Simonovits András: Miért kellene kivezetni a Nők40-et?
A Nők40 az Orbán-rendszer egyik legnépszerűbb intézkedése. Miközben az iránymutató (általános) nyugdíjkorhatár 2013 és 2022 között meredeken emelkedett 62 évről 65 évre, a legalább 40 éves jogviszonnyal rendelkező, korhatár alatti nők a szokásos málusz levonása nélkül nyugdíjba mehettek. Ez az intézkedés kivonta a frissen nyugdíjba vonuló nők több mint a felét a merev rendszerből, de csökkentette a korhatáremelés hatását, és méltánytalan volt a többiekkel szemben. A 2021-ben bevezetett intézkedés, amely a nyugdíjba vonuló dolgozókat fölmentette a járulékfizetés alól, teljesen aláásta a Nők40 jogosultságát. Csak az a kérdés, hogy milyen válság kényszeríti ki a Nők40 kivezetését.
Szelényi Iván – Mihályi Péter: Liberalizmus – nehezebb, mint gondoltuk
A rendszerváltás első éveiben, 1988 és 1992 között, Magyarországon a domináns ideológia a liberalizmus volt. A miniszterelnök Antall József lett, aki az MDF-et a népi-nemzeti irányzat, a kereszténydemokrácia és a nemzeti liberalizmus három alappillérén nyugvó pártként határozta meg. Az SZDSZ fenntartás és kiegészítő jelzők nélkül, „tisztán” liberális párt volt. A Fidesz magát „liberális, radikális és alternatív” erőként definiálta. Mind a három párt körül létezett egy-egy jó neveket felvonultató liberális intellektuális holdudvar is. 2023-ban vannak továbbra is liberális gondolkodók, de nincs liberális politikai erő. Mi történt? Miért vált a liberális (valamint a neoliberális és a balliberális) jelző egyaránt politikai szitokszóvá? Tanulmányunk célja ennek végiggondolása.
Alapvető hipotézisünk, hogy a magyar liberalizmus nem tudta megoldani a három liberális alapérték feszültségeit és ellentmondásait. Egyszerűbben: nem volt megoldása az egyéni szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás mai kihívásaira. Az egyenlőség kérdését átengedte az arra alkalmatlan kommunista utódpártnak („fizessenek a gazdagok”), a szolidaritást érintő kérdésekben pedig a Fidesz esetenként meggyőzőbben (és minden esetben hangosabban) érvelt. Ilyen volt – például – a 2008-as „szociális népszavazás” ügye a 300 forintos egészségügyi vizitdíjról és az egyetemi tandíjról. Ma Magyarországon nincs számottevő választói támogatással kalkuláló liberális politikai erő, miközben a kérdést ebben a formában egyáltalán elfogadó szavazópolgárok nagyobb része inkább liberális, mint illiberális vagy antiliberális. Milyen abszurd helyzet…
Losoncz Miklós: Egy polikrízis kockázatai Magyarországon
A nemzetközi szakirodalom általánosan elfogadott, főként globális kontextusban használt definíciója szerint a polikrízis több katasztrofális esemény egyidejű bekövetkezése. Ekkor egyenként kevésbé jelentős különálló válságok, válságjelenségek egymással összefonódva egymás hatását erősítik, így az összhatás meghaladja az egyes komponensek hatásainak az összegét. Ez a cikk azt elemzi, hogy a sok területen tapasztalható hazai válságjelenségek vezethetnek-e polikrízishez, mik egy polikrízis kialakulásának feltételei és kockázatai.
Szeifert Natália: Jon Fosse, Nobel-díj, 2023
Akkoriban gyakrabban jártam a városba, mint manapság, gyakrabban válogattam az Írók Boltjában a könyvek között, ott akadt a kezembe Jon Fosse Reggel és este című kötete (Kalligram, 2010). Már nem is a friss könyveknél találtam, nem az újdonságával hívta fel magára a figyelmemet, sokkal inkább a visszafogottságával, sallangtalan borítójával, és a hátoldalán idézett szövegrészlettel. Semmit sem tudtam róla, még azzal sem voltam tisztában, hogy norvég író művét tartom a kezemben, a fülszövegbe bele sem olvastam, csak szorongattam a karcsú kötetet, és tudtam, hogy aznap hazaviszem.
„(…) mert igaz, hogy semmiből jött és semmivé lesz, de a teljes igazság ennél több, mert létezik valami hatalom, de mi az a hatalom? az ég kékje, a fák levetett lombja? a Szentírás, amely felfedi a valós és a gyermeki titkokat, mi az a hatalom?” – állt a hátsó borítón. Ennyiből világos volt, hogy dolgom van a könyvvel, mert akkoriban úgy gondoltam – és alighanem mindig úgy fogom gondolni –, hogy
El kell menni velük a határokig, amelyekről az indulás pillanatában még elképzelésünk is csak homályos lehet. És Jon Fosse éppen ezt teszi, konok megingathatatlansággal írja végtelen mondatait, divatokon, irányzatokon – sőt néha úgy érzem, az egész világon – kívül él, gondolkodik, dolgozik. Habár ezt akkor még nem tudtam.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
