Nagyvilág

Több százezres tüntetések Németországban – betilthatják a második legerősebb pártot?

Hami Roshan / Middle East Images / AFP
Hami Roshan / Middle East Images / AFP
Egy német oknyomozó újság számolt be arról a novemberi titkos találkozóról, amelyen szélsőjobboldali és neonáci személyek mellett a jelenlegi második legerősebb – sőt egyes tartományokban a legnépszerűbb – AfD több politikusa is megjelent, és egyebek mellett arról is szó esett, hogy akár milliós nagyságrendben bevándorló hátterű, de akár német állampolgárságú embereket deportálnának az országból. A cikk hatalmas felháborodást keltett, az elmúlt két hétben szinte folyamatosak a tiltakozások, a hétvége mindkét napján több százezren vonultak az utcákra, ami újabb lökést adott az AfD betiltását követelő politikai akciónak.

Pénteken, szombaton és vasárnap több százezren – a szervezők szerint 1,4 millióan – vonultak az utcákra Németország mintegy száz településén tiltakozásul a szélsőjobb, illetve az Alternatíva Németországért (AfD) párt előretörése, illetve a körülöttük kialakult botrány miatt. Már a második hete tiltakoznak a németek, és a következő napokban is terveznek újabb utcai megmozdulásokat.

A demonstrációkra azután került sor, hogy a Correctiv oknyomozó portál január 10-én beszámolt a szélsőjobboldali, neonáci erők múlt novemberi, titkos potsdami találkozójáról, ahol a migrációs politikáról, ezen belül külföldi származásúak – több millió ember – deportálásáról vitáztak.

Az AfD több magas rangú politikusa, így

  • egy Bundestag-képviselő, Gerrit Huy,
  • a társelnök Alice Weidel személyi asszisztense, Roland Hartwig,
  • valamint a párt Szász-Anhalt tartományi frakcióvezetője, Ulrich Siegmund

is részt vett a találkozón. A párt azóta nem győzi hangoztatni, hogy nem része a terveiknek a tömeges kitoloncolás – a pártvezető meg is vált a tanácskozáson felbukkant jobbkezétől –, a tiltakozásokat ugyanakkor nem kommentálta. A német hírszerzés már jó ideje megfigyelés alatt tartja a pártot, és a szélén található csoportosulásokra többször felhívta a figyelmet.

Vasárnap egyebek mellett olyan nagyvárosokban tiltakoztak, mint München, Köln, Berlin, valamint keletnémet AfD-s fellegvárakban, mint Lipcse és Drezda. Több helyszínen is jóval több tüntető jelent meg, mint amennyire a szervezők számítottak.

Hami Roshan / Middle East Images / AFP A szélsőjobboldal ellenti tüntetés Berlinben 2024. január 21-én.

Münchenben a tervezettnél korábban félbe kellett szakítani a demonstrációt, mivel túl nagy volt a zsúfoltság – a rendőrség adatai szerint 100 ezer, a szervezők szerint 250 ezer ember jelent meg, miközben előzetesen csak 80 ezer tiltakozóra számítottak. Pénteken Hamburgban a szervezők hasonló helyzetben találták magukat. A berlini esemény kezdetén 30 ezren voltak jelen, de a rendőrség szerint a létszám százezerre emelkedett. Kölnben és Brémában is több tízezres tömeg demonstrálhatott.

A tüntetők olyan feliratú táblákkal jelentek meg, mint „Nácik, köszönjük, nem!”, „Olyan ez, mint 1933-ban, tiltsák be az AfD-t most!”, „A fasizmus nem alternatíva”, vagy

Az AfD-re szavazni 1933-at idézi.

Vállalatok

A témában nem csak civilek és politikusok szólaltak fel, hanem több nagyvállalat vezére is, így például a hatalmas beruházásra készülő chipgyártó Infineoné, a vegyipari Evoniké és az energiaipari Siemens Energyé is. Ahogy Magyarországon, úgy Németországban sem szokványos, hogy cégek politikai témákat kommentálnak, de az AfD térnyerése – jelenleg a második legerősebb pártnak mérik a felmérések a legnagyobb ellenzéki pártszövetség, a kereszténydemokrata CDU/CSU után – és a potsdami riport számos céget megszólalásra késztetett. Már csak azért is, mert Németországnak nem csak a további külföldi befektetésekre van szüksége, hanem a szakképzett külföldi munkaerőre is – szakértők szerint évi 400 ezer migránsra.

