A német hadsereg 1941. szeptember 8-án zárta körbe a Szovjetunió egyik legfontosabb metropoliszát, Leningrádot, ezzel ádáz küzdelem kezdődött az egykori cári főváros birtoklásáért. Az ostrom 872 napon át, 1944 januárjáig tartott, és becslések szerint kétmillió áldozatot követelt a Leningrádot védő civilek és katonák között – írja a Rubicon.
A történelem egyik leghosszabb ostroma
Hitler 1941. június 22-én, váratlanul indította meg a Szovjetunió elleni hadjáratot, a német stratégák három jelentős szovjet nagyváros, Leningrád, Moszkva és Sztálingrád elfoglalását tűzték ki célul, hogy a tervezett módon az Urálig nyomulhassanak előre. Mivel Sztálin – és vezérkara – az első napokban bénultnak mutatkozott, a náci Németország erői szélsebesen nyomultak előre a végtelen kelet-európai sztyeppén.
A von Leeben tábornok vezette német csapatok szeptember 8-án érték el Leningrádot, majd teljesen elszigetelték a várost, és
Leningrád lakossága ekkoriban nagyjából 3 millió fő lehetett. Egy ekkora népességű erődítmény élelmezése példátlan kihívást jelentett, főleg, hogy a német légierő már az ostrom első napjaiban lángba borította az élelmiszerraktárak – és tartalékok – túlnyomó részét.
Hitler elsősorban a város kiéheztetésére törekedett, a védőknek pedig nem volt elég erejük az ostromgyűrű széttöréséhez, így állóháború kezdődött, amely soha nem látott szenvedést hozott a városban rekedtek számára.
Kétmillió áldozat
1941/42 tele még az ottani viszonyokhoz képest is szokatlanul hideg volt, ráadásul a hó és fagy viszontagságait a leningrádiaknak lebombázott, tető nélküli házakban, és elegendő élelem híján kellett átvészelniük, miközben folyamatosan gyártották a hadianyagot a várost védő katonák számára.
Leningrád nyomorúságos viszonyairól leginkább az adhat képet, hogy a napi élelmiszer-fejadagot már a tél beköszönte előtt 125 grammra szállították le, így aztán az emberek a legváltozatosabb módon próbáltak meg ételhez jutni:
Moszkva és Sztálingrád után aztán idővel Leningrád alatt is megfordult a hadiszerencse: az 1944. január 13-án meginduló Leningrád-Novgorod Offenzíva két héttel később visszavonulásra kényszerítette a német erőket, így 872 nap után a Néva-parti város felszabadult az ostrom alól.
A hivatalos szovjet propaganda szerint a majdnem két és fél évig húzódó ostrom körülbelül 600 000 áldozatot követelt, ám a történészek szerint ez a szám a valóságban felülmúlhatta a kétmilliót is. Emellett a festői város más téren is szörnyű veszteségeket szenvedett, a visszavonuló német katonák ugyanis az utolsó napokban annyi épületet raboltak ki, és pusztítottak el, amennyit csak tudtak.