsz magtár áll, ami saját típusa egyik fontos képviselője.
A füleki vár
Kevés várról mondható el, hogy egy vulkán lekopott bazaltperemére épült: a XII. században még fa erődítményként született, rövidesen azonban már kő erődítményként létező füleki vár pontosan ilyen, különlegessége azonban nem merül ki ennyiben.
Az 1440-ben, Erzsébet királynő kezében igazi erőddé vált várat 1483-ban Mátyás király vette be, miután a környéken élő lakók bepanaszolták az akkori főkapitányt, Perényi Miklóst, hogy fosztogatja és sanyargatja őket. Az együttest a következő évtizedekben számos gazda birtokolta, az pedig egyre erősebbé vált, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a törökök 1554-ben árulással ne tudják bevenni. Az erőd és környéke rövidesen török várossá, sőt, az Oszmán Birodalom fontos táborává alakult, hiszen a megszállók minaretet, karavánistállókat, üzleteket, kutakat, vízvezetéket, illetve kerteket építettek. A felszabadulást végül a vár kapitányának távollétében, 1593 novemberében indított támadás hozta el, majd beköszöntött Fülek fénykora, mikor a Habsburg Birodalom fontos királyi végvárává vált, a XVII. század során azonban több belharcot, valamint sikertelen ostromot is látott. Ezek közül végül az 1682-es török-kuruc próbálkozás hozott sikert: Thököly és a török szultán közös 60 ezres serege négyezer védővel került szembe, három héttel később pedig a törökök felrobbantották az egész várat, valamint a teljes várost elpusztították.
A falak soha többé nem épültek újjá, így a Somoskő mellett itt is megforduló, a savanyú borra panaszkodó Petőfi már csak a romokkal találkozhatott. A kép azóta sokat változott, hiszen az 1944-ben indult ásatások, valamint a hetvenes évek óta futó rekonstrukció számos értéket hozott napvilágra, vagy épp idézett vissza.
A falak közt 2007 óta a környéken felfedezett őskori leleteket, illetve a vár történetét bemutató ötszintes múzeum működik, a kilátás pedig páratlan, így már csak ezek miatt is megéri felsétálni az egykori vulkán oldalán. A XX. század történelme iránt érdeklődők emellett egy különlegességgel is találkozhatnak: néhány éve a várhegy sziklájában lévő II. világháborús légoltalmi óvóhely is bejárható, falain pedig a háborús évek helyi vonatkozásairól tanulhatunk, sőt, fegyverek, egyenruhák, illetve egyéb hadieszközök is láthatók.
Az Andrássyak betléri fészke
A Bebek család várának gótikus köveiből, a XVIII. század hajnalán született Andrássy-kastély két nagy átépítésnek köszönhetően jutott el a mai állapotáig: előbb 1792-1795 között (ekkor a budapesti Városligetet is megalapozó Christian Heinrich Nebbien álmodott hozzá méretes kertet), majd közel százötven éve, a hazai ipar fejlesztésében betöltött szerepe miatt Vasgrófként emlegetett Andrássy Manó megrendelésére franciás várkastéllyá formálták át.
Az Andrássyak által egészen a második világháború lezárulásáig, 1945-ig kézben tartott épületnek meglepő módon számos, egykor a grófi család által is használt bútora, valamint műgyűjteménye, közel húszezer kötetes, ritkaságokkal teli könyvtára, illetve belsőépítészeti részletek is túlélték az elmúlt közel nyolcvan évet, a múzeumban járva tehát könnyen úgy érezhetjük, mintha az Andrássyak még mindig ott élnének. És ha már elfáradtunk a falak közti csodáktól, ideje kilépni az ötvenhét hektáros, egy közel tízméteres vízesést is rejtő angolparkba, ami Szlovákia egyik legnagyobbja.
Egy, az aggteleki cseppkőbarlangtól pedig 35 kilométerre lévő Sajó-parti településre tett túra során érdemes a környező településeket is útbaejteni: a csodaszép Rozsnyó például alig hat kilométerre fekszik a kastélytól.
