A különféle nyilvántartások helyzete máig zavaros. A minisztériumokról szóló törvény csupán egyetlen adatbázist említ a személyiadat- és a lakcímnyilvántartással kapcsolatos ügyeket a jogszabály az újonnan létrehozott Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz delegálta. A Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal sorsa viszont kevésbé érdekelhette a jogalkotót, mert csak a törvény elfogadása után sietve meghozott kormányrendelet tisztázta, hogy az intézmény a kancelláriához kerül.
A hivatalban fellelhető többi nyilvántartásról másodjára sem sikerült szabályozást alkotni. Pedig itt találhatók a közúti közlekedési adatbázisok és több bűnügyi célú nyilvántartás is, miként a hivatal feladata az útlevelek előállítása és nyilvántartása, illetve az erkölcsi bizonyítványok kiadása is. Mindezt eddig viszonylag jól szabályozott rendben a belügyminiszter felügyelte – a poszt azonban megszűnt.
A törvényi háttér változatlan, így az adatbázisok ma gazdátlanok, miközben a polgárok széles körét érintő, illetve meglehetősen érzékeny információkról van szó. Így kérdés, hogy ki hozhat felelős döntéseket például útlevélügyekben, illetve a bűntettesek adatbázisával – a daktiloszkópiai vagy a DNS-nyilvántartásokkal – kapcsolatos kérdésekben.
