Gazdaság

„A társadalom legnagyobb szemtelensége, hogy ingyenmunkát vár el a nőktől”

Getty Images
Getty Images
Aki próbált már nőként munkát keresni, szembesülhetett vele, hogy rossz pont, ha túl fiatal, mert akkor még szülés előtt áll, ugyancsak nem sok jóra számíthatnak 50 pluszosan, mert akkor már nem ritkán idősnek számítanak. Ha viszont felveszik őket, gyakori, hogy kevesebb fizetést kapnak, mint férfi kollégáik, és ezt az uniós statisztikák is igazolják. Hercegh Máriával, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) nőtagozatának elnökével beszélgettünk a nők munkaerőpiaci helyzetéről, otthoni munkáról és nyugdíjkilátásokról.

Szembe kell néznünk azzal, mi van a nőkkel. Nem csak nőnapon

– mondta a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) nőtagozatának elnöke, Hercegh Mária, aki botrányosnak nevezte, hogy az Eurostat legfrissebb, 2022-es adatai szerint átlagban 17,5 százalékkal kevesebbet keresnek Magyarországon a nők, mint a férfiak. 2013 és 2022 között egyébként 18,4-ről 17,5 százalékra csökkent a nemek közti bérkülönbség Magyarországon. Ez egyben azt is jelenti, hogy kilenc év alatt Magyarországon csökkent a legkevésbé a bérkülönbség azok közül a tagállamok közül, ahol az átlagnál magasabb volt az arány.

Hercegh Mária hozzátette, a statisztika szerint a 35 és 45 év közötti korosztálynál még ennél is magasabb (náluk a legnagyobb) a nemek közötti bérkülönbség. Vagyis akkor, amikor a legtöbbet kellene letenni az asztalra (családi költségek, gyereknevelés, lakásvásárlás, hitel, stb.). Az alacsonyabb bérből alacsony nyugdíj lesz, így tehát az egész élet során kódolt a szegénység.

Kallos Bea / MTI Gurmai Zita, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete (PES Women) és az MSZP Nőtagozatának elnöke (k), balján Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) Női Tagozatának elnöke a Stop! Állítsuk meg a nők elleni erőszakot, most! címmel szervezett flashmobon Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt 2016. november 25-én.

Ne áldozzák be a nők40-et a nyugdíjreform oltárán

Kijelentette azt is, nem hagyják, hogy a nyugdíjreform csak a nők40 megnyirbálásáról szóljon, és el kell szerintük ismertetni a háztartásban végzett láthatatlan munkákat is. A nők ugyanis a családban rengeteg munkát végeznek el ingyen a társadalomnak – a gyerekek és a háztartás ellátásán túl rendszerint ők foglalkoznak a betegek, idősek ápolásával is –, nem ritkán emiatt nem tudnak jól kereső munkát vállalni (a nőknek átlagban is kevesebb a nyugdíjuk, mint a férfiaké).

Még mindig társadalmi elvárás, hogy ezeket a láthatatlan munkákat a nő végezze.

Hozzátette, akkor is elvárják a nőtől az ápolást, ha távolabbi rokon gondozásáról van szó. De a társadalom legnagyobb szemtelensége szerinte, hogy mindezt ingyen várja el, pedig ezeknek a munkáknak jelentős a társadalmi hasznuk, éppenséggel be lehetne árazni ezeket, ha lenne rá szándék. Arról nem is beszélve, hogy ha a nő elveszíti a munkáját, mert akkora teher hárul rá a családban, hogy már nem lehet dolgozni járni, akkor szinte teljesen segítség, kárpótlás nélkül marad.

Megemlítette, hogy készült nemrégiben egy tanulmány, amely szerint az átlagos gondozott 81 éves, a gondozó pedig 60 éves, és többnyire nő. Vagyis a gondozó nőknek átlagban még öt évük van a nyugdíjkorhatárig, ebben az időszakban azonban a gondozás miatt már nem tudnak dolgozni, így ők aktív koruk utolsó éveiben teljesen lenullázódnak anyagilag. És ha nem jogosultak legalább a jelképes ápolási díjra, akkor a munkájukat elveszítve nem lesz több szolgálati idejük sem.

Összességében tehát még alacsonyabb lesz a nyugdíjuk, mint amire az alacsony fizetésük alapján számíthattak. Ezért is mondja Hercegh Mária, hogy az esedékes nyugdíjreform nem szólhat arról, hogy a korábbi nyugdíjba vonulást lehetővé tevő nők40-et megszüntessék, vagy 43 évre emeljék a feltételként szabott jogosító időt.

