Budapest nyomás alatt címmel terjedelmes elemzésben foglalkozott a magyarországi belpolitikai és gazdasági helyzettel az IMF és Magyarország közötti tárgyalások felfüggesztése kapcsán csütörtöki számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A német konzervatív napilap Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója, Reinhard Olt bevezetőjében leszögezte: a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás óta egyetlen magyar kormány sem állt olyan mértékű „általános gyanú” alatt, mint Orbán Viktor miniszterelnök kormánya. Ennek oka a tudósító szerint a kétharmados parlamenti többségben rejlik. Az ellenzék a hatalom nélküli néző szerepébe kényszerült – írta Olt, utalva arra: a szélsőséges Jobbik – megjelenési formája, továbbá a médiában róla alkotott kép miatt – a külföld által amúgy is bizalmatlanul kezelt országot rossz fényben tünteti fel.
Mivel Magyarországon a „nemzet” még számít valamit, és Orbántól a „nemzeti hang” távolról sem idegen, nem csupán a külső megítélésben keletkeznek torzképek. Egyrészt azt a veszélyt idézik fel, hogy Orbán állítólagos „teljhatalma” egypárti uralomhoz vezet, másrészt pedig a Fidesz-KDNP-t, valamint a Jobbikot többé-kevésbé egy lapon említve a fasizmus rémképét festik a falra.
Olt szerint ez a felfogás figyelmen kívül hagyja, hogy az állami hatóságok a kormány hivatalba lépése óta keményen fellépnek a Jobbik betiltott karjának számító „gárda” által elkövetett jogsértések ellen. Emlékeztetett arra is, hogy Pintér Sándor belügyminiszter már a parlament elé terjesztette azokat a törvénymódosításokat, amelyek a közbiztonság javítását, a betiltott szervezetek elleni szigorúbb fellépést és a jogi eljárások meggyorsítását célozzák.
Kevés olyan magyar kormány akadt, amely olyan nagy lendülettel látott a munkához, mint a mostani – írta. Mindez rendkívül szükséges is volt, az Orbán-kormány ugyanis nem csak azt tűzte ki feladatul, hogy felszámolja azt a reményvesztést és önbizalomhiányt, amelyet a szocialista uralom nyolc éve hagyott hátra a lakosság körében. Orbán csapata ebből kiindulva a „nemzeti összetartozást” is erősíteni kívánja – írta, emlékeztetve a parlament által elhatározott trianoni emléknapra. Egyidejűleg pedig – a revízióról való lemondás megerősítésével – törvényerőre emelte az állampolgárság nem automatikus, hanem kérvényezhető megadását azoknak a szomszédos országokban élő magyaroknak, akik a magyar nemzethez tartozónak vallják magukat.
Orbán – mint a cikkíró fogalmazott – tudatában van annak, hogy az a rokonszenv és támogatás, amelyet kormánya élvez, önmagában az ilyen „szimbolikus politikával” hosszú távon nem tartható fenn. Ebből a szempontból döntőnek számít az, hogy az erősen eladósodott ország miként kerülhet ki a gazdasági, lakossága pedig a „pszichoszociális” válságból – mutatott rá Olt, aki szerint ehhez az adósság csökkentésére és takarékoskodásra éppen úgy szükség van, mint a gazdasági erők tartós kibontakoztatására és a növekedés támogatására. Idézte Orbán Viktort, aki szerint a jövőben a gazdaság teljes átszervezése áll majd a kormány tevékenységének központjában, és ennek alapjául a 29 pontos azonnali intézkedési program szolgál, amelyet gyors ütemben meg kell valósítani.
Olt úgy vélte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, valamint „gazdasági és pénzügyminisztere”, Matolcsy György eközben figyelembe vette a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval a takarékossági irányvonalról kialakult vitát. A bankadót illetően úgy vélekedett, hogy erre szükség van a vállalt 3,8 százalékos költségvetési hiánycél betartásához és azoknak az intézkedéseknek a finanszírozásához, amelyek a gazdaság ösztönzését célozzák. Az IMF-fel folytatott tárgyalások felfüggesztésével kapcsolatban a magyar kormánynak felróják, hogy költségvetési-, pénzügyi- és adópolitikáját nem egyezteti az Európai Unióval. Ez a vád nem teljesen légből kapott, Orbán ugyanis belpolitikai okokból úgy viselkedik, mintha mindegy lenne számára, hogy mit gondolnak az ország IMF-es és uniós hitelezői. Ezzel azonban nem áll egyedül, ugyanis Bécs, Róma, Berlin, Párizs vagy London is alig csinálja másképp – mutatott rá.
Terjedelmes kommentárt közölt a magyarországi helyzetről „A nagytakarítás” címmel a Financial Times Deutschland is. A német üzleti napilap úgy vélte, hogy a magyar gazdaság az összeomlás előtt áll, Orbán miniszterelnök azonban vonakodik takarékoskodni. Ehelyett összevész az IMF-fel, és nemzeti indulatokat szít. Célja – mint az újság írta – az ország radikális átalakítása.
A FAZ írásánál jóval kritikusabb hangvételű cikk a többi között leszögezte: két hónappal a Fidesz hatalomátvétele után Magyarország újra Európa „egyik legproblémásabb” gyermekévé vált. Két éve az ország egyszer már a szakadék szélén táncolt, akkor az IMF és az EU 20 milliárd euróval segítette ki. Most egyszerre két, egy gazdasági és egy identitásválságban is van. „Magyarország fizetésképtelensége hirtelen újra témává vált” – írta a tudósító, hozzátéve: Orbán Viktor miniszterelnök ennek ellenére „makacsnak” mutatkozik, és a „magyar kiút” mellett tesz hitet. A cikkíró szerint Magyarország „a dac és a nacionalizmus keverékével” reagál a válságra. Emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor szerda esti, Berlinben tartott előadásának címe az volt: „Merre tart Magyarország?” „Jó kérdés” – fűzte hozzá a lap.