Potsdam

Az AfD-től nem áll távol a migrációellenesség, sőt ennek köszönhették a felemelkedésüket a 2015-ös migrációs hullám idején. Noha a szélsőségességük miatt a többi parlamenti párt kizárja velük az együttműködést, és eddig is számos demonstrációt tartottak ellenük, a Correctiv cikke minden eddiginél nagyobb tiltakozáshullámot gerjesztett.

A lap beszámolója szerint a potsdami hotelben megtartott, november 25-i találkozón a résztvevők – neonáci influenszerektől gazdag üzletemberekig – azt javasolták, hogy a „nem asszimilált állampolgárokat”, akik „nem alkalmazkodtak a többségi társadalomhoz”, az ország elhagyására kényszerítsék, illetve „egy észak-afrikai mintaállamba” űzzék, ahol akár kétmillió ember elhelyezését is elképzelhetőnek tartják.

A „remigrációs” programban olyan bevándorlókat is deportálnának, akik német állampolgárok.

Többek szerint ez a terv emlékeztet a nácik eredeti elképzelésére, amely szerint az európai zsidókat Madagaszkárra akarták kitoloncolni.

Az oknyomozó portál azt írja, a korábbi AfD-s képviselő, jelenleg a párt de facto főtitkáraként működő Hartwig szerint az AfD kész pénzügyileg hozzájárulni ahhoz a találkozón felmerült ötlethez, miszerint létrehoznának egy jobboldali influenszereket tömörítő ügynökséget, amely mindenekelőtt a fiatalok véleményformálását, befolyásolását segítené a közelgő európai parlamenti és regionális választások előtt.

A társelnök Weidel azzal támadta a Correctiv – rejtett kamerás felvételekkel, írásos dokumentumokkal és belső informátor által alátámasztott – beszámolóját, hogy az szándékosan félre akarja vezetni az embereket az AfD bevándorlás-politikájával kapcsolatban. A szóban forgó rendezvényt nem az AfD szervezte, és az embereik nem a párt álláspontját, hanem a saját véleményüket fejtették ki, mondta. Tömeges deportálás az AfD tervei, céljai között nem szerepel, az viszont igen, hogy felhasználjon minden lehetséges legális eszközt a migráció megakadályozására, a honosítások korlátozására és a terrorizmussal gyanúsított migránsok kitoloncolására.

Aki német állampolgárságú, az kétségtelenül a német nemzethez tartozik. És pontosan ez az, ami miatt nem szabadna a német állampolgárságot olcsón eladni és öntözőkannával kiosztani

– nyilatkozta Alice Weidel.

Ezt talán elfelejtették közölni a Bundestagban ülő brandenburgi képviselőjükkel, René Springerrel, aki az X-re azt írta a cikk megjelenése után:

Az idegeneket visszaküldjük a hazájukba. Több milliónyit. Ez nem egy titkos terv. Ez egy ígéret.

BERND VON JUTRCZENKA / DPA / dpa Picture-Alliance / AFP René Springer

A Deutsche Welle emlékeztet, hogy a 2021-es választás előtti kampánykiadványában a szélsőjobboldali és rasszista jelzőkkel szemben tiltakozó párt megemlítette a „remigrációs menetrendet”, de nem részletezte, mit ért alatta. A cikk megjelenésének napján is még arról számoltak be az X-en, hogy „következetes és meginghatatlan remigrációs politikára”, illetve „a bűnözők útlevelének visszavonására és remigrációra” van szükség, hogy aztán másnap a párt másik társelnöke, Tino Chrupalla már arról írjon:

Meghívjuk a migrációs múlttal rendelkező németeket, hogy csatlakozzanak hozzánk, és tegyenek a pozitív változásért.

A remigráció alapvetően egy szociológiai kifejezés, a migránsok önkéntes hazatérését fogalmazták meg vele, ám a szélsőjobb idővel új tartalommal töltötte meg az ártatlannak tűnő kifejezést. Olyannal, ami sértheti a német alaptörvényben lefektetett alapvető jogokat, például azt, hogy származási, faji vagy nyelvi okokból senkit nem lehet megkülönböztetni.

A „remigrációs” tervet az Identitás Mozgalom osztrák vezetője, a német gazdatüntetésekbe beszivárogni kívánó szélsőséges influenszer, Martin Sellner fejtette ki bővebben, aki később a Reuters kérdésére azt válaszolta, ő nem tett törvényellenes javaslatot.

Nagyon világossá tettem, hogy nem lehet különbséget tenni az állampolgárok között, nem lehetnek másodrangú állampolgárok, és minden kivándorlási intézkedésnek törvényesnek kell lennie. Az olyan, nem asszimilálódott polgároknál, mint az iszlamisták, a gengszterek és a jóléti rendszert kihasználó csalók, sürgetni kell a normákhoz való alkalmazkodást és az asszimilálódást.

Hozzátette, ez magában foglalhatja az önkéntes hazatérést szorgalmazó eszközöket is.

Jelen voltak még

A novemberi összejövetelt a szélsőséges nézeteiről régóta ismert nyugdíjazott düsseldorfi fogorvos, Gernot Mörig és a gazdag gasztrovállalkozó, Hans-Christian Limmer hozta tető alá, bár utóbbi nem jelent meg, és később tagadta is mindenféle közreműködését az eseményben. A mintegy kéttucatnyi résztvevőtől egy legalább 5000 eurós (2 millió forintos) adomány volt elvárt – írta a Correctiv. Az AfD-seken és Sellneren kívül több, a párthoz köthető személy is volt, így egy ügyvédjük, egy képviselőjük munkatársa, az erőszakos bűncselekményért elítélt neonáci, Mario Müller, aki szintén az Identitás Mozgalom egyik fontos tagja. A találkozón részt vett a CDU nem hivatalos konzervatív csoportosulásának, a Werteunionnak két tagja, Simone Baum és Michaela Schneider is. Talán nem teljesen független ettől, hogy pár napja bejelentették a párttá alakulásukat.

Politika

Még ha az AfD-vel való együttműködést minden parlamenti párt kizárja is, számos politikai veszélyt rejt magában a jelenlegi helyzet. Az AfD nemcsak Németország második legerősebb pártja, hanem a 16 keletnémet tartomány közül ötben a legerősebbek (háromban idén lesz választás), valamint jó eredményt érhetnek el a júniusi EP-választáson ugyanúgy, mint a vele egy időben, nyolc tartományban tartandó önkormányzati választáson is. A szövetségi Németországot irányító hármas koalícióból viszont mindhárom párt elég rosszul áll a 2021 végi választáshoz képest – leginkább a gazdasági nehézségek, a népszerűtlen döntések, valamint a belharcaik következtében.

De nem csak a regnáló kormány katasztrofális működésének, és nem is csupán a párt által elvégzett politikai munkának a következménye az AfD megerősödése. Gabor Steingart a Pioneer című hírlevelében azon a véleményen van, a mostani helyzethez nagyban hozzájárult az is, hogy a CDU/CSU nincs felkészülve a kormány ellenfeleként való fellépésre, valójában nem ellenzéke a mostani országvezetésnek.

Ha az AfD abban a három tartományban, ahol szeptemberben választást tartanak, tovább erősödik, a többi pártra súlyos koalíciós nyomás nehezedhet. A többséghez szükség lehet az összes többi párt együttműködésére a CDU-tól a szélsőbalos Linkéig, mert ha ez nem történik meg, csak törékeny kisebbségi támogatottságú kormányokat tudnak majd alakítani.

Több szakértő is attól tart, az AfD-től a szavazók visszahódítása érdekében az egész politikai paletta jobbra tolódhat. Egyesek már az AfD hatásának tudják be a szigorodó migrációs szabályokat is.

Az utcai tiltakozások mellett újra előkerült egy régóta megfogalmazott politikai álláspont is, amely a 11 éve működő AfD szinten teljes történetét végigkísérte: tiltsák be a pártot.

Betiltás

Egy, az AfD betiltását szorgalmazó online petíciót már csaknem 720 ezren írtak alá, és olyan politikusok is emellett lobbiznak, mint a CDU-s Marco Wanderwitz, aki az előző, Angela Merkel vezette kormány utolsó két évében a keletnémet tartományokért volt felelős államminiszter.

A német alkotmányvédelem feltételezett szélsőjobboldali szervezetként tartja nyilván az AfD-t (ez szélesebb körű megfigyelési lehetőséget biztosít a titkosszolgálatoknak), több tartomány hatóságai is vizsgálódnak ellene, sőt, három tartományban már szélsőséges szervezetnek minősítették. Ha a hatóságok bizonyítottnak találják a párt szélsőségességét, akár be is tilthatják a „demokráciát fenyegető veszélyre” hivatkozva.

Egy párt betiltásáról csak a szövetségi alkotmánybíróság dönthet, legutóbb 1956-ban fordult elő ilyen, akkor a kommunista KPD esetében mondták ki, hogy alkotmányellenes. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha egy párt veszélyezteti Németország létét, vagy a szabad demokratikus rend felszámolására tesz kísérletet.