A nyugdíj hadd maradjon a nők döntése

A korábbi nyugdíjba vonulás, vagyis a nők40 egy adott élethelyzetben jó megoldásnak is tűnhet, menekülőutat kínálhat azoknak, akik valamiért nem tudnak munkát vállalni. De az érem másik oldala, hogy aki él vele, az kevesebb nyugdíjra lesz jogosult, mintha 65 évesen menne nyugdíjba. Hercegh Mária szerint azonban egy nő el tudja dönteni, mi a jobb neki, ha tovább dolgozik, vagy ha megállapíttatja a nyugdíját, és ezt a döntési lehetőséget továbbra is meg kellene hagyni. Másrészt nem az a baj – mondta –, hogy a nők elmehetnek korábban nyugdíjba, hanem az, hogy nincs semmi rugalmasság a nyugdíjrendszerben.

Jelenleg a nők40-en túl sem a férfiaknál, sem a nőknél nem teszik lehetővé a rugalmas nyugdíjba vonulást (akár némi malus beiktatásával), pedig arra nagy szükség lenne.

Mert a nőknél is jellemzően azoknál van meg az előírt 40 év jogosító idő, akik fiatalon elhelyezkedtek (nem mentek főiskolára, egyetemre), és végig volt járulékkal lefedett, bejelentett munkájuk. Ha felemelnék 43 évre a minimális időt, akkor még kevesebben lennének, akik számára elérhető lenne a nők40, és ez szerinte nem előrelépés. Lenne nők43, de minek, ha alig lenne elérhető a nők számára? Hangsúlyozta, a nyugdíjrendszer rugalmatlanságával, azzal, hogy a férfiaknak már semmilyen lehetőségük nincs a korábbi nyugdíjba vonulásra, szintén nem értenek egyet.

Meggyőződése az is, hogy a nyugdíjrendszert nem lehet anélkül vizsgálni, hogy meg ne néznék, hány év egészségben eltöltött idő jut a nyugdíjas évekre. Kevés, egyre kevesebb – állapította meg. Ha csak akkorra leszünk nyugdíjasok, amikor már mi is gondozásra szorulunk, akkor minek ez az élet? Nem azért születtünk, hogy dolgozzunk, hanem hogy éljünk, emberi módon – fogalmazott a szakszervezeti vezető.

Vasvári Tamás / MTI Dolgozók a mechanikai kábelszerelvények gyártásával foglalkozó Kongsberg Interior Systems Kft. siófoki üzemében 2022. március 7-én.

A nyugdíjreform mindenkit érint, mert vagy nyugdíjas lesz egyszer (jó esetben, ha megéli), vagy már nyugdíjas. Társadalmi vita kell ezért a nyugdíjról, és olyan megegyezés, amely minden érintettnek megfelel.

Az EU kikényszerítheti?

De mitől fog megváltozni a világ? Mitől fognak a magyar nők legalább annyit keresni, mint a férfiak? Mitől törnek ki a szegénységből? Hercegh Mária bízik az EU-s irányelvben, és annak végrehajtásában, amely többek között a bérdiszkrimináció megszüntetését írta elő.

2026-tól a 250 fő fölötti foglalkoztatóknak jelentést kell írniuk arról, hogy betartják az egyenlő munkáért egyenlő bér szabályát, és ha 5 százaléknál nagyobb a bérkülönbség férfi és nő között, akkor intézkedniük kell, ellenőrzés terhe mellett. Egyes tagországok már foglalkoznak is a kérdéssel, Magyarország viszont mintha nem sietne megfelelni az irányelvnek, ratifikálni az új előírásokat.

Előírták ezenkívül a bérek átláthatóságát is, vagyis anonim módon megismerhető lenne, hogy az azonos munkakörben dolgozók mennyit keresnek. Hercegh Mária szerint a munkáltatók azért titkolják a béreket, mert ők maguk is szégyenlik, hogy milyen keveset fizetnek. Az átláthatóság és a bérdiszkrimináció tilalma viszont olyan előírások, amelyekbe kapaszkodhatnak a szakszervezetek és üzemi tanácsok is. Arra számít, hogy egy magára valamit is adó cég nem fogja kitenni magát a kirakatba azzal, hogy nála 10-20 százalék a bérkülönbség férfiak és nők között, inkább ad a nőknek is akkora bért, mint a férfiaknak. Rövid távon optimista, mert a multinacionális cégek kényesek a jó hírükre.

Van egy jelképük, egy csonka százforintos, ami azt jelképezi, mennyivel keresnek kevesebbet a nők.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a munkáltatók ma igyekeznek titkolni, és a dolgozókkal is titkoltatni, kinek mennyi fizetést adnak, mennyivel kevesebb fizetéssel kell beérniük a nőknek.

És a szakszervezetnek, vagy az üzemi tanácsnak is megtagadják a bérkülönbséget firtató kérdések anonim megválaszolását. Kivéve persze, ha munkaerőhiány van, amikor a munkáltató érdeke, hogy felhívja rá a figyelmet, milyen jól fizet, hogy minél többen menjenek hozzá (lásd például multi élelmiszerláncok). Miért ne lehetne leírni egy álláshirdetésben, hogy mennyit fizetnek a munkáért? – tette fel a kérdést a szakszervezeti vezető.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik