Orbán Viktor szenvedéspárti? Biztos vagyok benne, hogy nem
– így kezdi legújabb Facebook-bejegyzését Karsai Dániel.
Az elmúlt héten lapunk is beszámolt róla, hogy a Nemzeti Választási Bizottság elutasította az aktív eutanáziáról szóló népszavazási kezdeményezést. A referendumot a gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő Karsai Dániel és a Momentum együtt kezdeményezte, ám az alkotmányjogász egy kisebb orvosi beavatkozás miatt nem tudott ott lenni az ülésen, testvére pedig elárulta, hogy nem az alapbetegségével összefüggésben szorult kórházi kezelésre.
Egy makacs fertőzés okán a magyar egészségügyi rendszerben eltöltött 12 nap alatt számos személyes tapasztalattal gazdagodott. Ennek részeként megköszönte az őt segítő orvosok és ápolók, valamint a többi, egészségügyben dolgozó áldozatos munkáját. „Nincsenek szavaim” – fogalmazott. Ugyanakkor azt is világosan megtapasztalta, hogy „milyen nagy a gond.”
Objektíve a kórházi ellátásom, pedig volt benne magán is, rettentő sok kívánnivalót hagyott maga után. Méltatlan helyzetek tömkelegét éltem át, ahogyan az egyik nővér találóan megfogalmazta, mindegy, hogy köz- vagy magánellátás, az egészségügy mindenhol haldoklik. Még a magánkórházban is hiánycikk volt a pelenka. Minthogy az engem ellátó osztályon (is) kóros ápolóhiány van, sokszor hosszú órákra magamra voltam hagyva. Az én esetemben ez különösen megalázó és kiszolgáltatott helyzetet eredményező volt. A tisztába tevés, evés és ivás ritkasága egy dolog. De én már a tabletemet nem tudom nemhogy kézbe venni, de bekapcsolni sem. Így hosszú időre csak bámulhattam magam elé, és hallgathattam, hogy a másik kórteremben ki milyen sorozatot néz. És a sor még sokáig folytatható lenne, de nem akarok túl naturális irányba elmenni.
Karsai szerint ráadásul ő az átlagosnál nagyobb figyelmet is kapott az általa a nyilvánosság előtt képviselt és az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége által támogatott ügy miatt. Szerinte egy „átlag” beteg még sokkal rosszabb helyzetben van, „és nem azért, amit az adott kórházban dolgozók tesznek vele, hanem azért, mert az ott nem dolgozó, az onnan hiányzó egészségügyi személyzet nem segít neki.”
Jogászként talán nem meglepő, hogy a posztjában hivatkozik az Alaptörvény II. cikkelyére, amely szerint az emberi méltóság sérthetetlen.
Aki ma bekerül a magyar egészségügybe, a súlyos betegségen messzemenően túllépő méltatlan helyzetbe kerül. A magyar egészségügy minden vele kapcsolatba kerülő ember méltóságát alkotmányellenesen sérti
– írja Karsai, aki azonnali társadalmi párbeszéd megindítását szorgalmazza. Szerinte az egészségügyi reform rendkívül komplex kérdés, amelynek első lépcsője a megfelelő létszámú és képzettségű személyzet biztosítása – ami csak akarat kérdése.
Remélem, erről a kérdésről is mihamarabb értelmes párbeszéd bontakozik ki. Melynek első lépése egy önálló egészségügyi minisztérium létrehozása, melynek élén egészségügyi miniszter áll. Az egészségügyi reformról ugyanis nem beszélgetnék egy rendőrrel. Nem azért, mert hülye. Hanem azért nem amiért az Orvosi Kamara elnökével meg nem beszélgetnék a közbiztonság javításáról. Nem ért hozzá. Bízom benne, hogy a kormányzat részéről lesz valódi nyitottság ezen kérdés megoldására, és nem csak a csodában kell bíznunk
– zárja posztját Karsai Dániel.