Németországban legutóbb 2017-ben tettek kísérletet egy politikai csoport betiltására. Akkor a ma már a Haza (Heimat) néven futó Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) betiltását elvetette az alkotmánybíróság azzal, hogy olyan kicsi a támogatottsága, hogy nem jelent veszélyt a demokráciára. Ez az AfD esetében valószínűleg nem lehet magyarázat.

Egy párt betiltásának viszonylag komoly jogi korlátai vannak, ezért a mainstream politika más megoldásokban is gondolkodik.

A Zöldek társelnöke, Omid Nouripour szerint például inkább az olyan szervezetekre kéne fókuszálni, amelyek az AfD-t a hálózatépítésben, a gyűlölet és az uszítás fokozásában segítik. Ilyen szerinte a párt ifjúsági szervezete, a Junge Alternative (JA).

A betiltásnál szintén egyszerűbb egy pártot az állami finanszírozásból kizárni. Ezt a lehetőséget vetette fel a CSU-t és Bajorországot vezető Markus Söder is, aki szerint

az AfD nem más, mint egy szélsőjobboldali Putyin-párt.

Daniel Vogl / DPA / dpa Picture-Alliance / AFP Markus Söder

Söder azért is forszírozná a finanszírozás megvonását, mert bár az AfD-t alkotmányellenesnek tartja, a betiltása szerinte „hosszadalmas és jelentős kockázatokkal járna.”

Megoldási javaslatához csatlakoztak a kormánykoalíció egyes képviselői is. Elősegítheti ezt a megoldást az alkotmánybíróság keddi döntése, amely arra hivatott választ adni, hogy az NDP (vagyis ma már Heimat) kaphat-e a továbbiakban is állami finanszírozást. A bíróság pedig úgy döntött, hogy legalábbis a következő hat évben nem, mert a párt célja a demokratikus rend csorbítása, megszüntetése. Egyben innentől nem részesülhetnek adókedvezményekben, adományokban sem.

Minél több szavazatot kap egy párt a választásokon, annál nagyobb összegre jogosult az államkasszából (emellett adományokból, tagdíjakból lehet bevételük).

Az AfD esetében ez jelenleg több mint 10 millió euró, azaz 3,8 milliárd forint.

A legnépesebb német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália CDU-s miniszterelnöke, Hendrik Wüst szerint „a közép szövetségére” van szükség a „veszélyes náci párt” AfD ellen. Ezt a véleményt azonban nem osztja pártja elnöke, Friedrich Merz, aki szerint „nagyon biztató, hogy emberek ezrei tüntetnek békésen a jobboldali szélsőségesség ellen”, de az AfD-sek szerinte nem nácik, és a szélsőséges párt ellen „politikai eszközökkel kell harcolnunk, nem a bíróságokon”. Vagyis ellenzi az AfD betiltását, mert azzal azt a lehetőséget nyújtanák neki, hogy az áldozat szerepében tetszelegjen.

Természetesen vannak köztük igazi nemzetiszocialisták is, de ez nem jelenti azt, hogy ennek a pártnak a szavazói mind nácik lennének. Ha pedig vissza akarjuk nyerni őket a hazánk demokratikus pártjai számára, akkor nem szabad sértegetni őket

nyilatkozta Merz.

A 2021-es szavazás óta a jobboldali-populista párt az új támogatóinak 30 százalékát a CDU/CSU-tól szerezte, összesen 36 százalékát a szövetségi kormánykoalíciós pártoktól (17 százalékot az SPD-től, 15 százalékot a liberális FDP-től és 4 százalékot a Zöldektől), 4 százalékot a Linkétől, valamint 25 százalékot az első, illetve az akkor nem szavazók közül.

A tiltakozások ellenére a legutóbbi közvélemény-kutatások egyelőre nem látnak csökkenést az AfD támogatottságában. Az INSA január 20-án közölt felmérése (amelynek adatfelvétele is már a botrány kirobbanása után kezdődött) 22 százalékon méri a 2021 végén 10 százalékot elérő AfD-t (a CDU/CSU-t 30-ra, az SPD-t, a Zöldeket 13-13-ra, az FDP-t ötre, a Linkét háromra. Érdekesség, hogy a kutatás már az idén létrejött, a Linkéből kivált Wagenknecht-pártot, a BSW-t is mérni tudta, ráadásul 7 százalékra. Ettől a párttól sokan várják, hogy a hagyományosan a Linke bázisának számító keletnémet tartományokban sok szavazatot hódíthat el/vissza az AfD-től, bár ebben a felmérésben ennek még nemigen látni a jelét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik