A lakossági árak összehasonlíthatók már: az Elmű és az Émász (szinte mondhatjuk: egy cég) előzékenyen egy áramdíj-kalkulátorral áll a fogyasztók rendelkezésére, az E.ON-nál némi algebrai tudás is szükségeltetik.
Ha a lakossági fogyasztó például szerény száz kilowattórát fogyaszt nappali áramból havonta, akkor könnyen kiszámolhatja fejben is, hogy az Elműnél valamivel jobban jár (3160 forint + áfa), mint az E.ON-nál (3470 Forint + áfa). Legalábbis ezt lehet hinni addig, amíg rá nem kell jönni arra, hogy az ELMŰ kalkulátora tavalyi árakon számol. A helyzet valójában az, hogy az ár fillérre ugyanannyi.
A liberalizációval elvben megnyílt annak a lehetősége, hogy ki-ki maga választhassa meg az áramszolgáltatóját.
Csak elvben lehet választani
Valóságosan erről azonban szó nincs, a választás lehetősége inkább csak elvi, ha a lakosságról beszélünk. Az E.ON Energiaszolgáltató Kft. – mint honlapján olvasható – csak a saját elosztói területére kérte meg az egyetemes szolgáltatói engedélyt (nem országos lefedettségre), így csak az E.ON elosztói területen vételező ügyfélnek nyújt egyetemes szolgáltatást. Az Émász és az Elmű ugyanezt tette, mint az ügyfélszolgálatukon sikerült megtudnunk.
Persze nem is lenne sok értelme váltani, hiszen az ár egyforma: a hatóságilag megengedett maximum.
Elvileg bárki választhat „versenykereskedőt”, ami viszont drágább megoldás az egyetemes szolgáltatásnál. Az állam ugyanis éppen az egyetemes szolgáltatás ideiglenes bevezetésével próbálta megóvni az ársokktól a lakosságot, amit az adott körülmények között a liberalizáció jelenthet. Ezt jól demonstrálja az Émász áramdíj-kalkulátora, amely rendesen jóval nagyobb árajánlatokat ad ki a nem egyetemes szolgáltatásra, mint az egyetemesre (ha nem felejtjük el a teljesítményadatokat beírni.)
Egyedi ajánlatok
Nehéz megmondani, hány százalékos az áramár emelkedése a vállalati szektorban, hiszen az új rendszer lényege, hogy egyedi ajánlatokat lehet tenni – mondta Boross Norbert, az Émász és Elmű szóvivője. (A lakossági szektorban – az egyetemes szolgáltatásnál – 9,8 százalék.)
A szóvivő szerint a cégeknél egyes esetekben az áremelkedés eléri a harminc százalékot, máskor – különösen a nagyobb fogyasztóknál alatta marad ennek az értéknek, vagy akár – az igazán nagyoknál – árcsökkenés is elképzelhető.
Az iskolák, kórházak kedvezményezett körbe kerültek: náluk a drágulás nem haladja meg a húsz százalékot. A kedvezményt nem jogszabály garantálja, hanem az áramszolgáltatók és a még állami MVM közötti megállapodás – amely a kormányzat bábáskodása mellett született meg.
Nincs reklámkampány
A szóvivő az FN kérdésére elmondta: nehezen tudnának kezelni egy olyan helyzetet, amikor a kisebb céges fogyasztók tömegesen kérnének ajánlatot, ugyanakkor a nagyobb fogyasztók ajánlatkérési igényét ki tudják már most is elégíteni. A lakossági fogyasztókat illetően egyszerűbb a helyzet, mert náluk meghatározott tarifarendszer alapján számolnak.
Akadtak már olyanok, akik érdeklődtek az ügyfélszolgálaton, milyen árakkal számolhatnának, ha átlépnének a riválissá lett szolgáltatótól, de nem volt jellemző a tömeges érdeklődés.
Ami a kkv-kért folytatott versenyt illeti, eddig annyi történt, hogy a szolgáltatók elküldték ajánlataikat a szabályozott(abb) rendszerből megörökölt céges ügyfeleiknek, ám egyikük sem kezdett egyelőre marketingkampányba, hogy elcsábítsák egymástól a kis- és közepes fogyasztókat.
Boross Norbert szerint idő kell ahhoz, hogy mind a fogyasztók, mind az áramszolgáltatók alkalmazkodjanak a megváltozott piaci helyzethez, a távközlési piacon is évek kellettek az igazi, éles verseny kialakulásához.
Egyelőre féken tartott árak
Korábban többen – köztük Boross Norbert is – az áramárak elszabadulását prognosztizálták idén. Hogy végül ez mégsem következett be olyan mértékben, mint arra számítani lehetett, annak alapvetően két oka volt: a lakossági piacon megmaradt a hatósági szabályozás, bár már nem a hatósági árak módszerével, illetve a nagykereskedő, állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művek (MVM) önkorlátozó magatartást tanúsított az áramárverésen – kevesebbet kért, mint amennyit az árverés logikája szerint kérhetett volna.
Az állam láthatóan minden módon és eszközzel igyekezett csillapítani a liberalizáció okozta ársokkot. Aggodalomra csak az adhat okot, hogy a lakossági piacon a hatósági szabályozás átmeneti jellegű, illetve, hogy egyesek az MVM-et legalább részben magánosítani szeretnék. A magánkézben lévő MVM-ről pedig bajosan lesz feltételezhető, hogy be fogja érni a köz érdekében kevesebb bevétellel annál, mint amennyire az árverésekkel – jogosan és törvényesen – szert tehetne, mint azt az MVM tavaly megtette.
